Akciókkal indítjuk a tavaszt! ÚjHÁZ ​vakolatok elképesztő áron! www.ilovszkytuzep.hu

A 77 éves szupernagyi a Hét embere

Sok aggódó gyermek leparancsolja idős szüleit a bicikliről. Azonban a 77 éves Márta Györgynét kerékpárral lepte meg a lánya, hogy együtt indulhasson el a család a kétnapos, 200 km-es kerékpártúrán Békéscsaba és Arad közt.

Márta Györgynét az utóbbi időben csak „szupernagyiként” emlegetik Orosházán az ismerősei. Gizike – akire a piacról, vagy a régi, Állami Áruház férfi fehérnemű osztályáról sokan emlékszünk – két éve döntött úgy, hogy csatlakozik lányaihoz és unokáihoz: ő is részt vesz a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba 200 km-es Szupermaraton Kerékpáros és Görkori Túrán.

Márta Györgyné Gizike a tavalyi, első versenyére új kerékpárt kapott a lányától (Fotó: Rajki Judit)

Márta Györgyné Gizike a tavalyi, első versenyére új kerékpárt kapott a lányától (Fotó: Rajki Judit)

A távot két nap alatt, 5-5 szakaszban, összesen 12 órán belül kell teljesíteni. Ennek Gizi néni bőven eleget tett, hiszen idén két órát is “rávert” gyerekeire: 7 óra 50 perc kellett hozzá, hogy letekerje a távot.

– 77 évesen 200 km-t kerékpározni igen szép teljesítmény! Mindig ilyen sportos volt?

– A sportszeretet nem tőlem örökölték a gyerekek és az unokák, hanem a futballista férjemtől. Én ugyan egész életemben szinte mindenhová biciklivel mentem, de nem sportból, hanem muszájból. Aztán tavaly előtt a két nyolcéves ikerunokám elindult ezen a szupermaraton kerékpárvesenyen a lányommal. Akkor még csak szurkoltam nekik, de olyan jó volt a hangulat, annyira megtetszett a verseny, hogy tavaly már engem is benevezett a lányom. Végig is tekertem a kétszáz kilométert! Akkor még a legkisebb unokám csak hat éves volt, ezért csak 85 kilométert jött velünk, de idén ő is megcsinálta a teljes távot. Mi voltunk a legfiatalabb és a legidősebb női versenyző. És családi rekorderek is lettünk, mert három korosztályból hatan indultunk, és mindenki célba is ért!

A büszke bajnokok: balról Márta Tünde (42), Bor Bernadett és ikertestvére, Benjamin (10); édesanyjuk, Stafkovicsné Márta Andrea (48), a nagymama, Márta Györgyné Gizike (77) és legelöl Stefkovics Anett (7) (Fotó: Márta Tünde)

A büszke bajnokok: balról Márta Tünde (42), Bor Bernadett és ikertestvére, Benjamin (10); édesanyjuk, Stafkovicsné Márta Andrea (48), a nagymama, Márta Györgyné Gizike (77) és legelöl Stefkovics Anett (7) (Fotó: Márta Tünde)

– Edzett a verseny előtt?

– Áprilistól minden nap bicikliztem úgy tíz kilométert: Dózsa György út – József Attila utca – VASEX és vissza. De volt, hogy Kaszapernek indultam. A piacra is kitekertem szinte minden nap. Csak azt veszem észre, hogy egyre többen megelőznek…

– Nehéz volt teljesíteni a távot?

– Mikor Aradra mentünk még jó volt: Varjastól Turnuig hátszelet kaptunk, könnyű volt tekerni. De visszafelé Aradról a hosszú egyenesben Battonyáig már oldalról kaptuk a szelet. Na, az a 65 km nehéz volt! Átlag 18 kilométeres sebességgel mentem, de amikor a szembeszél lefogott, csak kilenc kilométerrel tudtam haladni. Majdnem meg kellett állni! Ezért Medgyesegyházára is olyan későn értünk oda, hogy a csörgefánkozást lekéstük. Éppen csak bekaptunk egy kis szőlőcukrot és már indultunk is tovább. Tulajdonképpen Romániától egész Békéscsabáig csak frissítőért álltunk meg: üdítő, gyümölcs, só, mindent biztosítottak a szervezők. Ha valaki későn ért be és már elfogyott az étel, kentek neki zsíros kenyeret. De pihenni nem volt időnk. Ennyire hátráltatott a haladásban a szél. Viszont legalább nem esett!

– Sokan szurkoltak?

– Igen, amikor átjöttünk a városokon ott álltak az emberek az út mellett és biztattak minket. Volt, aki a tavalyi újságcikkből rám ismert, hogy én vagyok a “szupernagyi”, meg olyan is, aki azt kiabálta: „Hajrá, Gizike!” Kérdeztem, honnan tudja a nevemet? Azt mondja, rá van hímezve a pulóverére! Azt a lányom csináltatta nekem a tavalyi verseny után. Sárga, fényvisszaverő a színe, és van rajta láthatósági csík is.

 

Jövőre épp 200 éves lesz a hat fős család

Jövőre épp 200 éves lesz a hat fős család

– Elindul jövőre is?

– El, ha nem jön közbe semmi. A rajtot nem szeretem, mert nagy a lökdösődés, de le szoktam azonnal húzódni jobbra. Az úton az autókra kell figyelni, a síneken óvatosan áthajtani. Idén is volt pár versenyző, aki nem merőlegesen ment és fölbukott. De mi nem versenyként csináljuk ezt, hanem túrázunk. Kényelmesen, a saját tempónkban. Azért a jövő évi rekordkísérletünket már hivatalos helyen is bejelentettük: hatan éppen 200 évesek leszünk!


Hogyan tudsz hozzászólni? Itt a segédlet


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás