A színpad az életem – Interjú Jónás Anna színésznővel

Jónás Anna, a barátoknak csak Ancsa, a gyökeresi poros kis utcákon nőtt fel, majd gyermekkori álmát valóra váltva lett színész. Az éneklés és a színpad jelenti számára az életet. Két társulat tagjaként járja az országot közismert és a társulatok által kreált darabokkal. Jelenleg Szeged az otthona, de sosem feledi el honnan is indult. Számára az igazi otthont Orosháza jelenti.

Hat évvel ezelőtt felvételizett a szegedi Kelemen László Színitanodába, ezzel elindítva jövőjét és valóra váltva gyermekkori álmát, valamint beteljesítve nagymamájának tett fogadalmát Jónás Anna színésznő. A fiatal orosházi színész jelenleg két társulatnál, a Genéziusz Színháznál és az Azték Színháznál játszik a csongrádi megyeszékhelyen. Lassan az álmok valóra váltak, köszönhetően a kitartó munkának és a csillapíthatatlan akartnak.

– Talán egészen óvodás koromig nyúlik vissza, hogy ennyire szerelmese vagyok a színjátszásnak és annak, hogy szerepeljek. Tisztán emlékszem arra, amikor az óvodából ballagtam, egy kis darabot adtunk elő, amiben én egy főszereplő kisegér voltam. Már akkor nagyon jól éreztem magam ebben a légkörben, és ez elkísér a mai napig – mesélte nevetve Anna.

Élete a színpad (Fotó:Paizs Melinda Adrienn)

A kezdetek

A színitanodában eltöltött első évében már csatlakozott is a Genéziusz Színházhoz, melyet akkor még Impro Társulatnak hívtak. Ekkor egy olyan közegbe csöppent, ahol meglátta a színészkedés előnyeit és hátrányait egyaránt. Az éneklés akkor már teljesen az élete részévé vált. Még orosházi diákévei alatt csatlakozott az orosházi (F)Apácák Énekstúdióhoz, ahol Nagy Krisztina kezei alatt tanult és fejlődött. Erre a korszakra a mai napig örömmel gondol, mert ezek az évek adták számára az alapokat. Olyan szinten vált élete részévé a (F)Apácák, hogy még Szegedről is hazajárt énekelni, szerepelni.

– Borzasztóan hiányzik az otthoni énekóra, Kriszti és az egész csapat. Már két éve annak, hogy kiléptem az énekstúdióból. Sajnos az új, szegedi életem nem engedi meg, hogy hetente hazajöjjek a próbákra. Nagyon jó emlékként él bennem életemnek ezen szakasza. Amikor a Légy jó mindhalálig! darabot vittük színpadra, én játszhattam Ilonka szerepét, amit nagyon élveztem. Egy igazi talpraesett, nagyszájú lányt játszhattam el, amilyen én is vagyok. Talán ezért is marad számomra annyira feledhetetlen ez a szerep – mesélte.

A színjátszás a figyelemfelhívás eszköze is

A Genéziusz Színház tagja már hat éve. A társulat igyekszik olyan témákat feldolgozni és a néző elé tárni, melyek sokszor tabunak számítanak a társadalomban. Egyik ilyen darab az ELEFÁNT/ember, amely kifejezettem az elfogadásra hívja fel a figyelmet, valamint az új Good Day Today című darab is olyan témákat boncolgat, melyekről nem szívesen beszélünk. Jónás Anna számára kiemelten fontos az, hogy emberek láthassák, ezek a problémák valósak, bár sokszor nehéz és megterhelő ezeket a szerepeket eljátszania.

– Különböző gyermekbántalmazással kapcsolatos eseteket dolgozunk fel a Good Day Today előadásunkban. Én egy olyan nőt alakítok, aki az anyjától szenvedett el bántalmazást. Ez nagyon megviselt, de fontos, hogy ezekről a témákról is beszéljünk – mondta Jónás Anna.

Olyan témákra is felhívják a figyelmet, melyek tabunak számítanak. (Fotó: Kovács Zoltán Frigyes)

Évente többször is részt vesz a társulattal olyan rendezvényeken, akciókban, melyek a társadalom figyelmét igyekeznek felhívni bizonyos témákra. Csoportos véradásra járnak, látássérült gyermekek részére adnak ki hangos könyvet, valamint az előbújás napjára is készítettek már kampányfilmet.
– Úgy gondolom, hogy ezek nagyon fontos témák a mai világban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ezeknek a fontosságát. Mi azzal segítünk, amivel tudunk. Nekünk a kultúra az eszközünk, így ezen keresztül próbálunk segíteni. Számomra ez nagyon fontos – mondta Anna.

Életemben egy szinten áll az éneklés és a színjátszás

A színpad és a színjátszás az életet jelenti számára. Ahogy fogalmaz, lenne teljes az élete ezek nélkül. Mikor megkérdeztük a színésznőt arról, hogy az éneklés vagy a színjátszás fontosabb-e számára, zavarba jött és nehezen tudott válaszolni.
– Nem lehet választani. Egyformán fontos mind a kettő. Az a legjobb, ha ez a kettő kombinálva van. Nagyon szeretem a musicaleket, mert ott mindkettő adott. Viszont, ha prózai darabban szerepelek, az is nagyon jó, de egy idő után hiányzik az éneklés. Mindkét társulatnál, a Genéziusz Színháznál és az Azték Színháznál is én vagyok az énekfelelős, így kiélhetem a szenvedélyem. Tudom, hogy ez nem egyenértékű egy énektanár munkájával, de amit otthon Nagy Krisztinánál tanultam, azt próbálom tovább adni. Ezért nagyon hálás vagyok Krisztinek – mondta Anna.

Kedvenc darabom

a Virágot Juan Gustavo Manuel Demetrio Baltazar Fernandez sírjára IS – mondta nevetve.
– Ez egy két felvonásos vígjáték. Azt vettük észre, hogy a mai közönség számára ez kicsit unalmas lenne, ezért összeszedtünk minden olyan bakizásunkat, aranyköpéseinket, melyeken mi is nagyon jókat derültünk. Ezeket beillesztettük ebbe a darabba. Hatalmas siker lett. Sokszor nehéz megállnom, hogy ne nevessek én is. Ezért nagy kedvenc számomra – mesélte Jónás Anna.

A Virágot Juan Gustavo Manuel Demetrio Baltazar Fernandez sírjára IS című darab a társulat tagjaival. (Jónás Anna: alsó sor, baloldal)
(Fotó: Birkás Tibor)

A Szegedi Nemzeti Színházban, Bodolay Géza rendezésében statisztált már az Othello, valamint a Bánk Bán előadásokban is. Elmondása szerint, nagyszerű érzés volt számára olyan színészek között lenni, akikre felnéz. Ez a két előadás örökre feledhetetlen emlékként él Annában.

Szeretem Orosházát!

Igazi orosházinak vallja magát. Az élete Szegedhez köti és ott is tervezi a jövőjét, de sosem fogja elfelejteni azt, amit a nagyszüleitől és az orosházi emberektől kapott.

– Nagyon szeretem Orosházát. Sokkal nyugodtabb, mint Szeged. Olyan jó, amikor hazamegyek és érzem, hogy teljesen kikapcsolok. Egy-két baráttal, akik otthon maradtak, még tartom a kapcsolatot, és igyekszünk abban a kevés időben is értékes perceket, órákat eltölteni együtt. Egy igazi feltöltődés. Párom, Birkás Tibor is orosházi, ezért az esküvőnket is otthon tartjuk majd. Azt vallom, hogy sosem szabad elfelejteni, hogy honnan is indultunk. Én Orosházán kaptam meg azt az alapot, melyen ma stabilan állok az életben. Gyökeresből indultam a nagyszüleimtől. Mindent nekik köszönhetek. Mindig is támogattak és egyengettek az utamon, és örökké hálás leszek nekik ezért – elmélkedett Anna.

Búcsúzóul megosztotta velünk életfilozófiáját:
Fel a fejjel és csak előre! Mindig mindenért küzdeni kell, hiszen semmit sem kapunk könnyen.


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás