Az utókornak kötelessége emlékezni, és emlékeztetni, hogy visszaállítsa azok becsületét, akik már nem állhatnak ki önmagukért. Így fogalmazott Jakab István, az országgyűlés alelnöke a Dél-Alföldi Fehér Gárda mozgalomban meghurcolt, elítélt parasztemberek emlékére állított tábla avatásán, Orosházán.
A kuláküldözés áldozatainak emléknapjára, június 29-ére időzített eseményen a városvezetés, valamint a gazdaszervezetek képviselői mellett részt vettek a megye, illetve a közigazgatás elöljárói is.
A tábla felállítását szorgalmazó Horváth József gazdaköri elnök szerint évtizedes adósságot törleszt ezzel a város és a térség. A Fehér Gárda antikommunista mozgalom ugyanis különösen a Viharsarokban, a Hódmezővásárhely és Orosháza közötti pusztákon volt aktív.
Ehhez kapcsolódva Zalai Mihály, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke beszédében feltette a kérdést, vajon bátorság, őrültség vagy vakmerőség volt 1949-50-ben fegyverek gyűjtésébe fogni, szervezkedni, hálózatot építeni.
– Hiszen ekkor már a mozgalom egyetlen résztvevőjének sem lehetett illúziója arról, hogy várhatóan milyen következményekkel jár majd a szinte borítékolható lebukás – fejtette ki hozzátéve, úgy véli, annak, aki nem akarta feladni a gerincét, az elveit, nem volt más választása, mint csatlakozni.
Ideje új hősöket keresni
A közgyűlés elnöke kiemelte Blahó Jánost, akiről egyetlen tér, utca vagy intézmény nincs elnevezve, de még a helytörténeti órákon sem említik túl sűrűn a nevét.
– Ideje, hogy közel harminc évvel a rendszerváltozás után a Ságvári Endrék után új hősöket találjunk. Orosházának, az Orosházi Járásnak van egy olyan hőse, a Fehér Gárda mozgalom elindítója, Blahó János, akinek az emlékét mostantól tábla is őrzi. De ez csak az első lépés azon az úton, hogy méltóképpen emlékezzünk azokra a hősökre, akik ellenállásukkal, bátorságukkal, példaadásukkal talán még az 1956-os eseményeknek is előkészítői lehettek – fogalmazott Zalai Mihály.
Dávid Zoltán polgármester szerint ezeknek az embereknek csupán annyi bűnük volt, hogy ragaszkodtak az apáiktól örökölt, verítékkel, munkával tovább gyarapított gazdaságaikhoz, és nem akartak meghajolni az uniformizáló törekvések előtt. Szerették a földjüket, a hitüket, a hazájukat.
–Megbocsáthatatlan bűn volt ez a regnáló hatalom szemében, és a diktatúra legsötétebb éveiben a megtorlás nem maradt el. A kommunisták módszeresen tönkretették a magyar parasztokat, lerombolták az évszázados hagyományokkal bíró paraszti életformát, családokat tettek tönkre – idézte a múltat a városvezető, majd felhívta a figyelmet az emlékezés fontosságára.
A főhajtás szükségességét hangsúlyozta Jakab István az országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének elnöke is.
– Az országgyűlés hat éve nyilvánította a tönkretett gazdák, a kuláküldözés emléknapjává június 29-ét. Ezzel egy időben számos településen állítottunk emlékművet azok számára, akiket ez a rendszer kegyetlenül tönkretett. Amellett, hogy megfosztotta vagyonuktól, sokszor családjuktól az embereket, az utódokból is ki akarta irtani az emlékezés gondolatát – rótta fel Jakab István.
Elmondta, a mozgalom felszámolásakor két vezetőjét, Blahó Jánost és Kovács Istvánt halálra ítélték, öten életfogytigalni, további 21 elítélt összesen 207 év börtönbüntetést kapott, 22 embert internáltak. Előttük és a mozgalom többi tagja előtt tiszteleg a Pártok Házának falán elhelyezett tábla, amelyet leleplezése után a történelmi egyházak képviselői megáldottak, a résztvevők pedig megkoszorúztak.
