December kilencedikére, a Petőfi Művelődési Központban tartandó, tizedik születésnapi koncertjére készül az átalakult Folkográfia együttes.
A neves orosházi folkrock zenekar jelentős átalakulás után, túl a századik koncerten is izgatottan várja a decemberi eseményt. A csapat vezetőjével, Murvai Ágnessel beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.
Mint a nagyszerű dolgok oly sok esetben, a Folkográfia megalakulása is félig meddig spontán, véletlenek sorával kezdődött. A Murvai házaspár elkezdett együtt zenélgetni. Tibor megtanult dobolni, párja, Ági pedig már régóta hegedült, de az Alföld néptánc együttes megszűntével, csak otthon saját kedvére zenélt. Tibor vetette fel, hogy keressenek maguk mellé zenész társakat egy kis hobby zenélésre. Ulrich „Öcsi” jött basszusgitárosnak, Lázár Emil szólógitározott.
– A népzene adott volt. Kezdetben népzenei átiratokat játszottunk. A népdalokat szólaltattuk meg olyan zenei hangzásban, stílusban, ahogy szerettük volna, ha eljut sokakhoz. A Kormorán együttes féle zenei vonal nagyon tetszett és tetszik a mai napig, a cél pedig az volt, hogy a népzenét kicsit fogyaszthatóbb formába öntve, közelebb vigyük az emberekhez. Nem kellett sok idő és megszülettek a saját számok is, melyek szövegírója a férjem, Tibi volt és ezeknek a daloknak már volt komoly üzenete – mesél a kezdetekről Murvai Ágnes.
Előbb a vers születik
A zenekart alapító Murvai Tibor történelmi ihletésű versei szinte kivétel nélkül elgondolkodtatóak, komoly tartalmat, mondanivalót hordoznak. Ha megszületett egy vers, Ági álmodott hozzá egy alap dallamot, amit később a zenekar többi tagja „öltöztetett” fel. A dalok hangszerelése náluk mindig közös munka. Ezek az erősen nemzeti érzelmű számok sikert arattak úgy itthon, mint külföldön.
– Négy alkalommal turnéztunk Erdélyben. Tibi szövegei az ottani magyarok lelkében új értelmet nyertek. Másként érintette meg őket, mint itthon, hisz míg mi készen kapjuk, nekik meg kell küzdeniük a magyarságukért. Csodálatos, amikor énekel az ember egy dalt és azt látja, hogy az idős nénikének (aki hóban fagyban felballagott a dombra meghallgatni a koncertet) könny csillan a szemében. Ezek miatt a pillanatok miatt érdemes dalt írni, dolgozni, próbálni – hangsúlyozza Ági.
Gellértegyháza
Szoros kapcsolat fűzi a zenekart a Történelmi Emlékparkhoz, illetve a Gellértegyházát üzemeltető csapathoz. Sokat és sokszor zenéltek ott.
– Nagyon jó kapcsolatot ápolunk Muszka Kálmánékkal. Zenéltünk náluk a Magyar Kultúra Napján, a magyar majálisokon, sőt Gellértegyháza himnuszának szövegét is Tibi írta és mi zenésítettük meg. Mindig örömmel megyünk – teszi hozzá.
Nehéz időszak jött
A Folkográfia és Murvai Ágnes életében is nagyon nagy törést okozott a zenekar alapító, szövegíró és férj korai halála. Tibor volt az együttes szíve, lelke, motorja, mozgató rugója. Úgy kezelte a zenekart, mint a saját gyerekét.
Ő volt a menedzser, a technikus, a dobos, a szövegíró, mindenki problémájának megoldója. Két esztendeje hunyt el, távozása mindent megváltoztatott a zenekar és Ági életében is.
– Amikor Tibi elment, erősen elgondolkodtam, hogy egyáltalán folytassuk-e. Arra jutottam, hogy kaptam egy hatalmas szellemi hagyatékot, ami miatt úgy éreztem, hogy vinnem kell tovább. Egy szűk félévvel a temetés után összehívtam a zenekart és egyesével megkérdeztem mindenkit a folytatásról. Ketten az mondták, hogy nem, a többiek viszont velem együtt úgy érezték, folytatnunk kell. Most egy kicsit másként szólnak a dalok, de a lelkesedés töretlen – teszi hozzá a hegedűs, énekes.
Murvai Ágnes, Sárecz Viktor, Murvai Ági, Tóth János, Gyapjas Krisztián és Kissné Csizmadia Gyöngyi mostanság sokat próbál, várja az advent második hetét, és szeretettel invitálnak mindenkit a koncertre.
