Az idővel zsonglőrködő testnevelő tanártól, Patyiné Bogdánffy Ágnestől kollégája kapta a stafétát. Közismert orosháziak életútját bemutató sorozatunkban a Táncsics gimnázium informatika tanárával, Csányi Lászlóval ismerkedhetünk meg.
Kollégái véleménye szerint az általa végzett munka minőségét és mennyiségét tekintve kissé kevés figyelmet kap. Valóban szerény, cseppet sem hivalkodó, ugyanakkor elhivatott ember portréja rajzolódott ki a beszélgetés során.
– Szentesen születtem 1965-ben, nagyon egyszerű családban. Hárman voltunk testvérek. Szüleim az akkori Kontakta gyárban dolgoztak. Édesapám, mint tmk-s, amolyan ezermester volt. Ha valami elromlott neki szóltak, mindent megcsinált. A szentesi Köztársaság-téri általános iskolába jártam, ami abban volt különleges, hogy egyike volt az ország azon néhány iskolájának, ahol nem az orosz nyelvet oktatták kötelezőként, hanem harmadikos koromtól franciául tanulhattam, heti 4-5 órában. Az általános végeztével a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba kerültem. Nem akartam, de így alakult. Ott akkor indult a francia tagozat és az induláshoz kellett egy minimum létszám. Az igazgató eljött hozzánk és biztatott, hogy ott is fel lehet készülni a műszaki egyetemre, mert minden áron építész mérnök szerettem volna lenni – kezdi a múltidézést Csányi László.
Elcserélt dolgozatok
Hősünk soha nem szeretett volna tanári pályára menni, de még csak az opciók között sem szerepelt ez a hivatás. Az, hogy az élet mégis így hozta, két összecserélt dolgozattal kezdődött. A sok iskolai francia óra mellett viszonylag kevesebb volt a matek, fizika, ennek ellenére eséllyel pályázott a műszaki egyetemre. A sors közbeszólt és valahol, valaki felcserélte a felvételi dolgozatát az ikertestvéréével.
– A keresztnevünkön kívül minden adatunk megegyezett. Anyja neve, lakcíme, születési idő, stb. A dolgozatok máshová kerültek és mire tisztázni tudtam a félreértést, jóváírták a pontjaimat, már betelt a létszám, én pedig kimaradtam, nem vettek fel. Augusztusban szólt nagyanyám, hogy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, matek-fizika szakra pótfelvételit hirdettek, mert kevés volt a jelentkező. Felhívtam az iskolát és elmondtam, hány pontom van. Mondták, azonnal fel vagyok véve, vigyem a papírjaimat. Mint kiderült az enyémnél húsz ponttal kevesebbel is bekerültek többen. Az volt a tervem, hogy egy évet lehúzok, aztán átjelentkezem a műszaki egyetemre. A főiskolát megszerettem, a társaság is nagyon jó volt. Csak úgy átjelentkezni sem lehetett, újra kellett volna felvételizni. Maradtam – folytatja az élettörténetét Csányi László.
Rögtön a mély vízben
Első munkahelye a hódmezővásárhelyi Magyar-Vietnámi Barátság Szakmunkásképző volt. Huszonkét évesen, mindenféle tanítási rutin nélkül, majdnem ugyanannyi idős szakmunkásképzős gyerekeknek matematikát, fizikát oktatni nem volt egyszerű feladat.
– Ha van rögtön mély víz, akkor ez a Mariana árok volt. Mint az amerikai filmekben, képesek voltak óra közben felállni, odamenni az ablakhoz és rágyújtani, vagy megdobálni a tanárt almacsutkával. Azért az nagy siker volt, hogy néhány hónap alatt eljutottunk ezzel a társasággal odáig, hogy ha óra van, akkor óra van és tanulunk. Le is vizsgáztak annak rendje és módja szerint. Ebben az időben ismerkedtünk meg a feleségemmel, aki szintén pedagógus és egy akkor nagy szónak számító szolgálati lakásnak köszönhetően Nagymágocsra, az ottani általános iskolába kerültünk tanítani – meséli.
Megint a véletlen, vagy inkább a sors?
Az iskolát, a tanítást megszerette, de Nagymágocs nem volt ideális számára. Úgy érezte, beleszürkül a falusi környezetbe. Kereste a helyét, kereste azt a mást, amire a tanítás mellett vágyott, de még nem tudta, mi az. Egy kis Trabant jelentette a sors kezét.
– Egyik kolléganőm megkért, hogy vigyem be a trabival Orosházára. A 3.sz. iskolába. Dancz Gyula igazgató úrhoz jött állás ügyben. Be se mentem az iskolába, kinn vártam a kocsiban, amikor egyszer csak kijött és mondta, hogy menjek be, mert az igazgató úr beszélni akar velem. Mint kiderült, már az interjú végi kávénál kottyantotta el, hogy egyik matek-fizika szakos kolléga hozta be, ekkor kérte meg Gyula bácsi, hogy küldjön be engem. Közölte, neki is szüksége lenne matek-fizika szakos kollégára, szívesen alkalmazna. Mondtam, jó, de van feleségem, aki alsóban tanít. – Őt is felvesszük. – Elnézést, de van Mágocson egy szolgálati lakásunk és ez fontos számunkra. Akkor ott rögtön felhívta az önkormányzatnál az illetékest és ez is el lett intézve. Egy fél óra alatt lett új állásom, a feleségemmel együtt és egy szolgálati lakásunk. Így kerültünk Orosházára, mégpedig a legjobb időpontban – folytatja mosolyogva.
