Újabb aranydiplomás pedagógusok

Orosháza oktatása szerencsére mindig bővelkedett elhivatott, és kitűnő munkát végző pedagógusokban. Nemrég ismét négy névvel bővült a képzeletbeli dicsőségtábla.

Szombaton négy orosházi pedagógus, dr.Formann Istvánné, Bánki-Horváth Sándor, Bánkiné dr. Borbély Mária és Káldi Antalné vehette át az alma mater aranydiplomáját Szegeden.

Ötven esztendővel ezelőtt, 1967 nyarán kapta meg diplomáját a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-történelem szakon Káldi Antalné, Anikó néni.

Káldi Antalné (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Káldi Antalné (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

– Már az államvizsga előtt elkezdtem munkahelyet keresni. Orosházán nem volt a végzettségemnek megfelelő középiskolai tanári állás, sőt az általános iskolák is el voltak látva magyar-történelem szakosokkal, így az én tanári pályám Gádoroson kezdődött. Négy szép évet töltöttem az ottani általános iskolában. 23 évesen rögtön kaptam egy osztályt és a tárgyaim tanítása mellett osztályfőnök is lehettem.  Négy év után, 1971-ben kerültem a József Attila Általános Iskolába és ott is maradtam egészen 2003-ig, a nyugdíjazásomig. Azt gondolom, hogy a gyógyítás mellett a mi foglalkozásunk a legszebb hivatás a világon. A gyerekeket oktatni, nevelni, ablakot nyitni számukra a világra, majd szárnyaikra engedni őket, ez az egyik legfelemelőbb, amit csak el lehet képzelni – vallja Anikó néni.

Várták a csodát

Pályája során volt sok sikerélmény és volt sok nehézség, de szerette csinálni. Nem csak tanítani, de szakkört vezetni, osztálykirándulásra menni sem volt munka számára. Legtöbb tanítványára ma is emlékszik. Legmeghatározóbb élménye mégis az első néhány tanítási óra volt.

– Fiatalon, huszonhárom évesen becsuktam magam mögött a tanterem ajtaját és nem volt mellettem senki, sem az igazgató, sem más, tapasztalt kolléga. Ott álltam a nagyra nyílt szemű harminc gyerek előtt, akik várták a csodát és a csoda eljött. Ez egy életre meghatározó élménnyé vált számomra – emlékszik vissza Káldi Antalné.

Formann Istvánné

1967-es diplomaszerzése után az akkori József Attila Általános Iskola volt az első munkahelye, majd egy év után, régi iskolájába, a Táncsics Mihály Gimnáziumba helyezték át, ahol addig kollégái túlórában tanították tárgyait, a kémiát és a biológiát.

– Nehezek voltak az első tanítással töltött idők. Az egyetemi nagyszerű közösségből kiszakadva nagyon egyedül maradtam. Izgulós természetű vagyok és az elején ezzel sok problémát okoztam magamnak. Amikor átkerültem a Táncsicsba nem igen örültek nekem, hisz “elvettem” a túlórákért járó kis plusz pénzt a kollégáktól, így nagyon meg kellett dolgoznom érte, hogy a munkatársak közt is barátokra leljek. Azért sikerült, hisz a 2004-es nyugdíjba vonulásom után is összejárunk a régi kollégákkal – meséli Formann Istvánné.

Sok apró siker

A gimnáziumban töltött harminchat esztendő alatt sok tanítványa nyert különböző tanulmányi versenyeket, sokukból lett orvos, gyógyszerész, kémikus, tanár, de az igazi sikert számára mégsem ez jelenti.

– Egy idő után megtanultam, hogy mennyire fontos a kiemelkedő diákok sikerei mellett azok istápolása, – és ők vannak többen – akik közepesek, vagy gyengék a tárgyaimból. Attól, hogy valaki nem szereti a kémiát, vagy nem érti elsőre, attól az még ugyan olyan értékes ember, mint az élen járók és ők se kudarcélményként éljék meg az órákat, a tanévet. Sok délutánom telt azzal, hogy felzárkóztatás, pót óra, pót dolgozat, hogy a jobb jegyet írhassuk be. Az én életemben ez a változás volt a meghatározó és akik ilyenfajta segítséget kaptak, nagyon hálásak voltak – vallja a tanárnő.

Formann Istvánné (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Formann Istvánné (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Azt vallja, hogy élete huszonhat éve teljesedett ki, mióta tanári hivatása mellett a Szalézi Szent Ferenc Szerzetesrend világi tagjaként  nyújt lelki támogatást a fiataloknak.

Bánki-Horváth Sándor és Bánkiné dr. Borbély Mária

A népszerű tanár házaspár szintén a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett 1967-ben, mégsem egyszerre kaptak diplomát.

Bánki tanár úr a történelem mellé a német nyelvet választotta és mint elmondta, körülbelül fele-fele arányban tanította is mindkettőt a Táncsics Mihály Gimnáziumban eltöltött negyvenegy tanév alatt.

– A tanár munkájának fokmérője, a diákjai sikere. Ebből szerencsére elég szépen jutott nekem is pályám során. 1972-ben végzett egy osztályom, akik a történelem érettségin négy egész nyolc tizedes átlagot értek el. El sem akarták hinni, sem Orosházán, sem a megyénél. Később, egy német nyelvi csoport 14 vizsgázója közül 13-an sikeres C típusú középfokú nyelvvizsgát tettek, a tizennegyedik tanuló csak a szóbelit. Feltétlenül nagy sikeremnek tartom, hogy Abonyi Lajos kollégával közösen sikerült a Táncsics Mihály Gimnáziumot DSZD vizsgaközponttá tenni. Itt, helyben tehetik le a diákjaink a felső fokú nyelvvizsgát – válaszolja a sikereket firtató kérdésre Bánki-Horváth Sándor.

Nem mondtam ki…

A legújabb kori történelem tanítása nem mindig volt egyszerű feladat az elmúlt években. ’56 hivatalos megítélése például más volt a rendszerváltás előtt és hiába volt tisztában az igazsággal valaki, ha a tananyagban más szerepelt.

– 1956-ról a régi rendszerben nem lehetett forradalomként beszélni. A tankönyvben is ellenforradalomként szerepelt. Én úgy tiltakoztam az akkori hivatalos történetírás ellen, hogy nem mondtam ki az “ellenforradalom” szót. Mindig az “1956-os események” kifejezést használtam. Később, a rendszerváltás idején még a régi tankönyv volt kézben, de én már az új szellemben tanítottam az akkori negyedikeseket. ’90-ben végzett osztályomtól azzal búcsúztam, hogy ezért a tanításért vagy megdicsérnek, vagy megyek barakkot építeni. Egyik sem következett be – meséli Bánki tanár úr.

Bánkiné Dr. Borbély Mária és Bánki-Horváth Sándor

Bánkiné Dr. Borbély Mária és Bánki-Horváth Sándor

Latin- történelem szakon kezdte a József Attila Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi karán, Bánkiné Dr. Borbély Mária. A mai napig aktív, ötvenegyedik(!) tanévét viszi. Abban, hogy az egyetemen hamarosan, harmadik szakként felvette az orosz nyelvet is, komoly szerepe volt férjének, egyetemi csoportvezetőjének, Bánki-Horváth Sándornak.

– Az egyetemen ismerkedtem meg a férjemmel. Hamarosan egymásba szerettünk és úgy gondoltuk, együtt fogjuk leélni az életünket. Sándor haza szeretett volna jönni tanítani az egyetem után, de Keller József igazgató úr azt mondta, ha valamelyikünk felveszi az orosz szakot, akkor jöhetünk a Táncsicsba. Megbeszéltük, hogy én leszek az és harmadévben bele is vágtam az orosz tanulásba, ötödévesként pedig már tanítottam a Táncsics Gimnáziumban. Nem volt egyszerű év. Tanítottam az oroszt teljes állásban, közben vártam a lányomat, írtam a szakdolgozatot, államvizsgáztam három szakon. Májusra voltam kiírva a lányommal, így előre megcsináltam minden vizsgát. Ezért szerepel az én bizonyítványomon az április tizennegyedikei dátum ellentétben a többiekével – mesél a kezdetekről a tanárnő.

Soha nem ér véget a tanulás

A diploma megszerzésével  Marika számára sem ért véget a tanulás. Két éves diploma-kiegészítő következett a moszkvai Puskin Egyetemen, 1970-ig. Az Alma Mater is számított munkájára. Latinból behívták szakdidaktikusnak. Péntekenként az egyetemi hallgatókat tanította, közben készült a doktorira. Latinból doktorált és 1975 óta Bánkiné Dr. Borbély Mária.

– Nagyon szép és nagyon nehéz időszak volt, hiszen két helyen tanítottam, magam is tanultam és persze közben el kellet látni a családot, az itthoni dolgokat is. Az egyetem is hívott. Kevesebb óraszám, több fizetés, de inkább a gimnáziumot választottam. Ez a korosztály a szívem csücske – vallja.

Mindig hívő ember volt és sokszor kellemetlen is volt számára, hogy erről nem beszélhetett a gyerekekkel. A rendszerváltás után azonban ez az út is megnyílt és Bánkiné Marika nem is habozott, szerzett még egy diplomát. 1997-ben elkezdte Békéscsabán a teológiát.

– Délelőtt én vizsgáztattam, délután engem nyúztak Békéscsabán. Már közben Kovács Andor atya betett engem hittant tanítani. Sokat tanítottam. Először csak oroszt, később kaptam a latint, a történelmet, aztán megkaptam az iskolában a teológiát és az etikát, később itt-ott a filozófiát is. Sokat versenyeztek a tanítványaim. Volt országos első helyünk latinból, több tárgyból második, harmadik. A keresztény etikát és teológiát tanítani is nagyon szerettem, a hittant pedig a mai napig tartom. Bár sokat változott a világ, a környezet, de a régi vezérlő elv ma is érvényes. Ha egy gyereknek szeretetet adok, akkor ő azt fogja viszonozni. Nem a gyerekek lettek mások, hanem a világ körülöttük – hangsúlyozza Bánkiné dr. Borbély Mária.

Mind a négy aranydiplomásnak feltettük az ilyenkor kikerülhetetlen kérdést. Ha most újra 18 éves lehetne, milyen pályát választana? A beszélgetések után nem lepődtünk meg azon, hogy mindannyian, habozás nélkül vágták rá: újra a tanári hivatást választanák.


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás