- hirdetés -

Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese, történész volt a Kodolányi szabadegyetem vendége október 19-én. A trianoni békediktátum kezelésének 90 éve című előadásában egyebek mellett arról beszélt, hogyan próbálta feldolgozni a trianoni traumát a magyar külpolitika 1920 és 2010 között.

Trianon említése talán senkit sem hagy hidegen Magyarországon, így Orosházán sem. A reakciók persze sokfélék, hiszen van, akinek a revízió, másoknak a székely barátai, megint másoknak a kettős állampolgárság jut róla eszébe.

A kérdés 90 éve aktuális, épp ezért választotta a Kodolányi is, amely a szabadegyetemmel közérthetően, emészthető módon kíván sokak érdeklődésére számot tartó, a hétköznapokat is érintő témákat boncolgatni.
– A határ kérdése mindig is egy kényes ügy volt, számos nézőpont nyert teret az elmúlt évtizedekben. Az biztos, hogy büszkék vagyunk arra, mekkora területünk volt és milyen erős a magyarság. Vizi László pedig egy olyan történésze intézményünknek, akinek több könyve is megjelent a témában és ezt az időszakot is kutatja, így kézenfekvő volt, hogy meghívjuk ide – indokolta az előadó személyét is Malatyinszki Szilárd központi székhelyigazgató.

Vizi László Tamás a téma szakértőjeként tartott előadást Trianon feldolgozásáról (Fotó: Rosta Tibor)

Lassan 100 éve, hogy a nemzet cipeli Trianon terhét és Vizi László szerint épp itt az ideje áttekinteni, hogy a magyar társadalom, a politika, a közgondolkozás hogyan kezelte, alakította a kérdést, hogyan próbálta feldolgozni a békediktátum traumáját. Amint az az előadásból is kiderült, Magyarország háromféle módon reagálhatott.
– Az egyik, ami közismert és a társadalom széles néptömegei egyetértettek vele, a „Nem, nem, soha!”. A másik volt az etnikai jellegű revíziós igény és volt egy harmadik, ami egy kicsit a geopolitikai, biztonságpolitikai szempontokat tartotta volna szem előtt, azonban megmaradt terv szintjén – ismertette Vizi László.

Beszélt arról is, hogy 1938 és 41 között az etnikai revízió hozott tiszavirág életű sikereket, 1945 után azonban megváltozott a politikai gondolkodás a békediktátummal kapcsolatban.
– A második világháborút magyar vonatkozásban lezáró párizsi békeszerződés tulajdonképp egy megismételt Trianon volt, csak még rosszabb kiadásban. A proletár hatalomátvételt követő évtizedekben pedig az egész téma szőnyeg alá volt söpörve egészen a ’70-es évek végéig, ’80-as évek közepéig. Aki mégis beszélt róla, az nacionalista volt, meg soviniszta és békebontó – boncolgatta az eltelt évtizedek történéseit Vizi László.

Először 1990, majd 2010 hozott fordulatot (Fotó: Rosta Tibor)

Aztán 1990 tavaszán, a szabadon megválasztott Antall József azzal kezdte, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ezzel egy új nemzetpolitika, egy új szomszédságpolitika indult el.
– Attól függően, hogy milyen jellegű kormányok voltak hatalmon, szépen kirajzolódik, melyik erő hogyan viszonyul a kérdéskörhöz. Pártpolitikai színezet dönti el. Az igazi fordulatot 2010 hozza, amikor az új kormány első döntései között ott szerepel az állampolgárságról szóló törvény módosítása, majd június 4-én hatályba lép a nemzeti összetartozásról szóló törvény, amely új dimenzióban tárgyalja a kérdést – emelte ki a történész.

Az előadást széles érdeklődés kísérte, megtelt a Petőfi Művelődési Központ Zomba terme, a hallgatóság soraiban az idősebb korosztály mellett fiatalok és számos középiskolás is helyet foglalt. Erre a növekvő figyelemre alapozva döntött úgy a Kodolányi főiskola vezetése, hogy tavasszal folytatja a rendezvénysorozatot.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.