Foltvarró piknikre várta az Árpád kertbe tagjait és az érdeklődőket az Orosházi Foltvarró Egyesület június 23-án. A különleges rendezvénnyel a klub a Varrjunk a szabadban! elnevezésű országos programsorozathoz csatlakozott.
Asztalok, színes anyagok és vidáman mosolygó hölgyek látványa fogadta a sétálókat szombaton délelőtt a művelődési ház melletti járdán. A figyelmesebbek, esetleg kíváncsibbak varrókészleteket, és azokkal szorgosan dolgozó ujjakat is felfedezhettek.
A tűket forgató kezek tulajdonosai az otthoni fotel, vagy karosszék helyett választották a szabadtéri kézimunkázást a kissé hűvös, szeles hétvégén. Amerikai ötlet nyomán ültek ki az utcára, hogy bemutassák, mi is az a foltvarrás.
– Először 2005-ben szerveztek hasonlót a kötés szerelmesei, hogy más is lássa, mivel töltik idejüket, illetve ott legyenek az ismerősök, barátok – kezdte Végváriné Rehák Gizella, az orosházi egyesület vezetője, fő szervező. – Az ötlet aztán nemzetközivé nőtte ki magát, később pedig a foltvarrók is csatlakoztak – vázolta röviden a mozgalom történetét.
A rendezvényt minden év júniusának harmadik szombatján tartják szerte a világban. Magyarország 2010-ben csatlakozott, azóta várják Budapestre és más településekre az érdeklődőket.
– Úgy gondoltuk, idén mi is megszervezzük a programot, hogy ne kelljen a fővárosba vagy máshová elutazni. Meghívtuk a környékbeli foltvarrókat, és kiültünk ide a művelődési ház mellé varrni – avatott be a motivációba a szervező.
Örömmel jöttek
A helyiek mellett Békéscsabáról, Gyuláról, Mezőkovácsházáról és Mezőtúrról gyarapították résztvevők a népes csapatot.
– Kint még sosem varrtunk, viszont évről-évre láttuk, hogy vannak ilyen programok, és most ez nagyon közel volt, emellett az orosházi lányok nagyon szeretetreméltóak, ezért úgy döntöttünk, hogy örömmel eljövünk – mondta a békéscsabai Szorgos Foltosok egyik tagja, Szabó Lászlóné.
A mellette ülő Gábor Pálné Mezőkovácsházáról érkezett, előtte egy kézi varrással készült, úgynevezett rátétes mintájú neszesszer hívta fel magára a figyelmet. Mint kiderült, nem az ő alkotása, de hasonló szépségek már kikerültek a keze alól.
– Nyugdíjba vonulásom óta, úgy négy éve foglalkozom ezzel, mert sok szabadidőm lett. Pedig semmi közöm nem volt a varráshoz, a varrógépet se ismertem. A kovácsházi szakkörvezető viszont a barátnőm, és „beszervezett” – mesélte nevetve.
A hangulatra egyetlen asztalnál sem lehetett panasz, vidám beszélgetés közepette folyt a munka, amit valójában senki sem érzett annak.
– Számomra a foltvarrás a nyugalmat, a türelmet jelenti, sokan együtt vagyunk. Én kikapcsolódásként élem meg, és tudom ajánlani mindenkinek, függetlenül attól, tud-e varrni vagy sem – fogalmazta meg Szabó Lászlóné, miért szereti a kézimunkázás ezen ágát.
A pikniken a szórakozás mellett újdonsággal is megismerkedhettek a résztvevők.
– Még pedig az úgynevezett boro technikával. Japánból származik, de a hajdani magyarok hétköznapi ruhafoltozása is hasonló. Mivel drága volt a ruhaanyag, a ruhákat meg kellett őrizni, ezért egy nagyon egyszerű öltéssel összevarrták a jó anyagot a rosszal, azaz több réteget raktak egymásra – foglalta össze az eljárás lényegét Végváriné Rehák Gizella.
Éppen ezért azt kérték a megközelítőleg huszonöt pikinikezőtől, hogy farmer vagy lenvászon anyagot hozzanak, valamint különféle anyagdarabokat, amikből aztán táska, és különféle tartók készültek.
