Otthonának falait több száz éves ereklyék díszítik, legyen szó egy Mária Terézia korabeli kardról, vagy annak másolatáról. Ugyanis nem csak gyűjti a fegyvereket Czene Béla, hanem újra is kreálja azokat. Otthonában, kardok és pisztolyok kereszttüzében üldögélve beszélgettünk vele szenvedélyéről és megmutatta nekünk a legkedvesebb darabokat gyűjteményéből.
Ki gondolná, hogy a Könd utcán haladva nap mint nap egy valódi múzeum mellett sétálunk, vagy gurulunk el autónkkal. Pedig így van. Az orosházi Czene Béla nem mindennapi hobbit választott magának. Régmúlt idők fegyvereit gyűjti, de szívesen kézbe vesz egy régi dokumentumot, pénzjegyet vagy könyvet is. Már gyerekként erős vonzalmat érzett a történelem iránt, de szenvedélye 1956-ban kezdődött.
– Nem voltam jó tanuló, de történelemből mindig jeles voltam. A tanítóm mindig tesztelt minket, hogy figyelünk-e, ezért feleléskor olyan kérdéseket is feltett, amelyeket csak érdekességként osztott meg velünk a tanórákon. Én ezeket is tudtam, mert mindig érdeklődve ültem végig a történelemórákat. Már több mint hatvan éve, 1956-ban költöztünk ebbe a házba még szüleimmel. Akkor hetekig a padláson voltam. Minden érdekelt. A házunk is már elmúlt száz éves, elmondhatjuk, hogy valóban a történelemmel élek egy fedél alatt. Számomra is furcsa, hogy ennyire érdekel a történelem és a régi fegyverek és tárgyak gyűjtése. Édesapám szűcsmester, nagyapám parasztember volt, nem tudom, honnan örökölhettem – mesélte a gyűjtő.
Kötődésének erősségét a régi tárgyakhoz, ereklyékhez más sem bizonyítja, hogy ifjú korában eljegyzési gyűrű helyett egy fegyvert sikerült választania.
– A feleségemnek már három éve udvaroltam, elhatároztuk, hogy átmegyünk Szegedre és veszünk gyűrűt. Csak az lett a vége, hogy megálltunk egy gyűjtőkomámnál, és gyűrű helyett egy orosz dragonyos karddal tértünk haza. Semmi nem volt ebből, a feleségem is kedveli a régi darabokat, megért engem – emlékezett vissza a mókás történetre Czene.
A legelső kincsek már nincsenek meg, elkallódtak, vagy gazdát cseréltek. A számára legkedvesebb darabok az 1848-1849-es emlékfalán láthatók. Kardok, karabélyok, pisztolyok sorakoznak egymás mellett egy piros bársonnyal díszített falon. Orosházán többször is kiállították már a szabadságharc jelesebb évfordulóin.
Minden darabnak van története
Egymás után vesszük sorra a fegyvereket, iratokat és képeket. Mindegyik különleges darab, különleges történettel. Az egyik kosaras kard, amely szintén az 1848-as emlékfalon található, szintén érdekes módon került Czene Bélához.
– Ez egy 1845-ös kosaras darab. Gyulán került elő még régen, mikor egy ház falát bontották. Egyszerűen kifordult a falból egy lovaspisztollyal együtt. A megtaláló bevitte Békéscsabán a bizományiba, ők azt mondták, hogy ezért 150 forintot adnak. Annyit adtak volna érte, mint amennyit egy Horthy kardért, nekik teljesen mindegy volt, hogy ez egy 1848-as tábornoki kard, vagy valami más. Nem is tudták mi az. A megtaláló ennyiért nem adta oda. Akkoriban a bizományi előtt voltak olyan személyek, akik figyelték, hogy ki mit vett. Az egyik ilyen adott érte 300 forintot, megkötötték az üzletet. Miután tudomást szereztem ennek a kardnak a létezéséről, évekig jártam utána. Aztán beteg lett akinél volt ez a fegyver, és végül eladta nekem. Persze, akkor már jó hússzoros áron, de megszereztem. Az mindig megnyugtat, ha jó helyre kerül egy darab – mesélte Czene Béla.
Nyugdíjazása után több ideje nyílt fegyverek készítésére. Egykoron műanyagszerszámokat készített, az üveggyárban is dolgozott, ahol kólás üvegeket véstek. Szakmájából adódóan nem meglepő a kézügyessége, az általa készített fegyverek egytől egyik aprólékos munkával kidolgozott darabok. A gyűjteményébe került kincsek mindegyikéből kihozza a legjobbat, igyekszik korhűen felújítani azokat.
–Arra nagyon ügyeltem, hogy olyan állapotba hozzam a gyűjteményem darabjait, hogy azok megállják a helyüket és a legszebb formájukat mutassák. Volt, amellyel kevesebb dolgom volt, de akadt olyan is, amivel meggyűlt a bajom. Nagyon rossz állapotban tudnak lenni azok a fegyverek, amelyek akár 50 évet pihentek egy padláson – mesélte Czene Béla.
A korabeli ereklyéket nem is kell felkutatnia, egymás után kerülnek az útjába régebbinél régebbi darabok. A kecskeméti piacról több szerzeménye is van, de a legrégebbi tárgya egy 14. századi kard is egy családi ház folyosójáról került elő.
Ereklyéit még nem számolta meg, de több százra becsüli. Gyűjteményét szívvel-lélekkel ápolja és gyarapítja. Ez már nem hobbi, ez az élete.
