Orosháza egyik legismertebb személyisége. Hosszú évekig hivatása okán, később a sport, majd a kultúra terén kifejtett tevékenysége miatt. Ma már nyugdíjas, de a legkevésbé sem tétlen.
Bodrogi Béláról a legtöbb orosházinak eszébe jut valami. Egy történet, egy meccs, egy tárlat. Pedig nem itt született.
– Jöttment vagyok – indítja nevetve a beszélgetést. – Borsod megyében láttam meg a napvilágot, Miskolcon nőttem fel, tizenkilenc éves koromig ott éltem. Édesapám katona volt, egészen pontosan híradós, hozzá tartoztak Bükk-hegység átjátszó állomásai. Innen az indíttatás, hogy én is ezt a pályát válasszam – mesél a gyerekkoráról.
Olyannyira komolyan gondolta, hogy rakéta tüzérnek jelentkezett, a felvételi bizottság azonban meggyőzte, hogy nem a műszaki terület való neki, inkább foglalkozzon emberekkel.
– Választásomat hátközépig érő hajjal mondtam el az én katona apámnak. Ez volt az egyik lázadásom, a másik, hogy folyamatosan jártam Fradi meccsekre. Tudtam viszont, hogy amint eljön az ideje, megszabadulok a loboncomtól és bevonulok. Így is lett, a haverok vágták le ollóval – emlékszik vissza vidáman.
Az esküt Szegeden tette le, egy évig ott tanult az akkori rendszernek megfelelően, majd Szentendrén végezte el a főiskolát.
– Ezután rögtön Baranyába kerültem, Alsószentmárton Gyűrűspusztára, négyszáz kilométerre a családomtól. Úgy nézett ki a szolgálati helyem, hogy egyik oldalon az őrs, a másikon a lakás, körül erdő és kész. Valamikor tanyaközpont volt, de addigra kihalt. A legközelebbi szomszédom két kilométerre lakott – emlékszik vissza az első szolgálati helyre, ahol három évet töltött.
Gyűrűspusztáról a hasonlóan „népes” Kölked mellé helyezték újabb három évre.
– Ez Gemenc alsó nyúlványa, több százéves bükkerdőkkel, csodálatos természeti környezetben. Szomszéd azonban egy szál se, legközelebb az erdész lakott egy szintén magányos házban úgy 5 kilométerre – folytatja.
Kölked, Budapest, Orosháza
Ekkor már nős volt, így ide csongrádi származású feleségével költözött. Kölkedről Budapestre, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára vezetett az útja, amelynek elvégzését követően saját kérésére került Orosházára 1987-ben.
– Az akadémián már jobban tudtunk irányítani, ki hova akar kerülni. Ránéztem a térképre, hogy mi van Csongrádhoz legközelebb, így választottam Orosházát. Életemben nem jártam itt előtte. Mondtam az osztályfőnöknek, hogy szeretnék lejönni egy csapatgyakorlatra. A határügyhöz osztottak be, ahol beszéltem az akkori alosztályvezetővel, hogy diploma után örömmel folytatnám Orosházán a pályámat. Mivel akkoriban nem túl sok akadémiát végzett beosztott volt, egy percig sem habozott a válasszal – mesél tovább.
– Öt évet húztam le a határügyi alosztályon, majd soron kívül őrnaggyá léptettek elő és rám bízták a kiképzés irányítását. Alezredesként vonultam nyugdíjba 2006-ban, még azelőtt, hogy a határőrséget összevonták a rendőrséggel – zárja katonai pályája történetét.
Amivel az orosházi évek alatt mindvégig összefonódott a sport. Kezdetektől járt a Határőr Dózsa futballcsapatának mérkőzéseire. Látva lelkesedését, fél év után meghívták segítőnek. Az egyesület megszűnését követően átkerült a városi csapathoz, ahová számost tehetséges játékost vonultatott be. De volt a női és a férfi kézilabda klubok vezetőségi tagja is.
– A férfi csapathoz úgy kerültem, hogy miután napvilágot látott a sokmilliós hiány, összehívtak egy sportvezetői értekezletet a hivatalban. Akkor már folyt egy tárgyalássorozat az Everyvel, de nem tudtak dűlőre jutni személyesen sem. A polgármester pedig egyszer csak, mindenféle egyeztetés nélkül közölte, hogy megbíz a közpénzek felhasználásának felügyeletével – beszél a meglepő fordulatról.
OKKE, oké?
A festészettel, így az Orosházi Festők Csoportjával szintén a határőrségnél került kapcsolatba, az ő ösztönzésére hozták létre az Orosházi Képzőművészeti Közhasznú Egyesületet (OKKE), amelynek elnökhelyettese.
– Kiderült, hogy az Orosházi Festők Csoportja nincs bejegyezve sehova. Még az önkormányzathoz sem tudtak így pályázni, központi forrásokról nem is beszélve. Ezért szorgalmaztam, hogy alapítsanak egyesületet, és bár először megvétózták, később belátták, hogy nem rossz ötlet – foglalja össze az OKKE létrejöttének körülményeit.
Mióta a sport körüli teendők nem foglalják le minden idejét, sorra szervezi a kiállításokat, alkotótáborokat, és igyekszik fiatalokkal bővíteni a tagságot. Vallja, hogy a kultúra valóban összeköt.
