- hirdetés -

Számos önálló orosházi kiállítás után Pusztaföldváron nyílt tárlata a közelmúltban Pirer Gyula nyugalmazott földrajz-rajz szakos tanárnak. Az érdeklődők régi és újabb rajzaiból, festményeiből láthatnak egy válogatást.

Pirer Gyula egész életét belengte a művészet. Miután 1954-ben leérettségizett a békési Szegedi Kiss István Gimnáziumban, felvették a tanárképző főiskola földrajz-rajz szakára, ahol 3 év múlva oklevelet szerzett. Még ebben az évben el is kezdett tanítani a 2. számú Általános Iskolában, ahol egészen 1995-ös nyugdíjba vonulásáig adta át tudását nagy szakértelemmel és elhivatottsággal.

Az alkotások a nyilvánvaló vagy talán nem is annyira nyilvánvaló szépet láttatják velünk (Fotó: Rosta Tibor)
Az alkotások a nyilvánvaló vagy talán nem is annyira nyilvánvaló szépet láttatják velünk (Fotó: Rosta Tibor)

Festészettel a 60-as években kezdett foglalkozni, eleinte megyei pedagógus tárlatokon szerepelt, majd más kiállításokon is rendszeresen megjelent, de az oktató-nevelő, valamint az edzői munka mellett kevesebb ideje jutott az alkotásra. 1995 után lett újra aktívabb, bemutatkozott Békéscsabán és Kiskunfélegyházán is.
– 1997 óta rendszeresen részt vettem a három évenként megrendezésre kerülő Amator Artium – A művészet szerelmese elnevezésű amatőr tárlat sorozat megyei rendezvényein. Innen 2000-ben a „Nagy felhő” című képem eljutott az országos tárlatra – mesélt az egyik legnagyobb elismerésről meg is mutatva a képet, amely része a válogatásnak.

A pusztaföldvári művelődési házban ez az első tárlata, mint mondta a megnyitó előtt, meghívást kapott a Bartók Béla Művelődési Háztól, amit örömmel fogadott el.
– Hoztam 10 rajzot, amelyeket elsősorban golyóstollal készítettem, ezen kívül van 31 olajfestményem. A témáim mindegyik technikával elsősorban a táj, az olajképeknél pedig a másik téma a csendélet, ezeket festem szinte a kezdetektől fogva –osztotta meg a mostani a kiállítással kapcsolatban.

"Nem vagyok festőművész, inkább egy festegető rajztanár" - vallja magáról Pirer Gyula (Fotó: Rosta Tibor)
„Nem vagyok festőművész, inkább egy festegető rajztanár” – vallja magáról Pirer Gyula (Fotó: Rosta Tibor)

A tájképek szeretete a pedagógiában gyökerezik. Megfogták szépségükkel a közelebbi és távolabbi vidékek, amelyeket földrajz szakosként tanulmányozott és tanított is sokat, némelyiket be is járta.

Az elkészült alkotások aztán színvilágukban, ecsetvonásaikban olyan érzéseket közvetítenek, amelyeket szavakkal nem tudunk kifejezni. Így fogalmazott köszöntőjében a megnyitón Gyarmatiné Laduver Márta méltatva azt a harmóniát és belső nyugalmat, amely Pirer Gyula alkotásaiból árad.
– A környezetből eredő nyilvánvaló vagy éppen nem annyira nyilvánvaló szépet láttatják velünk. Így lesz egy tárgy, egy csendélet, egy kisebb léptékű táj megállító jellegű. Csupa olyan dolog, amelyre ma már fel sem figyel az izgatottan pörgő, száguldáshoz szokott 21. századi ember. És ahol a természet adta látványt egy kicsit saját képére gyűri, ott sem lépi túl az érthetőség határát – mondta az intézmény vezetője.

Olyan alkotások ezek, amelyek közé hazatalálunk. Ezekkel a szavakkal adta át a közönségnek a kiállított képeket, amelyek május 25-éig nyitnak ablakot a világra a puszaföldvári művelődési ház falain.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.