A Hét Embere – Cseh István mesterfodrász

E heti választottunk neve, ha a címben leírt módon hangzik el, felületes hallgató talán el is siklik felette, de ha azt mondjuk, “Csehpista”, akkor mindjárt, minden orosházi tudja, hányat ütött az óra.

Mesterfodrász, csapatban világbajnoki harmadik, egyéniben Európa bajnok versenyző, oktató, felkészítő, szakmája egyik ikonja, ugyanakkor szerény, munkájára odafigyelő, barátságos “hétköznapi” iparos.

Dehogy akartam én fodrász lenni

1953-ban született Orosházán. A József Attila Általános Iskolába járt, majd következett számára az akkori 612-es Szakmunkásképző. Érdekes módon a fodrászat, mint lehetséges szakma, életpálya, meg sem fordult  a fejében.
– Rádió-tv műszerész akartam lenni. Tizenévesen már rendszeresen bütykölgettem detektoros rádiókat és ilyen irányban akartam tanulni is, de akkoriban ez nem így működött. A cégek leadták szakmunkás igényüket és annyi esztergályost, kőművest, szobafestőt, fodrászt képeztek, amennyire az állami cégeknek, szövetkezeteknek szüksége volt. Még esztergályos is jobban szerettem volna lenni, hisz az volt a bátyám is, de kicsi voltam és sovány, azt mondták nehezebb nálam a tokmány is, nem nekem való ez. Fodrászokra szüksége volt a szövetkezetnek, gyakorlati hely is volt, így az egyik este apám azt mondta, holnap jelentkezel a Móricz Zsigmond utca sarkán Hajdú Feri bácsinál és borbély leszel. Tetszett, nem tetszett, ez volt – mesél a kezdetekről István.

Kisegítőből rövid idő alatt versenyző lett a fiatal István (Fotó: Rosta Tibor)

Kisegítőből rövid idő alatt versenyző lett a fiatal István (Fotó: Rosta Tibor)

Szakmunkásként először kisegítőnek alkalmazták. Ha valamelyik üzletben szabadságra ment valaki, vagy megbetegedett, akkor abba az üzletbe ment helyettesíteni.

Néhány év  múlva, 1971-ben, a Csillag melletti fodrászat megnyitásakor lett fix helye, majd következett az akkor még kikerülhetetlen katonaság.
– Leszerelés után a fő utcára kerültem Varga Gyula mellé és tulajdonképpen itt kezdődött számomra a versenyzés. Ő már akkoriban országosan az első háromban jegyzett versenyző volt. Figyeltem, hogyan készül, versenyez és kedvet kaptam. Gyula biztatott, segített felkészülni, így indultam el. Itt találtam meg igazán magamat, hisz a mai napig nem a szakmát szeretem legjobban, hanem magát a versenyzést – vallja a mesterfodrász.

Ott volt a Szövetkezet

Akkoriban valamivel egyszerűbb volt elkezdeni a versenyzést, mint manapság, hisz ott volt a Szövetkezet, amely támogatta a fodrászait, anyagilag és szakmailag egyaránt.
– Lejárt Budapestről Békéscsabára Czuczi Mátyás, aki már akkor jó nevű versenyző volt, nemzetközi versenyeket is nyert. Ő lett a mentorunk, felkészítőnk a regionális és országos megmérettetésekre. Később – talán mert látott bennem fantáziát – felajánlotta, hogy járjak hozzá Pestre tanulni, készülni.

1986-ban megnyertem az országos bajnokságot, válogatott lettem és így haladtam felfelé. Később a világbajnokságokon mindig éppen lemaradtunk a pódiumról, nem sikerült a nyolcba kerülni. Felkértem egy olasz mestert, régi kedves ismerősömet, hogy ő készítsen fel minket. Két év, napi négy órás, kemény felkészülés után a párizsi Vb-n harmadikok lettünk. Erre az időre esik egyéni legnagyobb sikerem is, az egyéni Európa bajnoki cím – folytatja István.

Első házassága nem úgy sikerült ahogyan feleségével elképzelték. 1983-ban házasodtak össze jelenlegi párjával. Három évre rá megszületett közös gyermekük. A család adta a biztos hátországot a felkészülések, versenyek idején.
– Család nélkül ez nem ment volna. Szerencsére támogattak minden törekvésemben, bár az ő részükről is sok lemondással járó időszak volt. A siker nagyban az övék is e miatt. Sem az első, sem a második házasságból származó gyermekem nem folytatja a szakmát. Nem erőltettem őket, hisz az ő életük, az a jó ha ők dönthetnek róla – fejti ki.

Cseh István úgy gondolja, egész életen át kell tanulni (Fotó: Rosta Tibor)

Cseh István úgy gondolja, egész életen át kell tanulni (Fotó: Rosta Tibor)

Minden egyes frizurának más-más vágástechnikája van, ráadásul annak a hajnak nem csak ott a székben, de másnap is úgy kell állni. Ha valaki lépést szeretne tartani a szakma fejlődésével, meg szeretne felelni a vendégek elvárásainak, állandóan tovább kell képeznie magát.
– Szoktam képről is dolgozni, de ehhez is folyamatos tanulás kell. Még most, nyugdíjasan is járok továbbképzésekre, hajvágó tanfolyamokra, pl. a Vidal Sasson akadémiára Londonba. Tulajdonképpen egy anatómiai fejre geometriai formákat, szögeket vágunk és ahhoz, hogy egy frizura úgy álljon, meg legyen az a simasága, esése, pontosan kell tudni, hogy a fej melyik részén milyen szögben húzom ki és ezekre külön oktatások vannak.

Sokat köszönhetek a szakmának

– Éppen ötven éve vagyok a szakmában, ezalatt a fél világot bejártam. Olyan helyeken fordultam meg, amelyekről sokan csak álmodnak és ezt egyedül a hivatásomnak köszönhetem. A mindennapok kis örömei, amikor egy-egy vendég megelégedetten távozik az üzletből és a versenyen elért sikerek mind-mind erősítik a szakma iránti szeretetet. Szívmelengető, ha egy előadásra kérnek fel és a végén odajönnek a hallgatók megköszönni, hogy sokat tanulhattak. Ezek miatt az apróbb-nagyobb sikerek miatt éri meg igazán.

– Azt szoktam tréfásan mondani, hogy amíg bírom csinálom, ha pedig már nem, akkor innen a fodrász szék mellől visznek el – fejezi be mosolyogva a beszélgetést Cseh István.


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás