- hirdetés -

Sosem szeretett volna más lenni, mint ügyvéd és azon szerencsések közé tartozik, akik valóra is váltották gyermekkori álmukat. Bár gyulai születésű, harminc éve él Orosházán, ma már ezt a várost érzi otthonának. Szeret itt és szereti a hivatását.

Közel, s távol nem volt egyetlen jogász sem Csomós Tamás családjában. Agrármérnök édesapa és könyvesbolti eladó édesanya mellett fogalmazódott meg benne, hogy ő ezt a mai napig kissé misztikusnak tűnő hivatást választja.
– Ebben azért az anyukámnak nagyobb szerepe van, neki köszönhetem ugyanis a könyvek szeretetét, gyakorlatilag a könyvesboltban töltöttem a gyermekéveim jó részét – indít mosolyogva. – Ami persze azt is jelentette, hogy hazatérve állandóan a könyvtáramat bújtam és olvastam – folytatja felidézve, hogy már alsó tagozatos korában a krimik érdekelték. –Kedvenceim a Stanley Gardner által jegyzett Perry Mason sztorik voltak. Ezen felül egyik meghatározó filmélményem a Rosenberg házaspár peréről készült amerikai filmsorozat. Ezekből adódott, hogy én már általános iskolás koromban elhatároztam, hogy ügyvéd szeretnék lenni és soha nem gondolkodtam más jogászi pályában, nem érdekelt sem az ügyészi, sem a bírói státusz – beszél a kezdetekről.

Hatalmas tudás, tapasztalat és jó humor jellemzik Csomós Tamást (Fotó: Rosta Tibor)

Mindez a gimnáziumi és az egyetemi évek alatt is egyértelmű maradt számára. Így amikor népköztársasági ösztöndíjaként, summa cum laude eredménnyel elvégezte az iskolát, hiába választhatott volna az ország összes ügyészségéből munkahelyet, ragaszkodott az álmához.
– A zárt létszámú ügyvédi közösségbe szinte lehetetlen volt bejutni, ezért fél évig munkanélküli voltam. Július 1-jén hoztak egy határozatot, hogy felvesznek, de nem Gyulára, hanem Orosházára. Erről a városról én annyit tudtam, hogy amikor itt stoppoltam, akkor mindig káromkodtam, mert letettek a város közepén és ki kellett sétálnom a szélére. Úgyhogy végül, ha olyan autós állt meg nekem, aki azt mondta, Orosházáig jön, közöltem, hogy be se szállok – mesél nevetve.

Mi számít sikernek?

Az első, 1987-es bemutatkozó látogatás óta 30 év telt el és hiába nyílt meg 1991-ben az ügyvédi pálya, addigra megszerette a várost, valamint akkora praxist épített ki, hogy itt maradt. Ma már orosházinak érzi magát és minden bizonnyal az orosháziak is annak tartják.

Az elmúlt három évtizedben emberek százainak segített megoldást találni jogi problémáikra, védencek sokaságának ért el az eredetinél kedvezőbb ítéletet.

– A védőnek nem csak az a siker, ha felmentés születik, hiszen gyakran a védencünk és a védelem sem vitatja a bűnösség megállapítását. Óriási siker, amikor valakivel szemben az ügyész végrehajtandó szabadságvesztést indítványoz és ehhez képest sikerül elérnünk azt, hogy felfüggesztettet szabjanak ki rá – fogalmazza meg, mit is jelent számára a sikerélmény.

Aztán azt is elmondja, mennyire izgalmas munkának tartja az ügyvédkedést még akkor is, ha idegileg különösen megterhelő.
– Nem az a stresszhelyzet, mikor az ember a tárgyalóteremben van. Legalábbis én ott nyugodt vagyok. Azt azonban kevesen tudják, hogy tízezer oldalas aktákkal dolgozunk és ennek a memorizálása, a látszólagosnak a valóságostól való elkülönítése rendkívüli munka. Mindezt nem nyolc órában tesszük, hanem sokszor tizenkettőben vagy még többen. Az ügyvéd egy személyben jogász, pszichiáter, pszichológus és sofőr – villant fel egy keveset a munkája során jelentkező kihívásokból és abból a sokoldalúságból, amivel rendelkeznie kell ahhoz, hogy sikeres legyen.

Azt is fontosnak tartja, hogy segítsen eligazodni a jogászoknak a jogszabályok dzsungelében (Fotó: Rosta Tibor)

Ő pedig az. Helyi és országos léptékben is. Régóta nem vállal már el mindent, amivel megkeresik, elsősorban azért, mert a büntetőügyeket kedveli inkább. Gyakran azonban olyanokra is igent mond, amik minimális díjazással járnak, mert például a kúria gyakorlatában megjelenő vitás kérdésben történhet előrelépés általa.

Vallja, hogy mindenkinek joga van a védelemhez és megrögzött abolicionista. Míg létezett a halálbüntetés, addig azt ellenezte, most pedig a tényleges életfogytiglant.
– Azért is, mert amikor az egyetemet végeztem 1982 és 1987 között, a tanszéken már ezt tanították. Első küzdelem a halálbüntetés, második az életfogytiglan, különösen a tényleges életfogytiglan eltörlése. Számos nemzetközi jogi ítélet áll rendelkezésre, amely szerint ez már az embertelen bánásmód megtestesülése. Ráadásul olyan büntetés, amelyben hiába lesz valaki a bűnöző Jean Valjeanból polgármester és nagyvonalú ember, azt nem méltányolja a jog. Amikor egy 70 éves embernek azt mondják, 40 év múlva kell elgondolkoznia, az csak látszatmegoldás. De igaz ez egy 40 évesre is. Az a baj, hogy a politika úgy tör be a jogba, mint elefánt a porcelánboltba – fejti ki véleményét a pár évvel ezelőtt nagy vitákat gerjesztő tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel kapcsolatban.

Mennyi a valóság?

Visszatérve az ügyvédeket övező misztikumra, adódott a kérdés, mennyi a valóság azokból a közkedvelt amerikai filmekből, amelyek a tárgyalótermekben játszódnak.
– Először is érdemes tisztázni, hogy közel sincs annyi bűncselekmény, mint amennyit a filmekben látunk. Ha olyan bűnügyi statisztikák lennének, mint azokban, akkor az életünk ellehetetlenülne. Magyarországon például emberölés évente 200 van. Ehhez képest olyan címeket látunk naponta, mintha a móri bankrablásnak megfelelő ügy minden héten előfordulna, holott azóta nem történt ilyen. A hazai bíróságok működése teljesen másmilyen, mint az amerikai esküdtszéki rendszer, de a való életben az ottani az ügyvédeknek sincsen akkora sikerélményük, mint a filmekben – mondja meggyőződéssel.

Hivatásrendje után a közelmúltban a teljes jogász szakma is kitüntette, Deák Ferenc-díjat kapott (Fotó: Rosta Tibor)

Amikor nem dolgozik, olvas, számára ez jelenti a kikapcsolódást. Komoly könyvgyűjtemény birtokosa és macskákból is van egy-kettő a ház körül.
– Amikor a gyermekünk elkerült itthonról, akkor fogadtam be az elsőt és a feleségem teljesen beleszerelmesedett. A következő évben érkezett Folti cica, ő már 13 éves. Utána Gyuláról hoztuk a Fekete Pákó nevűt és legutoljára három éve találtam egyet, amit szintén azonnal szívünkbe zártunk. Így négy macska él velünk – sorolja őket és mutatja is róluk a fotókat, hiszen mindannyian az iroda faláról figyelik a napi munkát.

A kérdésre, hogy mi a hitvallása, azt válaszolja, számára az ügyfelek és a kollégák bizalma a legfontosabb. Kijelenthető, egyikből sem szenved hiányt.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.