Akciókkal indítjuk a tavaszt! ÚjHÁZ ​vakolatok elképesztő áron! www.ilovszkytuzep.hu

Down-szindrómával élni – A különbség kisebb, mint gondolnánk

Kerékpározik, zenét hallgat, számítógépes játékokkal játszik, angolt tanul és zongorázik – akár egy átlagos, hétköznapi életet élő ember elfoglaltságai is lehetnének mindezek, viszont a következő sorok nem róluk szólnak, hanem a Down-szindrómával élőkről, közülük is az orosházi Zsíros Sándorról.

· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·

Hirdetés
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·

– Nem szeretnék más lenni, nekem teljesen jó így, ahogy vagyok – válaszol határozottan, amikor azt kérdezem tőle, szeretne-e változtatni? Ami nekem más, neki természetes – mondhatnánk: „csak” hozzáállás kérdése. És valóban hozzáállás kérdése? És tényleg annyira mások ők?

A különbség kisebb, mint gondolnánk

Sanyi reggel kerékpárjára ül, és a város másik végéből beteker a Vadvirág Esély Klubba, teszi ezt már 15 éve, télen, nyáron, esőben, hóban. Szeret odajárni, abba a közösségbe, ahol hiszik és tudják, ugyanúgy, mint ép társaik ők értékes emberek, terelgetni, segíteni kell őket, hogy megtalálják útjukat. De nem ezt tesszük gyermekeinkkel is nap mint nap?

A Down-szindrómások középsúlyosan értelmi sérültek, ennek ellenére hihetetlenül sok mindenre képesek. Főként az alkotásban tudják kifejezni önmagukat, többen közülük szőnek, hímeznek, aprólékos, precíz munkával. Sanyi is hihetetlenül szépen sző, most éppen egy szőnyeget készít otthon.

Zsíros Sándor folyamatosan fejlődni és bizonyítani akar (Fotó: Püspöki Zsolt)

Zsíros Sándor folyamatosan fejlődni és bizonyítani akar (Fotó: Püspöki Zsolt)

Szülei ugyanúgy nevelték, mint két egészséges testvérét, soha nem tettek különbséget közöttük – és talán ebben rejlik a titok. Hogy a kezdetektől elfogadták őt. És bár biztos voltak benne, hogy nem lesz könnyű az út, bizakodtak, bíztak abban, hogy majd segítő kezekre találnak, és megadhatják fiuknak mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy „relatív” teljes életet éljen.

Ez a biztos, elfogadó, támogató családi háttér tette Sanyit nyitottabbá, önállóbbá sorstársaitól. És persze a Vadvirág Esély Klub, ahol lehetőségek fogadják, melyekkel folyamatosan fejlődni, bizonyítani tud, és megmutatni mindenkinek: mi mindenre képes. Mert bár tudja, hogy nem akar más lenni, szeretné, ha az egészséges emberek is azt látnák: ő is értékes ember.

Igazi és semmihez nem hasonlítható szeretet

Sokan viszont még mindig „érdekesen” néznek a Down-szindrómásokra, pedig ők is nyitottak a világra, és az újra. Sanyi is ilyen. Ezért látott ő és szülei is lehetőséget az önkéntes kávéházi felszolgálásban, a tescos kezdeményezésben, vagy a Ne ítélj elsőre című kiállításban való szereplésben.

A tavalyi Aranymasni találkozón együtt lépett színpadra és táncolt egy diáklánnyal, de első szóra csatlakozott a szintén múlt évben első alkalommal rendezett Fogadj el! kezdeményezéshez is, hogy beszéljen életéről, érzéseiről, gondolatairól.

Az önkéntes kávéházi felszolgálás nagy lehetőség Sanyinak (Fotó: Vadvirág Esély Klub)

Az önkéntes kávéházi felszolgálás nagy lehetőség Sanyinak (Fotó: Vadvirág Esély Klub)

Ezek a “szerepek” sokat tesznek. Érzékenyítik és egyben elfogadóvá alakítják azt a társadalmi környezetet, amelyben élünk. Megismertetve azokat az akadályozottsággal élő személyeket, akikkel mindannyian többé válhatunk. Hiszen az az igazi és semmihez nem hasonlítható szeretet és emberség melyet hordoznak, minket tanítanak.

Sanyi ezekben a “szerepekben” nemcsak adott, hanem általuk sokat fejlődött ő is. Elgondolkodtató és egyben tiszteletreméltó, hogy ő, mint “önkéntes” vállalja ezeket a feladatokat, teszi magáért, társaiért, önzetlenül, fizetség nélkül. Mert hiszi, és tudja, így nyithatnak az egészségesek felé, így értik meg az életüket.

Beszélgetésünk végén megkérdeztem Sanyitól, mit szeretne a jövőben? Röviden csak ennyit mondott: “Fejlődni szeretnék..bizonyítani szüleimnek, gondozónőmnek.” Számomra ő már bizonyított!

Teljes élet, méltósággal

Akinek a közelébe kerül, esetleg a családjába születik Down-szindrómás személy, azok idővel átértékelődnek, más szemmel néznek dolgokra, problémákra, emberi értékekre. Ez a változás pedig semmi máshoz nem hasonlítható pozitív értékeket teremt. Talán sokakat a belőlük áradó szeretet “ijeszthet” meg. Hogy szívből, szeretetből, semmit nem várva, átölelnek bennünket, megsimogatják a kezünket. De valóban olyan “ijesztő” ez?

A Down-szindróma Világnapját (World Down Syndrome Day) március 21-én tartják. Célja, hogy felhívja a figyelmet a Down-szindrómára, növelje a megértést és segítsen, hogy a Down-szindrómások teljes életet élhessenek, méltósággal és a társadalom aktív tagjaiként.

És hogy mennyire gazdag életet élnek a Down-szindrómások, és általában a középsúlyosan értelmi sérültek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Nyitrai Attila képes-videós összeállítása, amit a Vadvirág Esély Klub fennállásának 15. évfordulója alkalmából készített.


Hogyan tudsz hozzászólni? Itt a segédlet
  • bogdanffycsaba

    Aki még nem került velük közelebbi kapcsolatba nem tudhatja milyen csodálatos emberek!

Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás