Filmbe illően kalandos élet jutott osztályrészül az orosházi születésű Bogáthy Mihálynak, akiről a szintén helyi kötődésű Verrasztó Gábor írt könyvet. A „Befejezetlen életrajz” alcímet viselő kötet a közelmúltban jelent meg.
Bogáthy nem azon orosháziak közé tartozik, akiket senkinek sem kell bemutatni. Nevét alig ismerik, pedig itt született és itt is lépett először színpadra. Tehetségének köszönhetően 1946-ban már mások mellett Dayka Margittal, Latabár Kálmánnal, Mezei Máriával, azaz korának sztárjaival játszott.
Ha nem jön 1956, akkor minden bizonnyal sokkal többen emlékeznének rá szülővárosában is. Azonban jött, Bogáthy pedig ment, és Amerikáig meg sem állt. NewYorkban telepedett le, és három év múlva már főszerepet játszott a Broadway-n.
– Neki sikerült, ami Jávor Pálnak nem. Hihetetlen kitartással, szorgalommal volt megáldva. Anyanyelvi szinten megtanult angolul, hogy komolyan vegyék és legyen esélye szerepeket kapni – mondja róla a könyv szerzője, Verrasztó Gábor. – Már fiatalon elkezdett színészkedni és rendkívül ambiciózusan és céltudatosan haladt előre a pályán, feltette rá az életét – jellemzi Bogáthyt, aki Luczó Mihályként látta meg a napvilágot 1926-ban.
Az emigráció évtizedei alatt magát mindvégig magyarnak tartó és érző színész halála előtt néhány évvel, családtagjai unszolására kezdte papírra vetni mozgalmas életének részleteit.
– Úgy ment bele, hogy könyv szülessen az írásaiból, ha valaki a szülőföldjén felvállalja ezt a munkát. Onnantól aztán folyamatosan küldözgette nekem haza a visszaemlékezéseit és a fényképeket, plakátokat, amelyeket én szerkesztettem kötetté a Luczó család és a hiányzó évek történetével kiegészítve – avat be Verrasztó Gábor a mintegy öt évig tartó alkotási folyamatba.
A „rettenetes kiejtés”
A számos fotóval megtűzdelt személyes visszaemlékezések között ott van például az is, amikor 1963-ban hazalátogatott.
„Soha nem láttam boldogabb embert, mint anyámat és apámat, mikor az ajtót kinyitották, és én ott álltam előttük. Anyám körbevitt a rokonokhoz. Elmentünk Orosházára, Kondorosra, Szegedre. Kondoroson Németh Ernő keresztapámnak – anyám bátyjának – volt egy háza a Fő téren. A ház frontján volt a cipőboltja, ahol naponta Kondoros intelligenciája: a tanító, a pap és egyéb vezetők találkoztak kis elmefuttatásra.
Ernő bácsi bemutatott a helybeli angoltanárnak, hogy beszéljek vele angolul. A kondorosi tanár úr rettenetes bivalybürgözdi kiejtéssel angolul kérdéseket tett fel, amikre én angolul válaszoltam. Másnap Ernő bácsi közölte velem, hogy a tanár úr azt mondta, tényleg beszélek angolul, csak a kiejtésem valami rettenetes!”
Az ehhez hasonló mosolyogtató, meg számos komoly, érdekes, izgalmas történetből egy nem mindennapi életút bontakozik ki arról a Bogáthy Mihályról, aki a manhattani művészvilág megkerülhetetlen figurája volt, akinek Robert de Niro élete első főszerepét köszönhette, aki rávette Karády Katalint, hogy ismét közönség elé lépjen New Yorkban.
– Tudtam, hogy ezt a könyvet nem sokan veszik majd meg, mégis úgy gondoltam, meg kell írnom. A színháztörténészeken kívül ma már alig néhányan emlékeznek akár a hazai, akár a tengeren túli alakításaira. Ez az életút és ember azonban megérdemli, hogy az utókor ismerje – emeli ki Verrasztó Gábor válaszul arra kérdésre, hogy mi motiválta a könyv megírására.
A kötet megjelenését főszereplője már nem érte meg, 2013-ban eltávozott közülünk. Kérésére hamvait hazahozták és az orosházi Alvégi temetőben, szülei sírjában helyezték örök nyugalomra.
