Mindent megmentek – Jusztin Balázs a Hét embere

Nyitott szemmel jár és értékeket keres. Legyen az egy térkép, bélyeg, könyv, korabeli fénykép, varrógép, asztalosszerszám vagy poháralátét, ha része volt életünknek, múltunk egy darabja, a szakma becsületét jelképezi, üzenete van, azt másoknak is látnia kell. Fáradhatatlanul tesz ezért nap mint nap.

A hatgyermekes Jusztin Balázs 15 évig szerszámkészítő volt, majd 42 éves korában lediplomázott és üzemmérnöki végzettséget szerzett. Jelenleg fiával, Balázzsal saját vállalkozást vezet. Talán munkájából is fakad, hogy értéket teremt, őriz, ez a szemlélet vezérli akkor is, amikor a festészetről, gyűjtőszenvedélyéről, vagy az Orosházi Ipartörténeti és Művészettörténeti Alapítvány – melynek kuratóriumi elnöke – tevékenységéről beszél.

Napokig lehetne hallgatni Jusztin Balázs történeteit arról, hogyan szerzett meg egy-egy értékes darabot. Fáradhatatlan, irigylésre méltó, hogy 74 évesen ennyire fontosnak tartja és rengeteget tesz is azért, hogy múltunk értékeit megőrizze.

Találjon magának kikapcsolódást!

De a könyvek, művészet szeretete is meghatározó életében, ő maga is fest, számos önálló kiállítást tudhat maga mögött.
– Minden történetnek gyökere van. A festészettel az általános iskola felső tagozatában ismerkedtem meg, Kerti tanár úrnak köszönhetően. Ám később a továbbtanulás, és édesanyám ápolása mellett a művészet háttérbe szorult, bár életem során bármerre jártam, a képtárakba, múzeumokba mindig betértem. Aztán 2005-ben egy komoly betegségem után a professzor azt mondta nekem: „nem játék az élet, találjon magának egy kikapcsolódást, legyen az sport vagy művészet”- az utóbbit választottam, feleségemtől kaptam egy vázlatfüzetet és újra alkottam – így találtam vissza a festészethez – elevenítette fel az emlékeket Jusztin Balázs.

75 évesen, azaz jövőre még szeretne egy újabb tárlatot (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

75 évesen, azaz jövőre még szeretne egy újabb tárlatot (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Betegsége után két évvel tagja lett egy országos képző- és iparművészeti csoportnak, és festőtáborokba járt. Mindemellett országos zsűrizett képeket alkotott és számos díj büszke tulajdonosa. Mint mondja, kikapcsolódásként, hobbiként csinálja, két éve nem is volt kiállítása. Jövőre lesz 75 éves, viszont ebből az alkalomból szeretne egy tárlatot, kötődve valamilyen tevékenységhez életképeket alkot majd, ősszel kezd hozzá, bár mosolyogva hozzátette, a legutolsó kiállítás után ez nagy kihívás lesz.

Ott sírtam, ahol senki nem látta

Másik nagy szenvedélye a könyvek, melynek szeretetét anyai nagyapjától örökölte. Mindig olvasott neki, ő pedig itta a szavait, különleges, ritka gyűjteménye mára kétezer darabos. Ezzel kapcsolatban egy történetet is megosztott. –

Amikor a KAZÉP-et eladták, melynek ügyvezetője voltam, sok munkatársammal együtt engem is elbocsátottak, 52 évesen munkanélküli lettem. A családomat viszont el kellett tartanom. Ezért, az addig összegyűjtött értékes könyveimet eladtam – mesélte, majd amikor megkérdeztem, hogyan érintette mindez, azt válaszolta: ott sírtam, ahol senki sem látta.

Viszont hozzátette: később, amikor ismét dolgozott és anyagilag is megengedhette magának, visszaszerezte egykori gyűjteményének egyik értékes, sorszámozott darabját.

A gyűjtőszenvedélye is akkor kezdődött, amikor saját lábra állt, gyermekei felnőttek és mindenkinek lett autója a családban, amiket ugye olykor autószerelőhöz is vinni kell. Az egyik ilyen „látogatása” során mutatta meg neki az autószerelő, aki jó barátja azt a sufnit, ahol régi szerszámokat tartott, ő azonban e tárgyakat a méhtelepre szánta. Jusztin Balázs viszont mást és többet látott bennük, így megmentette.

Innentől kezdve nem volt megállás

Többek közt felkutatta a szakmák legjobbjait, mestereit, hagyatékból származó értékeket mentett meg. Később többedmagával létrehozta az Orosházi Ipartörténeti és Művészettörténeti Alapítványt, hogy a megmentett értékeket megőrizzék és megmutassák másoknak is.

Az Emlékek a szabó szakmáról című kiállítás megnyitóján, a tárlat anyagát saját maga állította össze (Fotó: Melega Krisztián)

Az Emlékek a szabó szakmáról című kiállítás megnyitóján, a tárlat anyagát saját maga állította össze (Fotó: Melega Krisztián)

Így ismerkedhettek meg például az orosháziak a szabó vagy az asztalos szakma eszközeivel, értékes bélyegekkel, a kisvasút egykori történetével, vagy postabélyegekkel, élelmiszer csomagolásokkal, címkékkel…és túlzás nélkül a végtelenségig sorolhatnánk a különböző területeket, a kiállítások egy része az alapítvány szervezésében valósultak meg, másik része Jusztin Balázs önálló tárlatai voltak.

– Indítatás és megszállottság kell az embernek, hogy ilyet csináljon. Szerencsésnek érzem magam, hogy ez megadatott. Törekednünk kellene arra, hogy amit egyszer megépítettünk, létrehoztunk azt őrizzük is meg. Aki szereti, amit csinál, az mindig nagyot alkot. Megőrizni azért kell, mert szemléletet formál a fiatalok szemében, nem biztos, hogy mindenki fogékony erre, de meg kell próbálni – emelte ki.

Mint mondja, tudatosan kell járni az ócskapiacokat is, sokan nem is tudják, milyen értékeket árulnak, sok mindent meg lehet találni ezeken a helyeken. Azt is elárulta, valamilyen szinten a családtagjait is sikerült „megfertőznie”. Sőt az ő esetében sokat nem kell gondolkozniuk, ha születés vagy névnapján akarják megajándékozni, mert bármi, ami művészettel, könyvekkel, a múlttal kapcsolatos, annak mind örül.
–  Az értékek megszerzése azonban nem elég, sokat kell még foglalkozni velük utána is, hogy az értékük megmaradjon – emelte ki Jusztin Balázs, majd megosztotta dédelgetett álmát is, mely az alapítványhoz kötődően egy helytörténeti épület létrehozása lenne, ezen dolgozik, ezért tesz, de addig is mindent megment, amit csak lehet.


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás