Írás, olvasás, összefogás, alázat – emlékmű a fecskésparton

Több mint százan gyűltek össze Pusztaközponton, majd állítottak emlékművet a volt fecskésparti iskola helyén szeptember 1-jén. Az egykori diákokat és a pusztához kötődő embereket az emlékeken kívül számos egyéb dolog is összefűzi, a legfontosabb talán az életszemlélet, amit az utókornak is megpróbálnak továbbadni.

Lassan öt éve annak, hogy Orosházán hét környező település polgármesterét hívták össze egy kerekasztal beszélgetésre. Ennek keretében Hódmezővásárhely és Orosháza anyavárosok mellett Békéssámson, Pusztaföldvár, Kardoskút, Székkutas, Derekegyház, Árpádhalom, Nagymágocs csatlakozott a Vásárhelyi Pusztáért Szövetséghez. Azóta egyesületté vált a társulás, de a célja nem változott: az egykori nagy vásárhelyi puszta tájtörténeti, demográfiai és egyéb értékeit kívánja összegyűjteni, megőrizni, ezeknek emléket állítani.

Szükségünk van nagyapáink tudására

Pusztaközpontban egymáshoz közel állt az 1960-as években lebontott népiskola, az olvasókör és a református imaház. Ezek az egykori kiváló vallási és művelődési intézmények kaptak közös emlékművet 2016 júliusában, most pedig a valaha itt élt sok-sok emberre gondolva avattak újabb emlékművet.

Az ünnepélyes alkalmon Lengyel György, Kardoskút polgármestere osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
– Akik ma eljöttünk felavatni és ünnepelni az emlékművet, nem csak az emlékeinket fogjuk feleleveníteni, hanem hátrahagyjuk egy újabb nyomát annak, hogy hiába gyorsul fel a világ, hiába tört fel az informatika a fejünk fölé és lelkileg, mentálisan nem tudunk ezzel lépést tartani, mégis szükségünk van nagyapáink tudására. Ezt máshogy nem tudjuk tovább vinni, csak így, hogy találkozunk – mondta.

170901_fecskesparti_iskola_emlekmu_avato_RJ_016

A polgármester emellett hangsúlyozta az alázat, a kitartás, az összefogás és az alkalmazkodás fontosságát. 1890 környékén, amikor alakult a Barackosi Olvasókör, majd a Fecskésparti iskola és a Fecskésparti Olvasókör is, az emberek úgy érezték, hogy alázattal tartoznak egymás felé, természetesnek számított, hogy együtt, kalákában építették fel azt a sok száz tanyát, ahol 2500 ember élt, gazdálkodott.
– Azokban a nehéz időkben és nehéz életkörülmények között is tisztességes életet éltek, a családok gyarapodtak, alakultak, gazdálkodtak, és így egy nagy közösség jött létre – fogalmazott.

Mára ez elcsendesült. Jelenleg Kardoskúton alig kilencszázan élnek, és a lakosság csupán egyharmada külterületen. Az 1950-es években még több mint 600 gyermek járt iskolába, volt 6 népiskola a környéken.

Amellett, hogy mindenki megtanult írni, olvasni , olyan tehetségek is kerültek ki erről a vidékről, akik ma botanikusként, íróként, vállalkozóként vagy gazdálkodóként igyekeznek megőrizni ennek a pusztának az értékeit.
– Kívánom azoknak, akik ma tanítanak, gazdálkodnak, hogy majd a jövőben az ő unokáik is tudjanak emlékezni valamire. Fontos, hogy emlékezzünk a múltra, gondoljunk a jövőre, és adjunk át olyan mentális, olyan szemléletbeli értékeket, amik tisztelik a környezetet – mondta Lengyel György.


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás