A bizalom az alapja mindennek – Kovácsné Tóth Hajni a Hét embere

A címben szereplő állítást nem csak az egészségügyben, de baráti, családi kapcsolati vonatkozásában is vallja a Richter Aranyanyu-díjjal elismert nővér, akinek szakmája egyben a hivatása is. Ha nem az Orosházi Kórházban van, Magna Cum Laude koncerten biztosan találkozhatunk vele, de akár a Szigeten is, itt azonban már nem szórakozik, hanem önkénteskedik.

Édesanyám kolléganőjeként gyermekkorom óta ismerem Kovácsné Tóth Hajnit, és többször meg is tapasztalhattam, hogyan tesznek ők együtt az osztályon nap mint nap a betegek gyógyulásáért. Ő már 8 évesen tudta, hogy itt lesz, és segíteni fog. Ekkor súlyos biciklibaleset érte. Akkor találkozott Edit nénivel a fül-orr-gégészeti osztályon, aki bátorítóan szorította a kezét. Itt döntötte el, hogy neki is ez lesz az élete, ő is ápolónő lesz. Erre tette fel az életét pályaválasztáskor is, a vásárhelyi Frankel Leo szakközépiskolában tanulta meg az ápolói élet csínját-bínját.

Idén épp húsz éve, hogy – 1997. július 1-jén – a tanulmányok elvégzése után belépett az Orosházi Kórház Fül-orr-gégészeti osztálya ajtaján.

Aranyanyu és önkéntes is (Fotó: Rajki Judit)

Aranyanyu és önkéntes is

– 24 éves voltam, amikor felkértek főnővérnek. Sok álmatlan éjszaka következett, és rengeteg kérdés, egy alapgondolattal: Vajon miért pont én? – emlékezik vissza arra az önbizalomban nem bővelkedő időszakra, de a támogatás a szerető férjétől, szüleitől és kollégáitól megerősítette döntésben.

– Szeretem a munkám, pontosabban a hivatásom, bármilyen pozícióban is legyek. Szerintem én azért voltam jó vezető, mert soha nem emeltem magasabbra magam, én is megcsináltam azt, amit a “lányaimtól” kértem. Úgy vállaltam el minden feladatot, legyen szó a főnővéri, majd később akár az ápolási igazgatói posztról is, ha meghagynak ízig-vérig nővérnek. Rengeteget tanultam ebben az időszakban is, és most is, immár ismét nővérként.

Munka mellett családi kötelékek

2005-ben született kislányuk, Panni, és azóta a mérleg két oldalra billen már.

– A családi kötelék, az otthonról, az édesapámtól és édesanyámtól kapott értékrend mindig is elkísért, de aztán a munka hevében a kórház lett a legfontosabb. Panni aztán megváltoztatta az életemet, és ma már több „szerelem” is adott, legyen az úszás, színház vagy egy jó illatú könyv. Szerencsés embernek vallom magam ebben a tekintetben is – emeli ki Hajni, aki két évvel később visszatért a GYED-ből másik szerelemhez, a kórházhoz, ahol 2011-ben felkérték ápolási igazgató helyettesnek, erre a feladatra is kihívásként tekintett.

Orosháza aranyanyuja

2012 jelentős változást hozott ismét az életébe, megkapta a Richter Aranyanyu díjat, melyet az orvosként, egészségügyi dolgozóként vagy pedagógusként dolgozó nők munkájának elismerésére alapítottak. Akkor azt mondta stábunknak, a házasságkötése és a kislánya születése után ez a legjobb dolog, ami történt vele. Azóta sem gondolja ezt másként.

– A díjátadón az esélytelenek nyugalmával indultam, először azt hittem, hogy valamelyik kolléganőm vagy barátom szórakozik velem, hogy írjak köszönőbeszédet. De kiszólítottak, és a közönségdíj az enyém lett. Szerintem az egészségügyi szakmának ez az Oscar-díja, az Aranyanyu díj. Könnyes szemmel szorítottam a díjat, úgy érzem, ekkor teljesedett be a szakmám, és még ma is libabőrös leszek, ha arra a pillanatra gondolok – meséli az Orosházi Kórház nővére, aki ezt követően a szakmai ranglétrán egy újabb fokot lépett. Fél évig ápolási igazgatóként intézte a kórház dolgait, de ekkor is megmaradt főnővérnek, maradt a betegek mellett.

– Úgy gondolom, az a siker, mikor az emberek bíznak benned, és te ezzel a bizalommal nem élsz vissza. Úgy fekszel le minden nap, hogy abba a tükörbe bele tudsz nézni. Engem erre teremtettek, ott ülök a beteg mellett, fogom a kezét és beszélgetünk. Ez a betegnek fél gyógyulás – teszi hozzá Hajni, aki ma már ismét nővérként végzi mindennapi teendőit a fül-orr-gégészeti osztályon. De nem csak itt, hanem az ország számos pontján, önkéntes segítőként is dolgozik.

A prevenció fontossága, a rák megelőzhető

Amellett, hogy szakmai kongresszusokon tart előadást, fiatal kollégákkal tartja a kapcsolatot arra bíztatva a jövő nővéreit, hogy – természetesen a családjukon túl – a hivatásuk és a betegek szeretete legyen az első.  Hajni legnagyobb példaképe ma Dr. Kenessey Andrea kardiológus, aki megküzdve a mellrákkal, felépülve a betegségből, Balassa Gabriellával létrehozta a Mellrákfórum – nem vagy egyedül! Alapítványt. Középpontban a prevenció áll, hogy nők és férfiak figyelmét egyaránt felhívják, a szűrővizsgálatok valóban életet menthetnek.

Sokan keresték az alapítványt a Szigeten is (Fotó: Mellrákfórum)

Sokan keresték az alapítványt a Szigeten is (Fotó: Mellrákfórum)

– Andival 2005-ben ismerkedtünk meg, és immár három éve önkénteskedem velük. Amikor csak tehetem, segítek. Több száz nőnek adtuk vissza a hitet, több száz fiatalnak tanítjuk a helyes önvizsgálatot. A Sziget Fesztiválon megkértük őket, egy kártyára írjanak pár szót, üzenetet a mellrákkal operáltaknak. Ezeket megkapják még a kórházban, hozzásegítve őket a gyógyuláshoz. 

Kovácsné Tóth Hajninak feltörekvő vágyai már nincsenek, legalábbis, ha a saját személyéről van szó. Szeretné folytatni a munkáját, hiszen ez az élete, és kiteljesedni a családi kötelékék terén is, legyen szó arról, hogy lássa lányát gyógyszerészként, hiszen ez a nagy terv, vagy szurkolhasson férjének a makettező versenyeken. Ő pedig, ha a kórházi ágyak nem szólítják el, szerda este biztosan ott lesz a Főtéren, hiszen a nagy kedvenc, a Magna Cum Laude itt koncertezik.


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás