Tragédiák vámszedői vagy korrekt vállalkozók?

A búcsúzás nehéz és a lelki megrázkódtatás mellett, bizony anyagilag is megterhelő szerettünk temettetése. Temetői kór és körképet olvashatnak.

Óriási vitát váltott ki kora ősszel a képviselők körében a temetők rendjének módosítása. Az MSZP-s Bogdánffy Csaba a tragédiák vámszedőinek titulálta a helyi temetkezési vállalkozókat. A politikai színezetet is magára öltő téma aztán számlák lobogtatásával és a korrektség megkérdőjelezésével zárult. Az OrosCafé.hu hosszú okmonyozásba kezdett, és minden érintett felet megkeresett. Íme a temetkezés körüli vita teljes kórképe. A konklúziót vonják le önök.

Bogdánffy Csaba önkormányzati képviselő egy lakossági fórumon felvetett probléma kapcsán kereste fel szerkesztőségünket. A rákóczitelepi fórumon egy család azzal fordult a képviselőhöz, úgy vélik, egy családtagjuk temetése kapcsán visszaélés történt.

– Dokumentumokkal igazolták, hogy egy szolgáltatásért kétszer fizettek. A Lászlóffy Kereskedelmi Bt. számláján világosan látszik, hogy ravatalozó-használat címén 10800 forintot számláztak. Csakhogy a Piéta Temetkezési Bt. temetett, nem a Lászlóffy Bt. A Piéta szintén ravatalozó-használat címén kiszámlázott 10200 forintot. Akkor hogy is van ez? Duplán fizet a megrendelő egy szolgáltatásért? Az indoklás szerint, ha nem a fenntartó egyházzal szerződött Lászlóffy Bt. temettet, akkor is megfizetteti a ravatalozó használatát – mondta a képviselő, majd így folytatta:

– A Piéta számláján egyébként már olyan tételek is vannak, mint kommunális díj 17400 Ft. Egyéb díjak: sírásás 15000 Ft, földeltakarítás 13000 Ft, a sírhely temetés utáni rendezése 5400 Ft. A sok tételből aztán összeadódott egy horribilis összeg: 250 ezer forintot fizettek 2007-ben, hogy szerettüket eltemethessék – sorolta Bogdánffy, aki még egy dolgot szóvá tett.

A családi tragédiák vámszedői?

– A 25 évre megváltott sírhely 2012-ben járt volna le. Az elhunytat rátemették, s emiatt újra megváltatták 25 évre a sírt a hozzátartozókkal, tehát nem vették figyelembe az 5 éves restanciát.

Bogdánffy Csaba szerint ma Magyarországon a legnagyobb hasznot a temetkezési vállalkozók zsebelik be.
– Ezek a vállalkozások a családi tragédiák vámszedői – fogalmazott.

A képviselő a felvetett problémát 2008. december 19-én a testület és a címzetes főjegyző elé tárta. Ezután több levelet kapott a főjegyzőtől az üggyel kapcsolatban, előrelépés azonban nem történt.
-A levél szerint a temetői szabályzatot az egyház alkotja, abba az önkormányzatnak nincs beleszólása. Ősszel azonban újra a testület elé került a temetkezésről szóló rendelet, melynek része az egyház temetkezési szabályzata. A testületnek lett volna lehetősége arra, hogy felülvizsgálja a szabályzatot és olyan rendelkezést hozzon, mellyel megkönnyíti a gyász sújtotta családok terheit. A többség nem élt ezzel a lehetőséggel.

Bogdánffy a Piéta BT-től is kapott levelet a temetőkkel kapcsolatban. A február 19-i levél szerinte több anomáliára hívja fel a figyelmet.
– A levélből kitűnik, hogy a Piéta sem ért egyet az eljárási renddel. 2008. december 31. napjáig csak ravatalozó-használati díj címén 18 millió 618 ezer 875 Ft-ot fizettek ki a Lászlóffy Bt. számlájára. Feltételezi, hogy ezt a díjtételt a Lászlóffy Bt. saját ügyfeleitől is beszedi, így csak ebből a tételből 36 millió Ft-ra tett szert a vállalkozás tavaly. Kérdem, hogy akkor miért van szükség a 8 millió forintos nagyságrendű önkormányzati támogatásra. A felújításokat, szükséges költségeket fedezhetnék ebből a forrásból. De ez nem így van.

A képviselő idézett a levélből is:
„Társaságunk mindig arra törekedett, hogy ügyfeleit a lehető legmagasabb színvonalon és korrekt módon kiszolgálja. Tekintettel azonban arra, hogy versenytársunk a fentiek miatt lényegesen előnyösebb piaci helyzetben van, a Bogdánffy Csaba képviselő által felvetett problémák megoldásához csak az vezethetne, ha a szolgáltatók között az egyenlőséget a temetők fenntartója biztosítaná. Ebben az esetben ugyanis a hozzátartozók szabadon dönthetnének arról, melyik vállalkozásnál rendelik meg a temetkezési szolgáltatások teljes körét.”

Az egyház évi 4 millióért fejleszti a temetőt

Felkerestük a temetőket üzemeltető orosházi evangélikus egyház igazgató-lelkészét, Deák Lászlót, hogy rákérdezzünk a felvetett problémákra. Deák László az előzmények ismertetésével kezdte.
– Orosháza 1990 óta mulasztásos törvénysértésben volt, minden meghatározott létszám fölötti városnak ugyanis kötelező köztemetőt üzemeltetnie. A város ezt nagyon sokáig nem tette meg, és amikor már égetővé vált a kérdés, elkezdődtek a tárgyalások, ugyanis az evangélikus egyháznak vannak temetői.

A város előtt két út volt. Vagy épít az EU-s normáknak megfelelően egy saját temetőt – mely szerény becslések szerint is legalább 150-200 milliós beruházás lett volna – vagy köt egy szerződést az evangélikus egyházzal.
– Orosháza ez utóbbi mellett döntött. A szerződés lényege, hogy kialakítottuk azt a temetőrészt, ahol a köztemetések zajlanak. Cserébe az első évben 8 millió forintot kapott a fenntartó egyház, majd 15 éven keresztül évi 4 millió forintot folyósít a város – mondta a lelkész.

Deák László fontosnak tartotta azonban megjegyezni, hogy ezt az önkormányzati támogatást a temetőkre költik.
– Leegyszerűsítve olyan ez, mintha kiadnám albérletre a lakásom és hagyom, hogy az albérlő megmondja, mire költhetem a bérleti díjat. Mi ezt vállaltuk: minden évben a temetőre költjük a 4 millió forintot a várossal történő egyeztetés után.

Az igazgató lelkész kiemelte: ebből a forrásból újították fel a magyar hősi temetőt, pihenőparkot és parkolót építettek. Idén halottak napjára a Felvégi és az Alvégi temetőben is elkészült egy-egy szép, székelykapu stílusú bejárat.
– Természetesen további terveink is vannak. Úgy vélem, ez egy nagyon korrekt bérleti szerződés, és mi nagyon korrekt árat kértünk. Gyulán egy hasonló konstrukció működik, utánaérdeklődtünk az áraknak: ott 22 millió forintot kap a katolikus egyház. Ehhez képest a 4 millió forint korrekt összeg.

Mintegy 600 sírhelyet biztosított az egyház a temetőkben köztemetésre. Külön utat készítettek ehhez a részhez, van kút és fákat is ültettek. A köztemetés azt jelenti, hogy az elhunytat akarata szerint nem az evangélikus egyház szertartásai szerint temetik.

Az áfaemelés miatt drágult a temetés

Kérdés, miért került most terítékre az árképzés? Idén júliustól az áfa 20 százalékról 25-re nőtt, így sokan árat emeltek. Az egyház által beszedhető összegek egyébként szerepelnek az önkormányzati rendeletben, ezért az áfaemelkedés miatt módosítani kellett azt.
– A vállalkozó 3 éve nem emelte az árakat, ahogy a gyülekezet sem. A kormány döntése miatt azonban kénytelenek voltunk ezt megtenni. Ezért került testület elé ez a témakör, nem pedig azért, mert panasz lett volna. Az egyház semminek sem a vámszedője, sőt megjegyezném, hogy az áfát 2009. július 1-jén emelték fel 25 százalékra. Ennek ellenére mi szeptember végéig a régi árakat kértük a hozzátartozóktól, miközben az új áron fizettük be az adót. Tehát 3 hónapig veszteségünk volt, de felvállaltuk, mert így tartottuk korrektnek – mondta Deák László.

Hibázott a temetőgondnok, de mindenre van magyarázat

A Bogdánffy Csaba által felvetett problémákkal, és kezünkben az ominózus számla másolatával felkerestük az érintett vállalkozót, és arra kértük válaszolja meg kérdéseinket. Elismerte, hiba történt:
– Hibázott a kolléga, elírta a számlán szereplő díjtételek nevét – mondta a számlák tanulmányozása után Bulyovszki György, a RSZP Kft. ügyvezetője majd részletesen sorolta, mely tétel mit takar a 2007-es számlán.

– A ravatalozó előkészítési díj 5400 Ft, a kellékhasználat díja szintén 5400 Ft – ebből tevődik össze az említett 10800 Ft. Ami a Piéta Bt. számláján szerepel az a ravatalozó használat díja, 10200 Ft. A ravatalozó használati díja egy bérlemény, amit a vállalkozónak kell befizetnie. Ez esetben a Piétának. A Lászlóffy Bt. által kiállított úgynevezett szolgáltatói számlán a zene, hangosítás, láng, a kellékhasználat és a ravatalozó előkészítés tételei szerepelnek, az összegek az elvégezett munkát, illetve a nyújtott szolgáltatást takarják. Ez a ravatalozó előkészítés, csakhogy az ominózus számlán az akkori temetőgondnok elírta a tétel nevét. Előkerestem más 2007-es számlát, látható, hogy ezeken helyesen „ravatalozó előkészítés” szerepel.

Bulyovszki elmondása szerint a számlák azt is bizonyítják, hogy lényeges áremelés nem történt. Míg 2007-ben ezért a szolgáltatásért 5400 Ft-ot kellett fizetniük a hozzátartozóknak, addig 2009 augusztusában 5625 Ft-ot.

Ezek után kíváncsiak voltunk arra, mit foglal magában a ravatalozó előkészítés. Megtudtuk, hogy a takarítást, a székek elrendezését, amennyiben igény van rá, akkor plusz padok kihelyezését akár a sírhelyhez is, továbbá a virágok rendezését. A ravatalozó használat pedig egy bérleti díj, amit a vállalkozó fizet arra az időszakra, amíg használja az épületet. Ebből az összegből rendezik a víz- és áramszámlákat, illetve az üzemeltetőre vonatkozó felújítási költségeket, például a tisztító festéseket, időszaki karbantartásokat.

A temetkezési árak két-három részből tevődnek össze, ebből az egyházközség a sírhelymegváltásért szed pénzt. Csakhogy van egy országos rendelet, mely szerint mindig, minden temetésnél 25 évre kell megváltani egy sírt.
– Tehát ha valaki 20 éve elhunyt, és most újabb gyászeset van a családban, akkor újra meg kell váltani az adott sírhelyet 25 évre, hiába van még hátra az előzőből 5 év. Hangsúlyozom, ez országos rendelet, nem bújhatunk ki alóla mi sem – hangoztatta Deák László.

Politika az együttérzés álarca mögött? És milyen 18 millió?

Lászlóffy Róbert vállalkozó hangsúlyozta, szó sincs arról, hogy több, mint 18 millió forintot szedtek volna be ravatalozó használat címén az utóbbi időben.
– A képviselő valamit félreértett. Évente 2-2,5 millió forint jelent ez a tétel, ez havonta mintegy 200 ezer forint. Ez az összeg az 5 orosházi temető közül 4-re (az Alvégire, Felvégire, Szentesi útira és a Gyopárhalmira) vonatkozik, ezekben van ugyanis ravatalozó. A képviselő rosszul számolt, mert az általa említett összeg – gyors fejszámolás után – legfeljebb 2001-től gyűlhetett össze, ekkor kezdtük el tevékenységünket. Ebből a tételből egyébként a ravatalozó használatával járó szükséges kiadásokat, költségeket fedezzük – fogalmazott Lászlóffy.

– A temettetés sajnos előbb-utóbb mindenki életében teret kap. Mindenkinek van kit gyászolnia és ez egy fegyver lehet azoknak a politikusoknak a kezében, akik reflektorfénybe szeretnének kerülni. Sajnos tényfeltárás nélkül tájékoztatják az embereket, csak a saját érdekeiknek megfelelő részletekkel jönnek elő. Ez a mostani egy múltból előkapott ügy. 2009 januárjában kaptunk egy levelet az önkormányzattól, mely szerint panaszok érkeztek, és ez ügyben a jegyzőnek is el kell járnia. Akkor tisztáztam a felmerült problémákat, többek közt azt is, hogy miért kell újra 25 évre megváltani egy még le nem járt sírhelyet – összegezte Lászlóffy Róbert a Rekviem temetkezés vezetője.

Lászlóffy szerint egyébiránt Orosházán kiélezett versenyhelyzet van a két temetkezési vállalkozás között. Ez hatással van az árakra is, hiszen próbálják olyan szinten tartani, hogy versenyhelyzetben maradjanak. Emiatt kevésbé elrugaszkodottak az árak, mint az olyan településeken, ahol csupán egyetlen vállalkozó szolgáltat.

– Mi szerződéses jogviszonyban állunk az evangélikus egyházzal. Nem titkoltan üzletszerzési szándék céljából kezdtük el vállalkozásunkat. Szabad verseny van az országban, így jogunk van eldönteni, milyen árakat kérünk a temető használatáért. Az árakat a másik vállalkozónak kell megfizetnie, azonban az, hogy ezt mennyiben terheli tovább a családokra, az ő döntése – zárta gondolatait Lászlóffy Róbert.

Ha egy tonna 15 ezer, akkor egy temetés miért 18 ezer?

Bozsár Lajos MSZP-s önkormányzati képviselő is kifogással élt az említett testületi ülésen. Szerinte a számla kommunális hulladék elszállítására vonatkozó tétele kiugróan magas.

Elmondta, hogy a temetőben keletkező szemetet a vállalkozók saját költségen szállítják el ártalmatlanításra, és az ott keletkező lerakási díjat a Városüzemeltetési Zrt felé fizetik. Ennek a tonnánkénti bruttó ára megközelítőleg 15 ezer forint. Ezzel szemben egy-egy temetés alkalmával több mint 18 ezer forintot kérnek a családoktól. Bozsár számadatokkal támasztotta alá állításait: ezekből kiderült, hogy 2009 első 9 hónapjáig 45 alkalommal szállítottak a temetőkből hulladékot a lerakóba, amiért 530 ezer 654 forintot fizettek a Városgazdálkodási Zrt-nek.

– Egy temetéskor 18 ezer forint körüli összeget kérnek a családoktól. Ha ezt beszorozzuk a 45 alkalommal, akkor az 810 ezer forint. Látszik, hogy már itt közel 300 ezer forint különbség van a két számadat között. De meggyőződésem, hogy nem csak 45 temetés volt ebben a 9 hónapban, tehát ez az összeg jóval magasabb ennél. Az is nyilvánvaló, hogy egy-egy temetés alkalmával nem keletkezik egy tonna hulladék, tehát ezek az árak irreálisan magasak, ezen a vállalkozónak nagyon nagy haszna van. Ráadásul a virágok, koszorúk gyorsan száradnak, így azokat 2-3 hét után a felére lehet tömöríteni és a súlyuk is jelentősen csökken – mondta Bozsár.

Azt is kifogásolta, hogy egy sírfelújításkor – az anyagköltségen túl – azonnal ki kell fizetni 4 ezertől 12 ezer forintig egy összeget attól függően, hogy egyes, kettes vagy hármas sírról van szó. Ezt a felújítást végző mestereknek számlázzák, de ők továbbterhelik azt a sírt építtető családra.

– Egy példa erre: ha én megtisztíttatok egy sírt, akkor ki kell fizetnem 3500 forintot, azelőtt és anélkül, hogy hozzáértek volna a sírhoz. Azt elfogadják az emberek, hogy a halottak napi leszedett virágokat el kell szállítani, meg hogy sírhelyet kell váltani, de azt már kevésbé, hogy azoknak, akik a sírt készítik vagy rendbe teszik, a temetőbe való belépésért is fizetni kell – fejtette ki véleményét Bozsár Lajos.

Elmondta, hogy a szentetornyai temető tele van száraz fával, tehát ott nyoma sincs annak, hogy a vállalkozó a karbantartást intézné. Úgy véli, halottak napja előtt rendben kitakarítanak, de egyébként a külterületi temetőket elhanyagolják.
– Sok település temetőjében jártam már, és láttam, hogy milyen tisztaság van, ami nálunk nem mindig mondható el. Joggal várja el az állampolgár, hogy vagy kedvezőbbek legyenek az árak, vagy jobb állapotban legyenek a temetők.

Szerinte abban segíthetne az egyház vagy az önkormányzat, hogy aki tényleg igazán rászorult, annál ezt a kommunális összeget méltányosságból vagy csökkentsék le minimálisra, vagy engedjék el. Szerinte itt nincs versenyhelyzet, mert ezek szabott árak.
– Hangsúlyozom, hogy nem egyházellenesek vagyunk! Mi azt szeretnénk, ha hatékonyabban ellenőrizné az egyház a vállalkozókat, hogy mennyire végzik el a feladatukat – zárta gondolatait a képviselő.

Igaz, hogy 18 ezer, de ez 25 évre szól

Lászlóffy Róbertet erről a tételről is megkérdeztük. Mint fogalmazott, a kommunális díj nem egyszerűen csak hulladékszállítást foglal magában.
– A temető ki nem váltott részeinek, útjainak, zöld területeinek karbantartása, tisztán tartása, télen az utak sózása, a kút és a kútfejek tisztítása és természetesen a hulladék elszállítása tartozik ebbe a tételbe. Ezt az úgynevezett eseményenkénti díjat (18125 Ft) 25 évre kell fizetni: ez lebontva havonta 60 Ft, évente 720 Ft. Tehát igencsak elmarad például a háztartási vagy a közüzemi hulladék elszállításának díjától. Amennyiben a 25 év során újabb temetés történik az adott sírhelyre, akkor ismét el kell kérjük ezt a díjtételt. Ha fél éven belül történik haláleset, akkor eltekintünk ettől, noha az előírások szerint kérhetnénk a díjat. De nem tesszük, mert így tartjuk etikusnak.

Adódott a kérdés, hogy miért nem tüntetik fel ezt a számlán tételesen? A válaszból kiderült, azért nincs kibontva, mert félreértésre adhat okot, ez a tétel ugyanis 25 évre szól, azonban ha újbóli beletemetés történik, akkor újból fizetni kell.
– Mindezekről nincs külön szerződés, van ellenben egy számla, ami végeredményben szerződésnek minősül. Ezen szerepel, hogy milyen díjakat szedünk be. Azt, hogy nekünk, mint vállalkozóknak milyen munkálatokat kell elvégeznünk, azt az üzemeltetési szerződés írja elő – mondta Lászlóffy.

A sírokhoz a vállalkozók nem nyúlhatnak

Rákérdeztünk Bozsár azon állítására is, hogy miért kell a sírfelújításoknál fizetni. Megtudtuk, hogy ezt törvény szabályozza. Ugyanis ha a temetőben bárki munkát végez – akár sírtisztítás, akár sírépítés – akkor temetőfenntartási hozzájárulást kell fizetnie, melyet a munka megkezdése előtt kell rendezni, és az építési rajzzal a temetőgondoknál kell jelentkezni. Ezt az összeget a törvény határozza meg, előírja hogy a sírhely árának bizonyos százalékát kell az egyháznál befizetni.

A szintén Bozsár Lajos által felvetett külterületi temetők állapotáról pedig így nyilatkozott Lászlóffy Róbert.
– Sokkal kevesebb temetés van a kinti temetőkben, így a ráfordítható összeg is kevesebb. Azonban azokra több pénzt költünk, mint amennyit behoznak. Emellett sokkal több a régi sír is, amelyhez nem járnak temetőlátogatók. A parcellák látképét rontják a gazos, elhanyagolt sírok. Ám hangsúlyozom: a temetőfenntartó semmilyen körülmények között nem nyúlhat a sírokhoz, azt a családoknak kell gondozni. Nekünk az egyéb környezet rendben tartása a törvény által előírt feladatunk, melyet el is látunk. Arról nem tehetünk, hogy a sírok egy része gondozatlan – zárta le gondolatmenetét Lászlóffy Róbert.

A történet itt ért véget, de aligha ez az utolsó, temetőkkel foglalkozó témánk.
Nincs olyan család, aki ne vesztette volna már el valamely tagját. A búcsúzás soha nem szűnő, idővel egy kicsit enyhülő fájdalma mellett, annak anyagi vonzatát is vállalnunk kell. Megrendelőként azonban jogunk van kérdezni: mi mibe kerül. És jogunk van dönteni: hogyan és mennyiért helyezzük örök nyugalomra szerettünket. A fenti történetből bizonyára többen többféle konklúziót vonnak le. Talán disputa is indul, de bízunk abban, hogy a leendő vitázók (különösen ezekben a napokban) nem felejtik el a közös pontot: mindenki gyászolt már!

Melich Krisztina – Melega Krisztián