Századik érmét szerezte nemrég Sepeczán János. A fiatal orosházi birkózó a jubileum alkalmából mesélt az OrosCafénak sportkarrierjéről, sikereiről, világversenyeken való részvételről és arról, mikor volt a legnehezebb időszaka.
Az orosházi birkózó még 2003-ban ismerkedett meg sportágával, az Október 6. utcai csarnokban, az OMTK-ban. Első versenyére sem kellett sokáig várnia. – A tapasztalatszerzés nem is sikerült rosszul, negyedik lettem. Utána már többször mentem, de ilyenkor még rendre lecsúsztam a dobogóról – mesél a kezdetekről a 23 éves birkózó. A kezdést biztató folytatás követte, egy csepeli versenyen összejött az első aranyérem, már országos versenyeken, diákolimpiákon is egyre többször állhatott fel a dobogóra, de az országos bajnoki cím ekkor még nem sikerült.
Érmekben gazdag 2009, pokoli 2010
2009-ben viszont megtört a jég, végre összejött az évek óta üldözött diákolimpiai és országos bajnoki cím, előbbi ráadásul mind a szabad-, mind a kötöttfogású mezőnyben.
– Máig úgy tekintek vissza 2009-re, mint az egyik legsikeresebb időszakra. Ráadásul a bajnoki címek mellett egy korosztállyal feljebb is kipróbálhattam magam, ahol szintén sikerült megcsípnem dobogós helyezéseket, annak ellenére, hogy nagyon erős volt a mezőny – árulta el a Jankának becézett sportoló.
A következő évben viszont önhibáján kívül hosszú kihagyásra kényszerült.
– Egy rangsoroló versenyre készülve kezdődtek a problémák. Fogyasztottam rá 4-5 kilót, le volt gyengülve az immunrendszerem, a hátam sem bírtam normálisan kiegyenesíteni. A kórházban kötöttem ki, ahol elmondták, hogy vírus támadta meg a derekamat. Az iskolától egy hónapig, az edzőteremtől másfél évig maradtam távol. A visszatérés sem volt egyszerű, ekkor többször is elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e folytatni – mesélt élete legnehezebb időszakáról.
Végül sikerült megtalálnia a kiutat, a rá jellemző alázattal, szorgalommal készülve, a korábban szintén hasonló problémákkal küzdő csapattársai példájából erőt merítve visszatért a birkózószőnyegre, hogy tovább bővíthesse már akkor sem kis éremkollekcióját.
Egy lépésre a felnőtt bajnoki címtől
János legnagyobb ellenfeleként nem birkózót nevezne meg, hanem a küzdősportolók egyik nagy dilemmáját, a fogyasztást.
– Sosem voltam nagy súlyú versenyző, de így is 5-6 kilókat kell még most is gyakran ledobnom magamról. Kemény feladat, de máskülönben kevesebb sikerélményben lett volna részem – tette hozzá.
A következő évek a már megszokott országos bajnoki dobogós helyezésekkel teltek, 2014-ben érkezett el az újabb áttörés. Sikerült kivívni a válogatottságot, junior világ- és Európa-bajnokságon vehetett részt.
– Ráadásul év végén egy ponton és öt másodpercen múlt, hogy felnőtt magyar bajnoki címet szerezzek Orosházának, több, mint tíz év után. Az a vereség elég rendesen visszavetett, a következő évben, ha le is jártam edzeni, de nem foglalkoztam a birkózással komolyabban – vallott az újabb nehéz időszakról.
Visszatérés a korosztályos válogatottba
Ezúttal sem adta azonban fel, elhatározta, hogy az idén, Szombathelyen rendezett U23-as kontinenstornán mindenképp részt vesz. Ehhez rögös út vezetett, az újabb nagy fogyasztást és erős ellenfeleit legyűrve utazhatott Vas megyébe.
– Nem voltam elégedetlen, mert sikerült meccset nyernem, de dobogóért küzdenem sajnos nem sikerült – avat be a részletekbe. Idén a felnőtt magyar bajnokságon újabb ezüstérmet szerzett, egy súlycsoporttal feljebb, fővárosi klubokban edződő ellenfeleket legyőzve.
A jubileumi századik érmet a csapatbajnokságon érte el, a ceglédi csapat tagjaként, vendégjátékosként. Ideiglenes csapatával végül a harmadik helyen végeztek.
Az éremkollekció tehát teljes, de Sepeczán János elhivatottságát és szorgalmát ismerve biztosak lehetünk benne, hogy messze még a vége.
