A nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést kapta augusztus 19-én Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől Koszorús Oszkár. A helytörténész, könyvtáros elmondta, büszke az állami elismerésre és meghatódott attól, hogy mennyien gratuláltak neki ez alkalomból.
Oszkár bácsit az evangélikus levéltárban találtuk fotós kollégámmal, éppen egy itt kutató fiatalnak segített. Energikusan és a tőle megszokott közvetlenséggel fogadott minket, majd elújságolta, hogy mennyien kedvelték a bejegyzést, amely a kitüntetésről adott hírt.
– Kovács Erika újságírónő föltette a közösségi oldalra előző nap magát a hírt és a fényképemet. Mikor este hazaértem, ha jól emlékszem már majdnem 450-en kedvelték, másnap pedig már 500 fölött volt. Aztán az unokám is kiposztolta, amit meg majdnem 700-an lájkoltak és voltak megosztások is. Összesen olyan 1500 gratuláció biztosan érkezett, ami számomra nagyon megtisztelő – köszönte meg az ilyenformán kinyilvánított szeretetet.
Ahogyan a kitüntetést is megtisztelőnek érzi, bár, mint mondja, ő csak teszi a dolgát. Most, 74 évesen sem pihen, Orosháza történetét, jeles orosháziak életrajzát, családfákat kutat. A minap olyasvalakinek segített, aki Győry Vilmos összes felmenőjének születési, halálozási adataira volt kíváncsi.
– A világ minden részéről jönnek, szoktam mondani, hogy Amerikától Új-Zélandig, Európáról nem is beszélve, mert rengeteg Németországba, Ausztriába, Angliába szakadt orosházi keresi az őseit, azokat, akik innen elszármaztak – avat be mindennapi teendőinek sorába Koszorús Oszkár, akinek ez a tizenharmadik kitüntetése.
Az orosházi képviselő-testület terjesztette fel rá teljes egyetértésben annak a több mint fél évszázados munkának az elismeréseként, amelyet a helyi közösségért végzett és végez most is. A díj okán Dávid Zoltán polgármester és Bojtor István alpolgármester is köszöntötte, a gratuláció mellett biztosították megbecsülésükről Orosháza díszpolgárát.
Boldog ember
– Jól éreztem magam az egész életemben, nem idegeskedtem. Most volt 55 éves érettségi találkozó és sok megfáradt orvost, ügyvédet volt osztálytársat láttam magam körül. Mondtam nekik, én egy kiegyensúlyozott, megelégedett, sőt – ha patetikus akarok lenni – boldog ember vagyok. Azért, mert amikor mi innen 1960-ban kiléptünk a nagybetűs életbe, én semmilyen célt nem tűztem ki magam elé és azt sikerült teljesítenem – meséli nevetve, egészen huncutul csillogó szemmel nem oly régi élményét.
És az aktivitás mellett talán épp ez a vidámság az, ami fiatalon tartja Oszkár bácsit, aki azt is elárulta, minden kitüntetését és díját egy fiókban tartja. Büszke rájuk, de nem miattuk dolgozik, hanem mert az élete a kutatás.
