Élethű, érzelemmel és élettel teli arcok köszönnek vissza Verasztó Antal Károly első kiállításán. Az evangélikus gyülekezeti házban több tucat érdeklődő előtt keltek életre az alkotások március 18-án.
Több mint ötven arc és csendélet, de többnyire valós, embereket ábrázoló képek tekintenek vissza a nézőre az evangélikus gyülekezeti házban megnyílt tárlaton. Egy ártatlan gyermek arca, aki kikukucskál az ajtón, vagy egy asszonyé, akinek arcát a végigtaposott, megpróbáltatásokkal teli élet ráncai fodrozzák. A néző szinte vágyat érez, hogy szóba elegyedjen azokkal, akik nem mások, mint nagy gonddal és odafigyeléssel meghúzott grafitvonalak tömkelege.
Verasztó Antal Károlyról elmondható, hogy vénájában van az alkotásvágy. A művész családba született Antal még gyermekkorában lépett az alkotás útjára, egy ajándékba kapott színes ceruza készletnek köszönhetően. Édesanyja gombaházat, míg édesapja, idősebb Verasztó Antal, író – költő és helytörténész – aki nem utolsó sorban Orosházán megkülönböztetett köztiszteletnek örvend – a ló és a szekér papírra vetésének technikáját adta át fiának. Ebből nőtte ki magát egy megállíthatatlan vonzalom a rajzolás iránt.
A hatvan éves művész – bár saját magát szerényen csak rajzolónak tituláló Antal – legelső kiállítását láthatják a művészetkedvelő orosháziak. Az alkotásokat eltekintve felmerül a kérdés, miért csak most nyílt meg az első kiállítás?
– Én már csak ilyen magányos vagyok ebben a témában, nem igazán szeretem mutogatni a rajzaimat. Bár ez nem teljesen igaz, Facebookon van egy kis albumom, ahová feltöltöm a rajzaimat, és jól esik, ha esetleg megdicsérik a képeimet. Viszont számomra ennyi elég volt – válaszolta szerényen az ifjabb Verasztó Antal.
Elmondása szerint mindig keresi az idős emberek arcait. Gyermekkoráig vezethető vissza ezen arcok megörökítésének vágya. Édesapjával járták a tanyavilágot, ahol emberekkel és történetek sokaságával találkoztak. Ez pedig teljesen magával ragadta Verasztó Antal Károlyt.
A kiállítást Koszorús Oszkár nyitotta meg. Beszédében méltatta az alkotó életét és munkásságát.
– Az eredmény csodálatos, hiszen mindnyájan láthatjuk, portréi életre kelnek. Lépjünk közelebb, aprólékosan kidolgozott portréihoz, talán még a lélek rezdülését is halljuk – fogalmazott a kiállításról.
Az alkotó Koszorú Oszkár helytörténésznek és Ördög Endre igazgatólelkésznek átnyújtotta saját képmásukat, ezzel fejezve ki köszönetét a kiállítás létrejöttéért és a méltató szavakért.
A tárlat március 30-ig, nagypéntek napjáig tekinthető meg a Thék Endre utcai evangélikus gyülekezeti házban.
