- hirdetés -

Kerekes József bútorasztalos sorozatunk korábbi szereplőihez hasonlóan nemrégiben végezte el az iparkamara képzését és tette le a mestervizsgát. Azon szerencsések közé tartozik, akik gyermekkori álmukat váltották valóra.

Jóval a pályaválasztás előtt megfogalmazódott Kerekes Józsefben, hogy ő bizony fával szeretne foglalkozni. Hét évesen kísérte el édesapját Gádoroson egy helyi asztaloshoz, ahol azonnal meg is pecsételődött a sorsa.
– Nem figyeltek oda, én pedig beindítottam a gyalugépet. Mindenkit, még saját magamat is alaposan megijesztettem – meséli nevetve első élményét a műhelyből. – Aztán vissza-visszajárkáltunk Pista bácsihoz, és az iskolai technika órákat is szerettem, így aztán elég hamar eldöntöttem, hogy asztalos szeretnék lenni – folytatja.

Az orosházi 612-es számú szakmunkásképzőben végezte a középiskolát, majd katonai szolgálat következett volna, helyette azonban polgári szolgálatos lett. Hol másutt, mint egy asztalos üzemben, Gádoroson.
– Közben eljártam máshová is dolgozgatni és tanulni, aztán elhelyezkedtem az egyik műhelyben, pár év múlva egy másikban, végül az Iványi Építőmester Kft.-nél horgonyoztam le, ahol 9 évet dolgoztam – részletezi a pályafutását.

Büszkén kötötte fel szalagját a zászlóra (Fotó: Miholecz Ildikó)

Akkor döntötte el, hogy leteszi a mestervizsgát, azonban a munkarend miatt nem tudott volna eljárni a képzésre, így elhelyezkedett az üveggyárban, mellette pedig végezte a tanfolyamot.
– Egyrészt szerintem ma már igenis számít a papír és, hogy elmondhassam magamról, mester vagyok. Ez egyfajta státusszimbólum. Másrészt, mivel a fiatalabb generációt képviselem, úgy gondolom, jól megérteném magam a tanulókkal, akiket csak mesterként fogadhatok – indokolta, hogy miért jelentkezett a képzésre, valamint a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által meghirdetett mestervizsgára.

Fontosnak érzi az utánpótlás képzését

Na, és persze azért is, mert minden szavából érződik, mennyire szereti a szakmáját.
– Egy rönkből szép terméket készíteni, legyen az bútor vagy nyílászáró, csodálatos dolog. Az emberek gyönyörködhetnek a munkám eredményében, ami emellett még hasznos is – fogalmazta meg, számára mi legszebb az asztalosságban. – Ugyanakkor rendkívül összetett és nehéz munka, hiszen a gépek működésétől kezdve a felületkezelésen át némi villanyszerelésig nagyon sok mindent kell ismerni. Nem beszélve a folyamatos technikai fejlődésről, amely már a magánvállalkozásokban megköveteli a CNC-eszközök kezelését – sorolja a kihívásokat.

A legnagyobb gondnak azonban az utánpótlás hiányát érzi, vállalkozó kollégáitól rendre azt hallja, alig van néhány dolgozni, fejlődni akaró és tudó fiatal. Annak ellenére sem, hogy munkából sosincs hiány és meg is fizetik. Ezért is tűzte ki célul, hogy tanulókkal szeretne foglalkozni, így biztosítva a szakképzett munkaerőt nem csak saját maga, de az iparág számára is.

A vállalkozást egyelőre másodállásban működteti, pár év múlva azonban már csak ezzel szeretne foglalkozni.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.