- hirdetés -

Újabb Primus Inter Pares-díjat osztott ki a Vinculum Közhasznú Egyesület. Az elismerést ezúttal Gabányi Géza lelkész, lokálpatrióta kapta több évtizedes támogató tevékenységéért.

Családja és tisztelői jelenlétében, a megszokott helyszínen, a Táncsics gimnázium aulájában vette át a díjat április 18-án Gabányi Géza. Az évtizedek óta Svájcban élő, de orosházi születésű lelkész 1966-ban érettségizett az intézményben, ezt követően több diplomát is szerzett, a teológia mellett például pszichológiából.
– Azonban sosem feledkezett el hazájáról, és alma materéről sem. Az iskola is számos adományt és lehetőséget kapott, de Gyulától kezdve Szarvason, Csorváson, Nagyszénáson keresztül jó néhány településen támogatott szociális és egészségügyi intézményeket is – emelte ki Blahó János a díjazott bemutatásakor.

Tenni másokért, erőn felül is: eszerint él Gabányi Géza (középen) (Fotó: Rosta Tibor)

Hozzátette, számukra az egyik legfontosabb a 2016-ban létrehozott Gabányi Alapítvány, amely a német nyelv oktatását támogatja azáltal, hogy tanulmányutak szervezéséhez biztosít anyagi hátteret, illetve ismeri el a kiemelkedő tanári és diákteljesítményeket.

A gimnázium mellett az Orosházi Kórház is sokat köszönhet Gabányi Gézának. Többek között betegemelő gépeket, munkaruhákat, ágyakat, szekrényeket, irodaszereket, textíliákat gyűjtött és adományozott az intézménynek. Mint Duray Gergő főigazgató laudációjában elmondta, a díjazott 2005-ben kereste meg először a kórházat, amikor a svájci honvédség felszámolt egy tábori kórházat.
– Megszervezte az ott lévő műszerek, műtőlámpák, műtőasztalok összegyűjtését, majd eljuttatta azokat hozzánk. 2005 és 2008 között négy alkalommal orvosi eszközöket, bútorokat adományozott kapcsolatai révén az Orosházi Kórháznak – sorolta a főigazgató.

Tenni másokért, akár erőn felül is

A megközelítőleg tíz éve megnyílt ápolási osztály szintén neki köszönhet 80 ágyat és éjjeli szekrényt, amelyeket a mai napig használnak a betegek. Ez idő alatt mintegy negyven alkalommal segített abban, hogy a lakóhelye környezetében lévő egészségügyi és szociális intézmények adományai eljussanak Orosházára.
– Nem volt ritka, hogy hat és fél tonnás kamion érkezett a kórházba, amiknek a tartalmát egész nap pakoltuk. A szállítmányok összértéke jelenlegi értéken számolva eléri az ötszázmillió forintot – emelte ki Duray Gergő megköszönve a támogatást.

Koszorús Oszkár (j), a szintén Primus Inter Pares-díjas helytörténész adta át a díjat (Fotó: Rosta Tibor)

Bojtor István alpolgármester szintén köszönetét fejezte ki Gabányi Gézának. Méltatásában elmondta, a díjazott édesapja nyomdokaiba lépve lelkészként szolgálja a közösséget, alapelve: tenni másokért, akár erőn felül is.
– Tiszteletreméltó, hogy sem a kilométerek, sem az évek nem szakították el szülőhazájához fűződő erős kötelékeit. E kötelék mentén számos jótékony megmozdulás fő szervezője, legyen szó az egyház által működtetett iskola támogatásáról, vagy az orosházi kórház működését segítő adományokról. Időt és fáradságot nem kímélve dolgozik azon, hogy hasznos és előremozdító segítséggel szolgálja az itt élőket – fejtette ki Bojtor István.

Vissza a gyökerekhez

A köszöntések elhangzását követően Gabányi Géza átvette a díjat, majd a szintén kitüntetett Körmendi János, a Vinculum egyesület tagja elhelyezte portréját a dicsőségfalon, amelyen így már tizennyolcan szolgálnak példaképül a jelen és jövő diákjainak.
– Üzenem nekik, hogy tanuljanak nyelveket, mert azok nélkül nem boldogulhatnak, nekem is nagy szerencsém, hogy több nyelven beszélek. Járják be a világot, de mindig térjenek visszatérünk a gyökereikhez, ez a legfontosabb – foglalta össze a mostani táncsicsosoknak szánt gondolatait Gabányi Géza.

Blahó János, a Vinculum Közhasznú Egyesület elnöke is gratulált a díjazottnak (Fotó: Rosta Tibor)

A díjátadó után örömzenélés vette kezdetét. A gimnázium egykori diákja, Galyas László, Hofi Géza kedvenc trombitása tért vissza az intézménybe egy röpke órára.
– A zenét tanuló diákokkal álluk össze pár szám erejéig. Ők hozzák a maguk populáris kedvenceit, én pedig hozzáteszem Louis Armstrongtól a What a wonderful world-öt. Elárulom, hogy nagyon izgulok, hiszen mégiscsak az egykori iskolámban lépek most színpadra – ecsetelte mosolyogva az Emerton-díjas zenész, akivel hosszabban is beszélgettünk, de az már egy másik írás témája.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.