Nagypályások nagy utóda, az orosházi kézilabdázás kiemelkedő alakja az Orosháza Kézilabdázásáért életmű díj idei kitüntetettje, az idén hetven esztendős Szula Antal.
A januári, hetedik alkalommal rendezett kézilabda bálon a hagyományoknak megfelelően több kézilabdázót is kiemeltek, megjutalmaztak. Az életmű díj mellett az Orosházi Kézilabda Baráti Kör egy- egy fiatal férfi és női kézilabdázót tüntetett ki, Zalai Mihály, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke pedig két-két férfi és női kézilabdázót díjazott. Sorozatunkban őket mutatjuk be.
Az idei életműdíjas 1948-ban született Orosházán. 1959-ben a II. Sz. általános iskolában Pirer Gyula tanár úr segítségével ismerkedett meg a kézilabdával. Szegedi középiskolai tanulmányai alatt is folytatta a kézilabdázást, a középiskolai bajnokságban játszott. 1971-ig az Orosházi Medosz, majd 1971-73 között az Orosházi Honvéd Dózsa játékosa volt. Beállósként kezdte, majd irányító poszton játszott. Makacs váll sérülése miatt kénytelen volt az aktív játékot feladni, de a sportág iránti elhivatottsága miatt edzőként folytatta. 1973-77 között az Oh. Medosz, majd az Orosházi MTK női csapatainak edzője volt. Ez idő alatt két megyei bajnoki aranyat és két bajnoki ezüst érmet szereztek. Rövid ideig, két évig a nagyszénási női csapatnál edzősködött.
1981-ben kapcsolódott be a férfi csapat munkájába ahol Pirer Gyulával és Fodor Istvánnal együtt dolgozott 1984-ig. Munkahelyi elfoglaltsága miatt kénytelen volt edzői tevékenységét befejezni, de a mai napig szeretett sportága elkötelezett híve.
Szerencsésnek mondhatja Magát, mert még ismerte és játszott azokkal, akik az orosházi kézilabda sport alapjait lerakták. Így: Farkas Istvánnal, Szokodi Sándorral, Ambrus Pállal, Fodor Istvánnal, Kovács Károllyal. Pálfy Aladárral… A következő „nagy” generációnak Ő maga is tagja volt: Németh Ferenc, Németh Zoltán, Németh István, Demartsik Ferenc, Dányi László, Sinkó József, Sinkó Sándor, Raffai József, Vidovenyec Tibor, Győri István társaságában. Szervező munkájának köszönhetően 2008 szeptemberében össze tudott hozni egy találkozót a régi nagyoknak és csapattársainak. A közel 50 fős rendezvény mindenkinek maradandó élmény jelentett. E munkájával nem állt meg, hiszen néhány év múlva a volt női kézilabdásoknak szervezett egy remek összejövetelt, ahol 67-en vettek részt, mindenki nagy örömére. Feleségével Olgával, aki sajnos néhány hete már nincs közöttünk, 12 éven át a régi játékosokkal évente kirándulásokat, összejöveteleket szerveztek, amivel az összetartozásukat erősítették. A kézilabda sport iránti szeretete, elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen.
Az Orosháza Kézilabdázásáért életműdíjat Anti bácsi – ha szabad így szólítanunk – meghatottan vette át Szöllősi Bélától, majd meleg szavakkal köszönte meg:
– Számomra borzasztó nagy öröm, mikor körbe nézek és ezt a rengeteg fiatalt látom magam körül. Én még azokkal együtt kezdtem a kézilabdázást, akik a nagypályáról bejöttek a kispályára és lerakták Orosházán a kézilabda alapjait. Óriási megtiszteltetés, hogy Pirer Gyula, Fodor István, Demartsik Ferenc és Kovács Károly után engem is méltónak találtak erre a díjra. Akik ismernek, tudják, hogy az életem nagy részét a kézilabdának szenteltem és jól is éreztem magam benne. Az is nagy örömet jelentett, hogy ezeket a régi nagyokat 2008-ban és ’14-ben sikerült összegyűjteni és felejthetetlen estét tölthettünk együtt. Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki rám gondolt. Ezt a díjat két és fél hónapja elhunyt nejem és a közelmúltban elhunyt kézilabdások emlékének ajánlom!
