Lovas László: a csongrádi hátsó füvestől  a Groupama Arénáig

Az NB I-ig meg sem állnék – vallja a 33 éves Lovas László. A fiatal orosházi játékvezető egyre feljebb lépeget a ranglétrán.

Palotai Károly, Győri László, Hrabovszky András, Szpisják Zsolt, Iványi Zoltán neve jól cseng (csengett) a honi és nemzetközi labdarúgó pályákon. Közös bennük, hogy mindannyian Békés megyéből indultak a sikeres nemzetközi karrier felé.

Lovas László az Újpest-Puskás Akadémia NB I-es mérkőzésen kapuvonali játékvezetőként tevékenykedett. (Fotó: facebook)

A sort a tehetséges orosházi játékvezető, Lovas László követheti. A fiatal sípmesterrel beszélgettünk a kezdetekről, élményekről, célokról.

– Mit kell tudni Önről?

– 1984. szeptember 7-én születtem Szentesen. Huszonhét éves koromig Csongrádon éltem, öt éve költöztem Orosházára. Nős, két kislány boldog édesapja  vagyok. Mint minden fiatal srác, imádtam a focit. Tíz éves koromban igazolt le a Csongrád, az NB I/B ifi B csapatban játszottam. Tehetségem a területi válogatottságig predesztinált. Huszonhárom évesen az NB III-as csongrádi csapatban játszottam, amikor egy sérülés vetett véget labdarúgó pályafutásomnak.

– Hogyan lett játékvezető?

– Nagyon érdekelt a játékvezetés. A sérülésem is arra sarkallt, hogy átálljak a „másik oldalra”, 2007. március 30-án sikeres vizsgát tettem. Gyors léptekkel haladtam a ranglétrán és 2010 nyarán már az országos NB II-es keret tagja lettem. A statisztikák szerint 2013-ban a legtöbb másodosztályú mérkőzést én vezettem.

– Melyik találkozó volt a legemlékezetesebb, amin idáig ténykedett?

– Számomra minden mérkőzés nagyon fontos, de néhány valóban emlékezetesebb, mint a többi. Két éve vezettem egy Vasas – Mezőkövesd mérkőzést az NB II-ben. A Fáy utcában tízezer néző fantasztikus hangulatot teremtett, a szurkolók a Vasas NB I-be jutását ünnepelték. A jelenleg is folyó NB I-es bajnokságban a Ferencváros – Videoton rangadón óriási élmény volt a Groupama Arénában kapuvonali játékvezetőként segíteni Iványi Zoltán munkáját. Az NB II-ben a közelmúltban vezettem az ETO FC Győr – MTK és a Nyíregyháza – Szolnok mérkőzést, mindkettő tévés meccs volt.

– Így Szilveszter környékén mondana egy érdekes sztorit, ami mérkőzés közben történt?

– Pesterzsébeten egy NB III-as  ESMTK-Soroksár rangadón valahogy egy játékossal a lábunk “összegabajodott” és mind a ketten egy nagyot estünk majd felsegítettük egymást. Közel 2000 néző előtt mondhatom hatalmas ovációval díjazták a közös mutatványt.

– Mit gondol, meddig juthat el az elődök nyomdokain?

– Remek kondícióban érzem magam, ami kellő határozottsággal párosul. Elkötelezett vagyok a sportág iránt. Tudom, hogy az út elején járok és még sokat kell tanulnom a szakmából, például a nyelvtudás területén vannak hiányosságaim. Egy-egy mérkőzésre fizikálisan heti 3-4 edzéssel készülök, de elméleti tudásomat is igyekszem folyamatosan frissíteni, a szabálykönyv forgatása mellett DVD-ket nézek, meccsszituációkat elemzek. Úgy gondolom, a ranglétrán az NB I-ig juthatok el. Példaképeim Kassai Viktor és Iványi Zoltán.

– Sok sikert hozzá!

– Köszönöm és mindenkinek boldog új évet kívánok!


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás