Élete egy-egy szakaszában szinte mindenki ábrándozik, ábrándozott arról, milyen jó lenne egy elásott kincsekkel teli ládát, vagy fazekat találni. Vannak persze, akik ezeket a bizonyos kincseket hivatásszerűen kutatják. A Nagy Gyula Területi Múzeum munkatársaira idén márciusban mosolygott rá a szerencse, bár a mintegy 650 darabból álló pénzérme lelet megtalálásában Fortunáénál jóval nagyobb szerepe volt a szakmai hozzáértésnek.
A múzeum kilenc külsős munkatársa közül Kerekes György, amatőr helytörténész volt az egyik főszereplője a sikersztorinak. Két évvel ezelőtt kezdett kutatásba, egyebek mellett régi tudományos folyóiratokban. Itt akadt egy olyan nyomra, melynek érdemes volt jobban utána járni.
Az 1926-os cikk a Kopáncs-pusztai érme leletet mutatta be, melyet két földműves talált meg a múlt század elején. Az írásban viszonylag jól behatárolták az 1919-es lelet helyét, ez indította be igazán a fantáziáját.
– Régi és újabb kiadású térképek segítségével sikerült beazonosítanom azt a területet, ahol a két akkori gazda szántott. Arra gondoltam, hogy műszerek híján valószínűleg csak egy részét találhatták meg a teljes kincsnek és igazam lett. A Körös-Maros Nemzeti Park illetékeseivel történt egyeztetés után kimentünk a területre, és viszonylag hamar rá is akadtam az első érmére, aztán pedig sorjázott a többi – meséli.
A fémkeresősökkel együtt természetesen a régészek is kivették részüket a munkából. Szakmai tudásuk, tapasztalatuk nélkülözhetetlen a feltárásoknál. Bíró Gyöngyvér, a múzeum régésze avatott be minket a részletekbe.
– Az első érmék fellelése után sikerült behatárolni egy kb. 30×50 méteres, ellipszis alakú területet, ahol az elmúlt századok során az eke szétterítette az egykor elásott pénzeket. Itt került elő a legtöbb érme, de feltételezésünk alapján – mely szerint egyetlen edényben áshatták el – kellett lenni egy úgynevezett kincsmagnak, ahol az egykori edény lehet. Mivel természetvédelmi területről van szó, maga az ásatás csak egészen pici, mindössze 2×2 méteres területre korlátozódott. Ezt a fémdetektorok jelzései alapján határoztuk meg és valóban jó helyen ástunk. Megtaláltuk a kincs magját és az Árpád-kori kerámiaedény maradványait is, melyben a tatárjárás idején, 1241 körül elrejtették az ezüstpénzeket. Igazi csapatmunka és nagyon sok örömet hozó ásatás volt – emelte ki a régész.
Két osztozkodó gazda és egy korabeli bűnügy…
A megtalált ezüstpénzek jó része friesachi (osztrák) dénár, jó néhány ezüstpénz való II. Géza idejéből és van köztük egy kuriózum, a Robin-Hood legendából (is) jól ismert I. (Földnélküli) Jánoshoz köthető angol penny is. Ez utóbbiból nagyon kevés, mintegy harminc darab került elő eddig Magyarországon.
A Kopáncs-pusztai éremkincs szenzációja mellett a megtalálás körülményei és az események háttere is nagyon érdekesek. Rózsa Zoltán múzeumigazgató ismertette a részleteket a hétfői sajtótájékoztatón.
– 1919-ben két szántogató parasztember ekéje fordította ki a földből a most megtalált kincs első részét. A két gazda elosztotta egymás közt a „talált pénzt”. Egyikük – négy híján – gyorsan el is adta egy ékszerésznek a nagy tisztaságú ezüstöket, amiért később perbe is fogták, a megmaradt érméket pedig bűnjelként lefoglalták. A másik törvénytisztelőbb volt, beszolgáltatta a részét, ami 231 érméből állt.
Jelenleg próbáljuk megtalálni, hogy a kincs elsőként meglelt része és az abból megmaradt 235 ezüstpénz hol lehet. Sajnos a Szegedi Móra Ferenc Múzeum és a budapesti Nemzeti Múzeum gyűjteményei is jelentős károkat szenvedtek a háború alatt. Sok minden megsemmisült, még több érték egyszerűen eltűnt a két megszálló sereg katonái jóvoltából. Nyomozunk – mondta az igazgató.
A Kopáncs-pusztai kincs kiemelkedő a magyar éremleletek sorában, a Békés megyei régészeti anyagnak pedig talán legjelentősebb kincslelete. A most fellelt és jelenleg katalogizálás alatt álló leletegyüttes a tervek szerint Orosházán marad, a Nagy Gyula Területi Múzeumban láthatják majd az érdeklődők, leghamarabb május 13-án.