Informatika
Csányi László életében állandóságot képvisel a tanulás (a mai napig tanul). ’91-ben kezdte meg a debreceni egyetemen az informatika tanári szakot, úgy gondolta, jó lenne ebbe az irányba képezni magát. ’94-ben végzett. Ekkoriban indította el Orosz László, Tompa Lajos az számítástechnika tagozatot, melynek a második évébe csatlakozott be.
– Egy rendkívül innovatív, remek közösségbe, nagyszerű kollégák közé kerültem, ráadásul egy új dolgot csinálhattunk. Ekkor még a gimnáziumban az informatikai érettségi a normál érettségitől elkülönülve egy bizottság előtt zajlott. A papírom meg volt hozzá, ennek a bizottságnak lettem az elnöke és ekkor kerültem kapcsolatba a Táncsiccsal és Blahó igazgató úrral. Már az első évben hívtak át, hisz a Táncsicsban is erősíteni akarták az informatika oktatást. Ekkor még elutasítottam, mondván, a hármasban jól érzem magam, sokat kaptam tőlük, tartozom nekik. Aztán a harmadik évben már nem tudtam nemet mondani, ’99-ben jöttem át a gimibe, ami mint később kiderült nagyon jó döntés volt. Mint a döntéseim nagy többsége, ez is előre vitt – teszi hozzá.
ECDL és Stúdió
A Táncsics gimnázium 1999-ben az elsők között lett ECDL központ, és ez majd húsz éve folyamatos. (Európában egységes vizsgarendszer alapján állítanak ki bizonyítványt az alapfokú számítástechnikai ismeretekről) A gimi vezetése nyitott az új és jó dolgokra. Akkoriban kezdték az általános és középiskolákban a média oktatást. Hősünket beiskolázták egy médiatanári képzésre, amit el is végzett.
– Fogalmam sincs mi alapján esett rám a választás, de engem küldtek. Az egyik órára lejött a Magyar Televízió egyik operatőre és előadást tartott gyakorlati oktatást a képpel való bánásról, milyen hatásokat lehet különböző képekkel kiváltani a nézőből. Na ez fogott meg, először. Később a médiatanároknak Cereden rendezett workshop alkalmával találkoztam Szabó Gábor operatőrrel (Zsigmond Vilmos filmrendező operatőre) és más híres szakemberekkel. Ők mutatták meg nekünk a filmkészítést. Ott valami történt velem. Rögtön éreztem: ez az! Ezt keresetem! Az iskolában akkor jött egy lehetőség, hogy új szakot indítsunk. Ez lett a multimédia fejlesztő szak. Az ehhez szükséges hang-, és filmstúdióra kapott az intézmény pénzt az államtól és a régi gépműhelyek helyén álmodtuk meg és rendeztük be a stúdiót. Olyan felszerelésünk volt, hogy csodájára jártak – meséli csillogó szemmel.
Sikersztori
Egy jó kis társaság járt akkor a gimibe, akikkel együtt munkálkodva indult be a filmkészítés. „Pénz, paripa, fegyver”, szépen együtt volt, amihez hozzá jött még egy nagy adag lelkesedés és a siker szinte nem is maradhatott el. Mellette tanult a tanár úr is és megszerezte negyedik, fizika tanári mester diplomáját is.
– Egy beszélgetés során merült fel, hogy esetleg lenne lehetőség egy filmet csinálni és benevezni vele az olaszországi Food4you Európai fesztiválra. Olyan jól sikerült, hogy erről a filmfesztiválról 16 ország, mintegy ötven filmje közül elhoztuk a közönségdíjat. A következő évben újra neveztünk, ekkor a zsűri különdíjával térhettünk haza, aztán ezt még követték az elismerések szép számmal. Az egyik diákunk drogprevenciós kisfilmjét évekig használta a BRFK(Budapesti Rendőr Főkapitányság) a DADA drogmegelőzési programjában. De lehetne még sorolni – mondja büszkén Csányi László.
Konklúzió
Meg sikerült hát találni a pedagógusi pálya mellett azt az annyira keresett mást. Sikereket ért el diákjaival, ahol csak elindultak és sikeres az élete másik oldala is. Feleségével, Judittal két gyermeket neveltek fel. Nagyobbik lányuk közgazdász. Budapesten vezet egy nagy üzletet. Kisebbik lányuk szintén közgazdasági pályára ment, de ő a HR vonalon képzeli a jövőt az egyetem után.
– Ha az ember azt érzi, hogy jó amit csinál, és mások is úgy gondolják, hogy jó, akkor ez már lehet boldogság. Vannak közép és hosszabb távú terveim, szerető családom, közvetlen és távolabbi kollégáim megbecsülnek – válaszolja a boldogságot firtató kérdésünkre.
Biztos, hogy hallunk még róla és rajta keresztül a Táncsics, és diákjai sikeréről. Addig is a stafétát a GYIÖK orosházi vezetőjének, Magonyné Urbán Zsuzsának adja tovább.
