Kora gyermekkorától kezdve orvos akart lenni a staféta következő választottja, Krajczár István, Orosháza egyik legismertebb és bátran mondhatjuk, egyik legnépszerűbb háziorvosa. Minden betegének tudja a nevét, legtöbbjüket keresztnevén szólítja. Szereti őket és őt is szeretik.
Staféta című sorozatunkban, olyan orosháziakat mutatunk be, akik érdekes foglalkozást választottak, kimagasló eredményeket értek el. Az interjúalany minden esetben átadja valakinek a stafétát. Ezúttal Csiki Csaba gyógyszerész, régi barátjának, Krajczár Istvánnak adta át.
A népszerű háziorvos 1949-ben Tótkomlóson született és ott járt iskolába egészen az érettségiig. Hetedikes kora óta orvos akart lenni, akkori körzeti orvosuk Chiovini Károly mintájára, aki elmondása szerint egy végtelenül barátságos, jó kedélyű és nagyon rendes ember volt. Családi indíttatás az ő esetében nem játszott szerepet a hivatás megválasztásában. Édesanyja fizikai munkás, édesapja pedig zenész ember volt, de az ő elképzelésüknek is teljesen megfelelt fiuk választása.
Jó tanuló volt, szerette a biológiát, a számára kevésbé kedvelt tárgyakban pedig szorgalommal, gyakorlással pótolta az érdeklődést. Gimnázium után felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetemre.
– Soha nem felejtem azt a napot. Nyár volt. A barátaimmal éppen Gyopárosra indultunk fürödni, mikor postásunk, Arató bácsi megállított, hogy levelet kaptam az egyetemről. A szívem a torkomba ugrott. Berohantam a Komlóba, bezárkóztam a mosdóba és ott bontottam fel az értesítést. Felvettek! Hatszori elolvasás után szóltam a barátoknak, hogy ma nem megyek strandra és futottam haza édesanyámnak elmondani a jó hírt – meséli a doktor.
Hét év a seregben
Az egyetemi évek alatt – édesapja korai halála miatt – ösztöndíj lehetőséget keresett és örömmel elfogadta a Honvéd ösztöndíjat, annak ellenére, hogy a diploma után hat évig katonaorvosi feladatokat kellett ellátnia. Az orosházi műszaki laktanyában végzett munkája mellett a kórház belgyógyászatán, Lakatos főorvos csapatában is vállalt ügyeleteket, pluszban még egy üres körzetet is vitt.
A seregnél végül hét évet töltött. Ekkor ment nyugdíjba dr. Bodicsi Zsuzsa és a „leszerelés” után az ő körzetét pályázta és kapta meg. 1981 óta ebben a körzetben dolgozik.
– A rendszerváltással együtt érkező szabad orvosválasztáskor változott kicsit a helyzet. Mintegy háromezer orosházi hozta hozzám a kártyáját. Büszkén mondhatom, hogy ez a szám az azóta eltelt időben sem igen csökkent, most is több, mint 2800 lakos tartozik hozzám és én hozzájuk. Nem is akartam igazából kórházban dolgozni. Az ottani viszonylag zárt világ, a hierarchia nem vonzott. Szeretem a betegeimet, azt hiszem ők is engem. A mai napig szeretek dolgozni – vallja a főorvo
Krajczár Istvánnak, mint a legtöbb embernek van a hivatása mellett egy nagy szenvedélye, mégpedig a vadászat. A hazai erdők, mezők mellett járt már Afrikában, Romániában, ejtett el őzet, szarvast, vaddisznót, antilopot, bivalyt, medvét. Akár a hivatásáról, erről is nagy lelkesedéssel beszél.
– Két év hajtóskodás, hóban, sárban, nádban, vízben taposás után 1981-ben szavazta meg egyhangúlag a Széchenyi Vadásztársaság a taggá, vadásszá választásomat. Azóta ez a szenvedély nagyon sok szép és néhány veszélyes pillanattal ajándékozott meg. Sok sikerélmény, trófea, emlék fűződik hozzá. Volt amikor életveszélyt is hozott. Amikor véletlenül szembe kerültünk egy bocsait tanítgató anyamedvével, csak az állat jóindulatának köszönhettük, hogy megúsztuk baj nélkül. Kibírtuk nevetés nélkül – meséli némi öniróniával.
Gyógyszerész, jogász, orvos és kisdiák
Ahogyan a hivatásáról és a szenvedélyéről, örömmel és némi büszkeséggel beszél családjáról is.
– Első házasságomból két lányom született. Edina gyógyszerész lett, Bernadett pedig jogász. Csodás unokáim vannak. A nagyobbik – akit már nagyon várok – ötödéves orvostanhallgató. Egyetem után háziorvos akar ő is lenni és itt szeretne dolgozni. Néhányszor már volt is nálam gyakorlaton. Nagyon szeretném méltó kezekbe adni az életben is a staféta botot. A legkisebb tündér pedig kilenc éves iskolás – mondja büszkén a doktor.
Bizalom és empátia
Az orvosi, háziorvosi pálya szépségeit és kívánalmait firtató kérdésünknél hosszabban időzünk. Több mint negyven év tapasztalata azonban most is segít Krajczár doktornak a válasz megfogalmazásában.
– A legszebb a mindennapi közvetlen kapcsolat a betegekkel, a legmegkapóbb az a feltétlen bizalom, amellyel a bajukkal hozzám fordulnak és az egyik legjobb érzés, amikor tudok segíteni ezeken a bajokon – összegez Krajczár István, majd unokaöccsének, az ugyancsak orosházi Burai Mihálynak, a Békéscsabai Járási Hivatal vezető helyettesének adja tovább stafétánkat.
