Arad emléke nem lesújt, nem megfélemlít. Ellenkezőleg: felemel, bátorít, utat mutat – mondta Dávid Zoltán polgármester október 6-án délelőtt a Történelmi Emlékparkban tartott megemlékezésen.
Orosháza első embere beszédében, felelevenítette a hősi áldozatok utolsó óráit, méltatta nagyságukat és megemlékezett az orosházi eseményekről, áldozatokról.
– 1849. október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresték a halálraítélteket. Aulich Lajos verset, Török Ignác egy várépítésről szóló könyvet olvasott. Lahner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid pedig aludt. A legtöbben utolsó soraikat vetették papírra, fájdalmas szavakkal búcsúzva feleségüktől, gyermekeiktől. Végül mindegyikükkel végeztek – fogalmazott, majd a helyi eseményekről beszélt.
– Az orosháziak is kivették a részüket az 1848-as, 1849-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiből. Vállalták az áldozatokat, százak vonultak hadba településünk fiai közül, az itthon maradottak pedig segítettek, ahogy csak tudtak, leginkább élelemmel, ruházattal, de templomuk harangjával is, melyet ágyú készítésére ajánlottak fel – folytatta.
Kiemelte, hogy a magyar nemzet az országban lezajlott tragikus események után csak erősebbé és elszántabbá vált.
Beszédét követően az Eötvös József Katolikus Általános Iskola és Óvoda diákjainak műsora következett, melyben szavalatokkal és tánccal mutatták be az aradi tizenhármak hazaszeretetét és mártírhaláluk után az országot ért gyászt.
Az ünnepség zárásaként az 1849-es emlékkőnél koszorút helyezett el Dávid Zoltán polgármester és Durayné Nikolics Nikoletta aljegyző, valamint a város kisebbségi önkormányzatainak, az egyházaknak és civil szervezeteknek a képviselői.
