A gáz nem tréfadolog – Farmasi Károly ötven éve a szakmában

Ha Orosházán gáz-, gázkészülék szerelőt keres valaki, akkor az első két ajánlott szakember közül az egyik biztosan Farmasi Károly lesz. Kicsit több, mint ötven évnyi jó munkával kellett és lehetett kivívni ezt.

Azt kérdezte a napokban az egyik ismerős: Miért nem írtok az egyszerű melósokról is kicsit többet? Van a városban sok, aki több évtizede nagyszerűen végzi a munkáját, megbecsült, szeretik. Fel is sorolt néhány nevet. Nos így indult az alábbi beszélgetés a hajdúságiból, mára tősgyökeres orosházivá lett gázszerelővel.

 – Azt javaslom, induljunk a kezdetektől…

 – Hajdú-Bihar megyében születtem, 1950-ben, Nagyrábén. Ott is jártam iskolába egészen a hatodik osztályig, akkor költöztek szüleim Orosházára. Édesapám a kőolajnál dolgozott. Kardoskút és Orosháza környékén akkor lendült fel a kőolaj és földgáz kitermelés. Az itt talált földgázra telepítették ide az üveggyárat is. Apám toronyszerelő volt a fúrásnál, édesanyám pedig az üveggyárban kapott állást. Nyolcadik után én is ott lettem tanuló.

 – Már általánosban eldőlt, hogy gázos lesz?

 – Dehogy! Amikor el kellett dönteni, merre tovább, édesanyám javasolta, hogy menjek csőszerelő tanulónak. Látta az üveggyárban, hogy a csőszerelők szép tiszta ruhában rakják fel a mosdókat, csapokat, és azt gondolta, ez jó munka lesz számomra. Az árok, a sár és a többi szépség csak később jött. Iskola után (1968) ott maradtam a gyárban még tizennyolc évig. Olyan bizonyítványunk volt, hogy később tehettünk mestervizsgát vízre, gázra, fűtésre. A gyárban meg is tanultuk a szakmát rendesen. Nem kis félcolos, hanem nagy, háromszázas csöveket kellett hegeszteni, szerelni. Azután még fél évet voltam a Dégáz-nál, ahol belejöttem a lakossági gázszerelésbe, és aztán lettem maszek.

 – Gondolom akkoriban ez nem volt egyszerű.

 – Nem. Alaposan megnézték hová és kinek adnak iparengedélyt. Akkor zajlott a Békés-megyei települések gázosítása, rengeteg volt a munka, a lakossági megrendelés. Ha egy településre bevezették a gázt, mentünk és szereltük a konvektorokat, kazánokat. Véstünk, fúrtunk, hegesztettünk. Ahol dolgoztam, mindenütt volt egy-egy ismerős, akinek referencia munkaként, ingyen megcsináltam a házát. Amikor látták, hogy jól dolgozunk, gyorsan, pontosan csináljuk, szinte kézről kézre adtak. Soha nem volt gondom azzal, hogy más szerelőkkel versenyezzek. Pusztaföldváron pl. több, mint száznyolcvan lakást csináltunk meg. Nem válogattunk, mint más, elvállaltuk az egykonvektoros lakást ugyanúgy, mint a nagy munkákat.

Elkészült az otthoni műhely, ahol lehet folytatni a munkát (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

 – Milyen volt a technika, amivel kezdte a munkát?

 – Még karbidos gázfejlesztővel kezdtem. Akkoriban nem úgy volt, hogy ha kell megyek és veszek egy palackot. Mint az autóra, öt évet kellett várni például egy oxigén palackra. Az öreg Skoda Felicia kombi hátuljában zötykölődtünk a munkahely felé, közben termelődött az acetiléngáz. Kiskőröstől kezdve Hajdúszoboszlóig bejártuk a vidéket. Utolsóként Csanádpalota, Magyarcsanád, Nagylak került sorra, de addigra már sokat változtak a körülmények.

 – Gondolom, vannak szép emlékek is a sok munka mellett.

 –   Persze. Szép számmal. Egy alkalommal a Hajdúságban fejeztük be a munkát. Ilyenkor szokás volt, hogy az átadásra lejött a miniszter, falunapot tartottak, és így ünnepelték meg. Hatvan nagy üstben főzték a birkapörköltet. Úgy kezdték, hogy öt liter zsír, aztán bele a birkahús, és kavarták, mint a lekvárt. Én azt találtam ki, hogy egy pörköltre meghívom azokat, akik velem dolgoztattak. Úgy főztem, ahogy itthon, Orosházán szoktuk. Nem üstben, kavarva, hanem szépen rázogatva, hintáztatva a bográcsot. Ők még addig nem látták, hogy ezt így is lehet. Nem neveztem a főzőversenybe, mégis kaptam egy különdíjat, még a miniszter is odajött, hogy kaphatna-e egy tányérral.

 – A gáz egy veszélyes dolog, de úgy tudom soha nem volt emiatt problémája, robbanás, vagy hasonló.

 – A gáz nem tréfa dolog, de ha megkapja az őt megillető “tiszteletet”, odafigyelést, akkor nagyon engedelmes is tud lenni. Alapos, lelkiismeretes munka, jó nyomáspróba és nem lehet gond.

 – Úgy hallottam, hogy a konkurenciával is jó viszonyt ápol.

 – Nem úgy érzem, hogy konkurencia, hanem inkább úgy, hogy munkatársaim. Most hivatalosan nyugdíjas vagyok, jobban ráérek, a napokban össze is hívtam műhelyavatóra a szakmabeli cimborákat és egy nagyszerű délutánt töltöttünk együtt étel, ital és anekdotázás mellett. Szinte minden gázost ismerek. Több, mint húsz évig benne voltam a mestervizsga bizottságban. A most aktívak nagy része nálam vizsgázott. Azt tervezzük, megalakítjuk a gázszerelők egyesületét és évi két három alkalommal összejövünk.

Együtt a gázos kis csapat a műhelyavatón

Orvosi javaslatra dolgozik

Volt egy hónap néhány évvel ezelőtt, amikor teljesen leállt, abbahagyta a munkát. Nem volt jó. Orvosa, egy alapos kivizsgálás után elmondta, hogy egy ilyen nyüzsgő-mozgó embernek nem tesz jót, ha teljesen leáll. Folytatni kell. Csökkentett intenzitással, szép nyugodtan de folytatni. Vett egy kis nyaralót Horvátországban, mostanában sokat van ott, de ahogy az orvos mondta, szép nyugisan folytatja. Reméljük jó egészségben, és még jó sokáig…


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás