Sokan, sokféleképpen vélekednek a magyar egészségügy helyzetéről, egyben azonban mindenki egyetért: gyökeres változások szükségesek ezen a téren is. Kíváncsiak voltunk, hogyan áll az orosházi kórház anyagilag, szakmailag és erkölcsileg. Ezért egy többrészes cikksorozatba kezdünk, ahol az egészségügyet érintő kérdésekkel a kórházi vezetőket faggatjuk.
Elsőként dr. Mlinarics Józseffel, az orosházi kórház orvosigazgatójával beszélgettünk.
Bizonyos elemzők és egészségügyi szakemberek azt mondják, hogy az utolsó 7-8 év kormánypolitikája többet ártott a magyar egészségügynek, mint azt a legpesszimistábbak is gondolhatták volna. Mennyire valós ön szerint ez a kép?
Sajnos a kép olyan, amilyennek az elemzők mondják. Az egészségügyi reform zászlaja alatt – általában egyéni érdekek mentén – hozott, a lakosság számára is igazságtalan döntések gyakorlatilag szétverték magát a rendszert. Ezek az intézkedések pedig a korábban jól működő kollektívákat is szétzúzták.
Ezzel azt kívánja mondani, hogy nem kellett volna hozzányúlni az egészségügyhöz?
Azt senki nem mondhatja, hogy a döntéshozók nem akartak változtatni a rendszeren az elmúlt években, hisz folyamatosan ezzel volt tele a sajtó. Meg azzal, hogy az orvosi szakma a reformokat ellenezte. De mi volt pontosan a probléma a reformokkal?
– Az, hogy nem volt sem átgondolva, sem egyeztetve a szakmai szervezetekkel. A kifejezetten rossz irányú „reform próbálkozás” és a minisztériumi szintű kapkodás sok esetben óriási mértékű tévedéseket hordozott magában. Ezek a rossz és megalapozatlan döntések a későbbiekben a bíróságon is beigazolódtak.
Tud erre példát is mondani?
Hogy a környéken maradjunk: a gyulai és a hódmezővásárhelyi kórház is beleesett a nagymértékű ágyszámcsökkentésbe. Ebbe nem nyugodott bele a fenntartó megyei vezetés, perre vitte a dolgot, melyet meg is nyert. De nem is ez a legfőbb probléma, hiszen ez csak a felszín. Sok kórház nem bírta a küzdelmet, megszűnt. Jól működő szakmai centrumokat megszüntettek, a szaktekintélyek külföldre távoztak, mert belefáradtak a kilátástalanságba, de voltak bőven akiket egyszerűen félreállítottak. Ez a legnagyobb baj, hogy magát a szakmát verték szét, mely működtette és egyben tartotta az egészségügyet.
A vád: tudatos népirtás
Évek óta halljuk önöktől, hogy itt a vég, összeomlik minden, nincs tovább. Aztán reggel felkelünk, és azt látjuk, hogy mégis működik a kórház Orosházán.
Működik, de hogyan? A folyamatos pénzmegvonások, az infláció és a kiszámíthatatlan finanszírozás egyre erősödő eladósodást idézett elő a még megmaradt kórházaknál, rendelőintézeteknél. Fél év alatt négyfajta finanszírozásban volt részünk. Így egy négytagú család sem tud kalkulálni, nemhogy egy kórház. Már-már felmerült bennünk az előre kitervelt direkt rombolás gondolata is. Egyre többen és erősebb hangon szólaltak meg különböző szinteken. Az elkeseredettség olyan szintre jutott, amire az egészségügyben még nem volt példa hazánkban: tudatos népirtással vádolták az egészségügyi kormányzatot. Ez azért túlzás, egy azonban tény: a rendelkezések hátterében minden fellelhető volt, csak a betegek érdekeit felejtették ki valahogy, melynek sok esetben sajnos a legnagyobb igyekezetünk ellenére is fatális vége lett.
És mi a helyzet az orosházi kórházzal? A városban többféle vélekedés létezik az intézmény helyzetéről, melyet főleg a politikai oldalak értelmeznek másként.
Az alapján, amit most elmondott rózsás a kép.
A fent említettek valóban fontos fejlesztések voltak. Azonban mindennek volt és van árnyoldala is. Folyamatosan építkeztünk, fejlesztettünk, de nem a kornak megfelelő szerkezetet alakítottuk ki. Mondok egy példát: 11 műtő van az orosházi kórházban, de jó szervezéssel ennek a fele is elég lenne. Ez most ebben a formában egy pénznyelő. A kórház korábbi vezetése számára az is spórolásra adott lehetőséget, hogy a dolgozói létszám nem vagy alig ütötte meg a kötelező minimumot. Ahol öt nővér kellett volna, ott hárman dolgoztak, ami teljesen kifacsarta őket. Nem is beszélve a bérekről, mely a környező kórházakkal összehasonlítva rendkívül alacsony volt, s sajnos jelenleg is megalázó összegeket visznek haza az egészségügyi dolgozók
Mondjon egy összeget. Mennyit keres egy orvos az orosházi kórházban?
Egy 55 év körüli főorvos, aki két szakvizsgával rendelkezik, 130-140 ezer forintot visz haza. Ebbe az ügyeletért járó pénzt nem számolom bele, mert nagyon különbözőek ezek a pénzek osztályonként. De vegyünk egy fiatal, pályakezdő rezidens orvost: 100 ezer forint körül kereshet nettóban havonta, szintén ügyelet nélkül. Ezek után ne csodálkozzon senki, hogy kimennek a fiatal orvosok külföldre, ahol minimum a 3-4 szeresét keresik ennek a pénznek. Kapósak is, hisz a magyar fiatalok nagyon jól képzettek az itthoni nehézségek ellenére. De ne ragadjunk le az orvosoknál: ezekből az összegekből könnyen ki lehet számolni, hogy az asszisztensek, ápolónők, nővérek, beteghordók és a többi egészségügyben dolgozó milyen megalázó fizetést kap. Pedig tény, hogy ezt a megtépázott egészségügyet ők viszik a hátukon.
Szemléleti és szerkezeti változás kell
Térjünk át a kórház finanszírozására. Nem is olyan régen az orosházi önkormányzat adott kölcsönt a kórháznak, melyből volt is politikai adok-kapok. Ennyire rossz a helyzet?
Ennyire. Az önkormányzat anyagi segítsége csak átmeneti levegővételhez juttatott bennünket, de erre hatalmas szükség volt, hiszen a sok helyi és országos tényező a tönk szélére sodorta az intézményt. Jelenleg így, „maximálisan összehúzott nadrágszíjjal is”csaknem finanszírozhatatlan az intézmény. De ez az ország összes kórházára igaz. Mint egy autó, ami szép is, megy is, de mivel a motorja elavult, igen sokat fogyaszt.
Maradva a hasonlatánál: hogyan akarják ezt a szép autót olcsóbban üzemeltetni? Hiszen ahhoz is pénz kell, hogy valamit megújítsunk. Viszont most mondta: pénz nincs.
Először szemléleti, majd strukturális változásra van szükség. Akkor maradok én is a hasonlatnál: ki kell cserélni a motort egy modernebbre, ami kevesebbet fogyaszt, gyorsabb és biztonságosabb. De hogy érthető legyek: nem az ágy mellett dolgozók lecseréléséről beszélek, hanem a munka szerkezetét, menetét kell megváltoztatni, amihez valóban kell pénz, de rövid idő alatt meghozza az árát. Más munkarendben és ha lehet még jobban kell dolgoznunk. Az első lépések egyébként már megtörténtek, átszabtuk a kórház strukturális rendszerét.
Bár több helyen még hátravan a parlamenti választások második fordulója, gyakorlatilag eldőlt, hogy új kormánya lesz az országnak. A kormányprogramról még nem sokat tudunk, de az egészségügyi szakma mit vár a fideszes kabinettől?
Elsősorban átgondolt döntéseket és nyugalmat. Tudjuk nagyon jól, hogy egyelőre pénz nem lesz több, de abban az esetben, ha egy kiszámítható finanszírozás lép a kapkodás, rombolás helyére, akkor lehet tervezni. S akkor, de csakis akkor van kiút a mostani káoszból. Én mindenesetre bizakodó vagyok.
