A Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) előadássorozata az internethasználat-, és függőség témájával folytatódott. A virtuális térhez köthető addikció egy olyan mindennapokban előforduló probléma, ami teljesen átalakítja a társadalom gondolkodásmódját: többek között erről is szó volt a KEF programján május 17-én.
Orlai Lillát már nem kellett bemutatni – a többnyire szociális területén dolgozó szakemberekből álló – közönségnek, hiszen a Gyulai Drogambulancia pszichológusa két héttel ezelőtt az étkezési zavarokról tartott előadást. Ezúttal talán egy még égetőbb és gyakrabban előforduló téma volt terítéken: a virtuális tér, amely teljesen behálózza életünket.
Az előadás elején az internethasználatról volt szó, mely az ezredforduló után terjedt el egyre rohamosabban világszerte. Az egyik legnagyobb fordulatot a Facebook 2004-es elindulása hozta, amely Magyarországon több mint 5 millió felhasználót számlál. Utóbbi adat azért is megdöbbentő, mert azt jelenti, hogy a magyar lakosság több fele járt már a közösségi oldalon.
Az internethasználat tehát egyre népszerűbb; a közösségi média, a társkereső applikációk, a számítógépes játékok, a chat szobák, a pornográfia, mind az internet részeit képezik. Az előadáson inkább a közösségi médiára helyeződött a hangsúly és a virtuális identitásra. Ennek több jellemzőjét is felsorolta Orlai Lilla. Egyfelől a virtuális tér egyre inkább átveszi a valós élettér feletti hatalmat: az állandó elérhetőség, a megosztás lehetősége és az idealizálás mind ennek részei. Emellett meghúzódik egy nagyobb volumenű tényező is a virtuális térben, a személyiségformálás. Az idealizálásra visszakanyarodva láthatjuk, hogy mindenki csak jó híreket oszt meg, ebből arra következtetünk, hogy csak velünk történnek rossz dolgok. Ez természetesen nem igaz. Ugyancsak előfordul, hogy valaki pozitív megerősítésre használja a közösségi média képmegosztó funkcióit, például egy önarckép feltöltésével, amivel biztató szavakat vagy csak szimplán egy „Like-ot” vár ismerőseitől.
Szintén a témához kapcsolódva merült fel, hogy milyen mértékben befolyásolja a fiatalok jellemfejlődését a virtuális tér. A „Z” generáció (20-30 éves) már általános iskolában belecsöppenhetett az internet világába, az „Y” generáció (8-20 éves) már a digitális eszközök rendszeres felhasználója, míg az ún. „Alfa” generáció viszont a virtualitásban nő fel. Szinte mindennapos, hogy pár éves gyermekek kezében táblagépet látunk. Ennek az az oka, hogy a szülők nem tőrödnek kellőképpen a gyermekkel, inkább a kezébe adnak egy táblagépet, vagy leültetik a televízió elé. Természetesen ez súlyos következményekkel járhat: az előadó találkozott olyan esettel, amikor egy négyéves gyermek olyan elvonási tüneteket produkált a táblagép hiánya miatt, ami ópiátfüggőknél szokott előfordulni (pl. szorongás, zavartság).
Az Y generációnál már megfigyelhető, hogy teljesen másképpen közelíti meg a mindennapi tevékenységeket: sokkal türelmetlenebbek, pontatlanabbak, és hamar elvesztik érdeklődésüket. Viszont van pozitív oldala is a dolognak: a fiatalok gyorsabban tudnak feladatok megoldani, képesek egyidejűleg több dologra odafigyelni (Multitasking), valamint kreatívabbak a digitális térben. Orlai Lilla elmondta, a kutatások afelé mutatnak, hogy újfajta oktatási struktúrára van szükség.
A KEF előadáson szóba kerültek az internetfüggőség is. Ezt két típusra bonthatjuk le, a specifikusra és a generizáltra. Előbbi lehet egyfajta online játékfüggőség, a másik inkább az állandó – mobiltelefon – használatra vonatkozik. A függőség megelőzésére, de mindinkább a fiatalok védelmében, azt javasolta a pszichológus előadó, hogy hatéves kortól legfeljebb napi egy órát tölthessenek digitális eszközök közelében a kicsik, de szigorúan szülői felügyelet mellett, míg 13 éves korig napi kettőt, de ebben az esetben is javasolt a szülői felügyelet. A legfontosabbnak azonban a példamutatást tartja.
