Bucsin Emil és neje Bucsin Margaréta állampolgársági esküt tettek a polgármesteri hivatal házasságkötő termében december 21-én.
Magyarország szétszabdalásának hatására több millió magyar vált egyik pillanatról a másikra román, szerb-horvát-szlovén, osztrák, csehszlovák állampolgárrá. A történelemmel a határok is tovább változtak, ezért sokan úgy élhettek akár több országban is, hogy lakhelyüket sosem hagyták el. De magyarságukat sosem adták dobták el maguktól, hiszen nem ők hagyták el a határt, hanem a határ hagyta el őket.
Egyre többen élnek azzal a lehetőséggel, hogy magyarságukat megerősítve, felveszik a magyar állampolgárságot. December 21-én is két ember állampolgársági esküt tett a polgármesteri hivatal házasságkötő termében. Két nem mindennapi ember kapta vissza azt, amit a történelem elvett tőlük: a magyarságukat. Két olyan ember, akik egyszer már átélhették, milyen érzés magyar állampolgárnak lenni, de a puskaporos 20. század újra megfosztotta őket ettől. Ők a Bucsin házaspár, Emil és Margaréta. A mai Románia területéről, Marosvásárhelyről érkeztek Magyarországra, immár 16 éve. Orosházán telepedtek le, azóta is itt élnek.
Az állampolgársági esküt a szűk család körében mondták ki. Dávid Zoltán, Orosháza polgármestere örömét fejezte ki beszédében, hogy a Bucsin házaspár nem csak szívükben, lelkükben, hanem jogilag is magyar állampolgárokká váltak, majd átnyújtotta számukra a magyar búzából sütött, nemzeti szalaggal átkötött kenyeret, valamint a visszahonosítási, a magyar állampolgárságot igazoló okiratot. Az ilyenkor szokásos köszöntő koccintás után egy jókedvű, nosztalgiázó beszélgetésben elevenítette fel Emil és Margaréta életük pillanatait.
Bucsin Margaréta elmondta, számára mindennél felemelőbb volt az a pillanat, mikor újra magyarrá vált, immár jogilag is. Mesélt a múlt megpróbáltatásairól és jelen boldogságáról.
-Csodálatosan érzem magam. Alig bírom visszafogni magam, hogy ne zokogjak a boldogságtól. Én nagyon kicsi ideig, négy évig lehettem magyar, magyar honban. Az a négy év felejthetetlen volt és lesz számunkra. Sosem feledtük el, hogy magyarok vagyunk, hogy magyarnak születtünk. Ezt soha, senki sem volt képes kiverni belőlünk. Majd a boldogságos négy év után a szörnyűséges, borzalmas idők következtek. Marosvásárhelyen rettenetes nehézségekkel kellett szembenéznünk, de hála Istennek, itt vagyunk! Elképzelni nem tudják azok, akik itt születtek és éltek, hogy milyen érzés kimondanom azt, hogy most már magyar vagyok. Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem. Nem cserélnék senkivel – mesélte elérzékenyülve Bucsin Margaréta.
Hosszú, rögös utat kellett végigjárni a Bucsin házaspárnak, ahhoz, hogy magyar szívük újra magyar legyen. A szép korú Emil és felesége Margaréta egymás kezét fogva, lassú megfontolt léptekkel hagyták el a házasságkötő terem ajtaját, immár jogilag is magyarként.
