Mozgalmasan kezdődött, és úgy is zárult a Táncsics gimnázium jubileumi programsorozata pénteken. A délelőtti könyvbemutatót, és a „Média pub” átadását délután gála, koszorúzás, valamint ősballagás követte, este pedig kultúrpiknik várta az érdeklődőket.
Délelőtt még a gimnázium aulája, délután azonban a Petőfi Művelődési Központ telt meg az alma mater egykori és jelenlegi tanulóival, valamint azokkal, akik látni szerették volna a hagyományos ünnepi műsort.
– Ahogyan a többi esemény, ez is arról szól, hogy összekapcsolja a generációkat, másrészt pedig az Orosháza Hét keretében a városi ünnepi programjának is része. Hazatérnek azok a diákok, akik a művészetek területén csodaszép eredményeket mondhatnak magukénak, az ő jutalomjátékuk ez. A Táncsicsban egykoron szárnyukat bontogató, mára befutott, vagy a hírnév kapujában álló művészeké – mondta el Blahó János igazgató.
A gálát az iskola jubileumainak történetében szintén hagyományos koszorúzás követte. Több százan vették körül az intézmény előtti parkban álló Táncsics Mihály-szobrot, hogy tisztelegjenek a névadó előtt.
– Régi tradíció, hogy a ballagók eljönnek ide a szoborhoz, és néhány szál virágot elhelyeznek a talapzaton. Ennek nyomán tisztelgünk most, hiszen a névadó nem csupán egy elnevezést kölcsönöz számunkra, hanem egy olyan jelkép, amely összefogja kilencediktől tizenkettedikig, sőt tovább, akár egy életen keresztül azokat, akik ebbe az iskolába jártak, akiket legtöbbször úgy nevezünk, hogy táncsicsisták – fogalmazott Kulcsár László Tibor igazgató-helyettes.
Tőle a 9. c osztályos Madarász Laura 9. c vette át a szót, bemutatva a névadó életútját. Kiderült, hogy Táncsics Stancsics néven született a Veszprém megyei Ácsteszéren 1799-ben. Már fiatalon befogták a tanyasi munkába, a jobbágysorból 19 évesen, szakácsinasként került ki. A gimnázium után tanítóképzőt végzett, majd 1828-ban a Peti Egyetem hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezte be.
– Hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent, akik figyelmét a politika felé irányították. 1847-ben elfogták és sajtóvétség, valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság – mondta el Madarász Laura.
1860-ban egy tüntetés szervezéséért ismét elfogták, a kiegyezést követő általános amnesztia révén szabadult 1867-ben. Az 1869-es választásokon az orosházi kerületben indult és lett képviselő. Nevét a gimnázium az államosítás után vette fel.
Szobrának megkoszorúzását követően az egybegyűltek, mintegy háromszázan, világító mécsesekkel, ballagási zenére vonultak át az iskolazászló mögött a polgármesteri hivatalhoz, ahol Bojtor István alpolgármester várta és köszöntötte őket.
– Elképesztő látni, hogy mennyien vannak ma este itt. Azt hiszem, hogyha valakiknek, hát Önöknek nem kell mondani, hogy micsoda nagyszerű iskola padjait koptatták, micsoda nagyszerű tanároktól tanultak a matematikát, a nyelvtant, a történelmet, és persze az értékrendet, a tartást, a szülőváros és az alma mater megbecsülését – kezdte Bojtor István.
Beszédében kiemelte, a résztvevők minden bizonnyal felejthetetlen élményekkel gazdagodva, a köteléket Orosházával, és a Táncsics gimnáziummal még szorosabbra fonva térnek majd haza. Mint fogalmazott, a jubileum kapcsán nagyszerű emberekre emlékezhetünk, köszönettel tartozunk nekik azért, amit az orosházi iskoláért és a diákságért tettek.
Az ősballagással nem ért véget a nap, a szintén egykori gimnazistákból alakult Senso Magico koncertje tette fel a pontot a pénteki nap i betűjére, és az ünnepi programsorozatra.
