Lassan egy évtizede minden nyáron tart régésztáborokat a Nagy Gyula Területi Múzeum, a nagy népszerűségre való tekintettel évente kettőt. Turnusonként 20-25 gyerek ismerkedik a régészek munkájának rejtelmeivel.
Hétfőtől péntekig, reggel kilenctől délután négyig vannak a múzeumban a gyerekek. Lépésről lépésre haladva ismerkednek a régészettel – avat be a tudnivalókba Józó Tamásné, a tábor vezetője.
Először természetesen elmélettel kezdenek. A múzeum állandó kiállításában szereplő tárgyakat ismerik meg. Korukat, fajtájukat, díszítési módjukat és amit tudhatunk róluk. Rajzolnak, dokumentálnak. Ezután elméletben ismerkednek meg azzal, mit is dolgozik a régész. Honnan tudja, hol érdemes leleteket keresni, hogyan megy ki, hogy zajlik egy ásatás, hogyan dokumentálunk, hogy kerülnek be a tárgyak a múzeumba? Az elmélet megismerése után elkezdődik a gyerekek számára az „ásatás”. A kiállításon látott tárgyak pontos másolatait, összetörve elrejtjik a mély homokba. Ásáskor ezeket a darabkákat találják meg a csapatokra osztott régészpalánták. Közben megtapasztalják az együttműködés fontosságát is. A megtalált „lelet” darabjait összeállítva, összeragasztva „restaurálják” a tárgyat. Ezután jöhet a dokumentálás, illetve még otthon megírják a régésznaplót.
A táborvezető által felsorolt tevékenységek érthetően izgalmasak és érdekesek a gyerekek számára, oly annyira, hogy a legtöbben nem is elégszenek meg egy héttel.
– Jellemző az, hogy egy-egy gyerkőc két-három egymást követő évben jön a régész táborba, de olyan is volt, hogy ötször jelentkeztek, sőt még a gimnáziumból is a régésztáborba kérte magát közösségi szolgálatra – mondta a tábor vezetője.
A visszatérő gyerekek és a mindig megtelő turnusok tanúskodnak legszebben arról, hogy a múzeumi dolgozók lelkiismeretes, szeretettel végzett munkájának minden perce megéri a fáradságot.
