- hirdetés -

… vagy fordítva: A dzsungel (könyve) a Fesztiválon.
Első alkalommal mutattak be musicalt a Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében, és milyen jól tették, hogy bemutatták! Nem akárki vágja fejszéjét egy ekkora (dzsungelbeli) fába, talán az a hit áll a vállalás hátterében, hogy a művészeti iskolában minden megvan, ami egy jó előadáshoz kell.
Szellemi és anyagi tőke egy kézben futott össze, és valahogy így főtt ki a nagy üstben a siker: Nagy Krisztina álmodott egy nagyot, közös céllá tette, maga mellé vette kollégáit, ők hozták a maguk tanítványait, kreativitásukat, kitartásukat, „és a végén összedobtuk” – ahogy az énekművész fogalmaz.

Félszáz gyermek a dzsungelben - nagy sikert arattak (klikk a képre) Fotók: Kecskeméti Krisztina
Lendületesen, élvezetesen vitték színre a musicalt (klikk a képre) Fotók: Kecskeméti Krisztina
Mi lehetett a szer, amitől összeállt? „Fegyelem és önuralom a gyerekek és a magam részéről is” – idézhetem újra a botcsinálta rendezőt. Ám megtoldhatjuk még néhánnyal: rengeteg munka, tehetség, fantázia, ötletek sokasága, együttműködés. Aztán aprózhatjuk a dolgokat: kották, hálók, festékek, ecsetek, ragasztó, szeg és kalapács, sok méter anyag, tű és cérna…
A dzsungel könyve közel félszáz gyereket mozgatott meg, az ének, modern tánc és társastánc tanszakok növendékeit. A művelődési ház színháztermében megtartott négy előadás során a város kisiskolásai és óvodásai, valamint a szülők gyönyörködhettek a játékos, lendületes koreográfiákban, amelyeket Keresztesné Deák Andrea és Horváthné Kriczki Zita álmodott meg.

Egyszerű eszközök, sok lélek

Emberként a dzsungelban
Emberként a dzsungelben
Az énekeseket Nagy Krisztina készítette fel a feladatra, a látványos és igényes díszlet Pribék Endre és Felföldiné Tóth Erika keze munkáját dicsérte (utóbbi a sminkeket is jegyzi). A jelmezek egy részét Nagyháziné Szöllősi Katalin varrta, hozzájárulva a mesei színpadkép létrehozásához. A kellékek és sok egyéb nélkülözhetetlen dolog észben tartását Csernai Lajos vállalta, ügyelővé avanzsálva.
Egyes szerepekben (már-már) felnőttek, énekes tanítványok bukkantak fel a Fapácák énekstúdióból, akik bátorságát mutatja, hogy a prózát, a színpadi játékot is bevállalták.
Az előadás erőssége éppen abban rejlett, hogy nem akart többet adni, mint amennyi, nem erőlködött. Nem elkápráztatni akart, hanem egyszerű eszközökkel, sok lélekkel elénk hozni A dzsungel könyvét. A szereplők igyekeztek szépen simulni a történetbe, tehetségük szerint „benne lenni a buliban”.
Nagy dicséretet érdemel minden művészeti iskolás növendék, aki az előadásban közreműködött. Játékos színpadi jelenlétük kellő felelősséggel párosult, és azt is tudjuk, hogy ennek forrása elsősorban a csoportokat összefogó pedagógusokban ered. Így a dicséret a nézők előtt láthatatlanul, a háttérben működő tanárokra is átszáll, megérdemlik. A diákok jó teljesítményéért jutalom is jár, ami ebben az esetben maga a játék, a szereplés, a tánc, az ének, az egészben való részvétel öröme. Talán leginkább akkor érezték ezt, amikor kimondatott: vége, nincs több játék, lement a függöny. Reméljük, nem utoljára!

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.