Ilovszky Béláné vérbeli kereskedő. Fáradhatatlan, jókedvű és nem mellesleg jólelkű. Számos elismeréssel tarkított pályafutása igazi sikertörténet. Vele nyitjuk helyi vállalkozókat bemutató sorozatunkat.
Több mint ötven esztendővel ezelőtt egy fiatal, mindössze 21 éves lány lépett be dolgozni a Békéscsabai Tüzéphez, mint pénztáros. Akkor még senki nem sejtette, hogy a leendő telepvezető érkezett a vállalathoz.
Az első hónapok megpróbáltatásaira ma is pontosan emlékszik.
– Nem volt megfelelő az ellátás sem fenyő-fűrészáruból, sem tüzelőből, sem cserépből, így már a reggeli nyitáskor hatalmas sorok álltak. Ráadásul akkoriban számológép még csak hírből létezett, mindent műveletet írásban végeztünk – idézi fel az 1966-os évet.
Eközben főnökei is felfigyeltek rá, mert a pénztári munka mellett egyre többször értékesített egész vagon szállítmányokat. Három év kellett, hogy kinevezzék telepvezető helyettesnek.
– Ez a munkakör sokkal közelebb állt hozzám, kibontakozhattam, megvalósíthattam az ötleteimet. Ugyanakkor a kihívás is óriási volt, mert bizonyos árucikkekből rendkívüli mennyiség eladását várta el a Belkereskedelmi Minisztérium – enged bepillantást a korabeli viszonyokba.
Békés megyében nyolc telep működött, az eredményeket összehasonlították, és Ilovszky Béláné, vagy ahogyan sokan szólítják, Irénke néni mindig az elsők között volt. Így nem meglepő, hogy 1972-ben telepvezető lett, az ehhez szükséges iskolát kitűnővel végezte el. Ettől kezdve ő határozta meg az irányvonalat.
– Kőkeményen megedződtem – fogalmaz röviden. – Felelnem kellett azért, hogy a vagonokat időben kiürítsük, természetesen kézi erővel, hiszen ekkor még nem gépesítették a rakodást. Egyszerre kellett ellátni a lakosságot és a közületeket, elkerülni a baleseteket, megfelelni az ellenőrző szervek elvárásainak – mutat rá a munka összetettségére.
Két év múlva aztán jött az újabb kihívás.
Három megye telepeinek összevonásával létrehozták az Alföld Tüzépet, ahol csaknem húsz évig dolgozott. Szaktudását elismerték, főnökei megbecsülték, a munkatársai és a vásárlók szerették.
Ez a korszak 1993-ban zárult le, amikor csődbe ment a vállalat, ő pedig úgy döntött, kivásárolja a telepet és létrehozza saját vállalkozását, Ilovszky Tüzép néven.
– A váltás nagyon hirtelen jött, nem voltam rá felkészülve. Féltem, hogy nincs mögöttem jogi védelem, mindent nekem kellett megtervezni, a szerződéseket megkötni, külföldről árut behozni. Szép lassan jöttem bele.
Olyannyira, hogy 2010-ben „Az év építőanyag kereskedője” lett, öt évvel később pedig megkapta a kereskedelemben adható legmagasabb állami kitüntetést, a Klauzál Gábor-díjat.
– Erre vagyok a legbüszkébb a sok elismerés közül, amiket kaptam a pályám során. Tulajdonképpen megkoronázta az addigi munkámat, emellett arra ösztönöz, hogy továbbra is hasonló odaadással dolgozzak – mondja érthető büszkeséggel.
Hogy meddig?
– Ameddig csak bírom – jelenti ki nevetve, de azért látszik, hogy félig komolyan gondolja. – Már nyugdíjban vagyok különben régóta, viszont nem teher, hogy bejöjjek ide. Nekem jót tesz, hogy minden reggel fel kell kelnem, és nem indulhatok el akárhogyan otthonról, igyekszem szép ruhát felvenni, hajamat rendbe tenni. Szoktam mondani a fiúknak is, „Cipőtök tiszta legyen, mert kint vagytok a kirakatban!”. – beszél a motivációról, ami ötven év után is hajtja.
A kereskedő vénát édesapjától örökölte, akinek élete egyik vezérgondolatát is köszönheti.
– Mindig azt mondta, húzd ki magad, csapj egyet a kezeddel, ami már elmúlt, azzal nem tudsz mit csinálni. Állj fel, menj tovább! Én pedig ezt szó szerint vettem, mert rájöttem, hogy hiába aggódok éjszakákat egy hibás szerződés miatt, ráadásul másnap nem érek semmi, és még három rosszat csinálok – hangsúlyozza meggyőződéssel Irénke néni.
Az Ilovszky Tüzép elmúlt 25 éve alatt ilyen is előfordult, a vállalkozás azonban mindvégig töretlenül erősödött. A férjével és a lányával kezdték építeni, ma már két fiú unokája is benne dolgozik. Évek óta Békés megye legnagyobb forgalmú, legnagyobb áruskálával rendelkező telepe.
– 2007-ben teljesült egy újabb álmom, felépült egy 450 négyzetméteres iroda bemutató és oktató teremmel, mellette egy 600 négyzetméteres raktár, a régieket pedig felújítottuk. Közben gépesítettük a rakodást is – sorolja az eredményeket.
A határozott üzletasszonytól a jótékonykodás sem áll távol. Nem egyszer segített beindítani az övéhez hasonló vállalkozást, de ételosztásnak is adott már otthont a telep. Azonban nem csak a helyet biztosította: családjával hatszáz adag süteményt készítettek saját kezűleg, amit aztán a gulyás mellé csomagoltak.
