Az élet is ilyen – Jártó Róza: Sors szimfonietták

Újabb könyvvel jelentkezett Jártó Róza orosházi író. A Sors szimfonietták című kötetet az Ünnepi Könyvhét programjainak sorában mutatta be a szerző és beszélgetőtársa a városi könyvtárban.

Benépesült a Justh Zsigmond Városi Könyvtár olvasóterme június 7-én. Barátok, szerzőtársak, érdeklődők töltötték meg a széksorokat, előtte azonban szinte mindannyian gratuláltak Jártó Rózának. Többször elhangzott, mennyire várták, hogy ismét jelentkezzen. Nem alaptalanul, hiszen előző kötete pontosan 36 hónappal ezelőtt jelent meg.
– Az írás úgy működik, hogy az ember valamit leír, majd utána közreadja, mert kell a visszajelzés. Kellenek barátok, irodalomszerető emberek, hogy reagáljanak, elmondják a véleményüket – fejtegette a beszélgetőtárs és barát, Kovács Gyula, aki a főszerkesztői feladatokat is ellátta.

Kovács Gyula, a barát és főszerkesztő beszélget Jártó Rózával a könyvbemutatón (Fotó: Rosta Tibor)

A bemutatót sok munka előzte meg, a könyv kézirata tizenhétszer járt a neten ide-oda kettőjük között, és töltötte be áttanulmányozása az éjszakáikat. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, a 256 oldalas, keményfedeles kötet olvasnivaló a javából.

Jártó Róza szimfoniettái

– Ez az ötödik könyvem, összesen nyolc év alatt írtam őket. A mostani is novelláskötet és a verseim gyűjteménye. A szimfónia szimfoniettákból áll, ahogyan az életünk is. Lángolások váltják egymást nyugalmasabb időszakokkal, erről szól ez az írás, az élet szimfóniájáról, a sorsunkról – osztotta meg a tartalommal kapcsolatban a szerző.

Ugyanezt tükrözi az előszó: „Isten ott ült a felhőn és izgatottan várta a gyermek megszületését. Kezében tartotta a szimfoniettákat: Összhangot, Megállapodást, Együtthangzást és Egységet, hogy a gyermek lelkébe költöztetve megteremtse sorsa Szimfóniáját. Mindezt azért, hogy amikor valaki majd ránéz a gyermekre, meghallja lelke zenéjét az élet által irányított és vezényelt, ezer, százezer dallammal csengő, csak neki íródott sorsa Szimfóniáját. „

Ötödik, Sors szimfonietták című könyvével (Fotó: Rosta Tibor)

Ihletet a saját életéből is merített Jártó Róza.
– Én, mint kezdő író – mert 60 évesen írtam az első novellámat, 62 voltam, mikor az első versemet – sokszor visszanyúlok az életembe. Egyelőre nem mindig tudom megoldani, hogy látok valamit és arról írjak, de egyre többször sikerül – árulta el, majd azt is hozzátette, többnyire hirtelen tör rá az alkotás iránti igény. – Most már vagyok annyira rutinos, hogy olyankor elzárom a leves alatt a gázt, leülök a számítógéphez és leírom, az utcán meg bekapcsolom a diktafont, és fölmondom, mert, ha arrébb megyek öt métert, elfelejtem – mesélte mosolyogva, hogyan ír.

Bárkinek, aki szeret olvasni

Azt mondja, a Sors szimfoniettákat bármelyik korosztály kézbe veheti, minden olvasni szeretőnek jó szívvel ajánlja. Köztük Koszorús Oszkárnak, akit barátjának és példaképének tart.
– Még az önkormányzatnál dolgozott, amikor be-bejárogatott hozzám ebédszünetben a könyvesboltba beszélgetni. Egyik alkalommal elmondta, hogy ő is ír, majd behozott egy-két alkotását, később pedig megkért, hogy a Bagoly őrs, vigyázz címűhöz írjak előszót. A Töltött káposzta címet viselő novelláját előbb láttam, mint bárki más, aminek nagyon örültem, mert látszottak belőle írói kvalitásai – beszélt Jártó Rózáról a bemutatón a helytörténész.

A Sors szimfonietták a korábbi kötethez hasonlóan a Róza@Julius, vagyis az írónő Kovács Gyulával közösen alapított kiadójának gondozásában jelent meg, ami külön büszkeséggel tölti el őt, és családját is.



Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás