Kiállítással folytatódott a Táncsics Mihály gimnázium 85 éves fennállását ünneplő programsorozat április 19-én. A Generációk tárlata – nevéhez hűen – az alma mater egykori diákjainak legfrissebb alkotásait vonultatja fel.
Paravánok és vitrinek népesítik be ezekben a napokban a gimnázium auláját. Rajtuk, valamint bennük valamikor táncsicsos képzőművészek alkotásai várják, hogy az érdeklődő fiatalok megálljanak előttük, rájuk csodálkozzanak, netán elgondolkozzanak rajtuk.
A tárlat – ha nem is nyolc és fél évtizedes –, de több éves hagyománnyal bír.
– Az öt évvel ezelőtti kiállítást próbáltuk megismételni, de most másfajta keresztmetszettel. Bővítettük a tárlatot azáltal, hogy most nem csupán képek láthatók a paravánokon, hanem az üvegvitrinekben különleges mértani testek, illetve kerámiák és üveggravírozás is színesíti a palettát – osztotta meg a tárlat anyagával kapcsolatban Varga László, a szervezőbizottság tagja.
Mint elmondta, a tizenegy alkotó első szóra igent mondott a felkérésre, örömmel tértek vissza nevelő intézményük falai közé, ezúttal alkotásaikkal együtt. Bella Rózsa például rézkarcait hozta el.
– Mivel általában vagy bibliai témával, vagy versillusztrációval foglalkozom, így most legújabb könyvünk, az Áprily Lajos kötet illusztrációiból válogattam néhányat – avatott be az egykori gimnazista csillogó tekintettel, majd azt is elmondta, mit jelentett számára a Táncsics. – Itt olyan emberséget és életre szóló tudást, ugyanakkor olyan tartást is kaptunk, ami a legmostohább körülmények között is erőt adott nekünk, nem hagyta, hogy elvesszünk – fogalmazta meg érzéseit.
Gyúró István országosan is elismert grafikusművész esetében szintén nem volt szükség hosszas rábeszélésre, azonnal az újabb kiállítás mellé állt.
– Mert annyira természetes, hogy abban az iskolában, ahol négy évet töltöttem, ezt megcsinálom. Emellett nagyon szeretem Orosházát, és most visszatértem. Úgy érzem, feladatom van itt – avatott be lelkesen az alkotó, aki ezúttal számítógépes grafikáiból állított ki párat.
Mivel mind a tizenegy művész más-más területen és technikával alkot, így a tárlat rendkívül változatos. Éppen ezért nem volt könnyű Varga Lászlónak válaszolni arra kérdésre, mi tetszik neki leginkább.
– Igazándiból mindegyikből valami. Gyúró István rendkívül hajlékony vonalvezetésű grafikái, a felnőtt fejjel is játékos formákat létrehozó Tóth Nóra alkotásai, Bella Rózsával mondhatni, lelki egy húron pendülünk, Valaczkai Erzsébetet csodálom a türelméért, ahogy járja a természetet, és megfesti realisztikus képeit a vadakról – fejtette ki a szervező, aki maga is művészember.
Hogy mit adhat a tárlat a jelenleg alkotói szárnyaikat bontogató mostani diákoknak, arra Varga László szerint az idő ad választ. Annyit azonban biztosan állított, hogy érdeklődnek, megnézik a kiállított alkotásokat, kérdéseket tesznek fel és keresik a válaszokat. Ez pedig mindenképpen jó jel, hiszen így tanulhatnak elődeiktől, akik legtöbb esetben polgári foglalkozásuk mellett hódolnak szenvedélyüknek.
