- hirdetés -

Négy évtizede járja a magyarországi és a határon túli magyar színházakat az orosházi származású fotóművész, Ilovszky Béla. Ez idő alatt készült képeinek keresztmetszete legfrissebb tárlata, amely „40 év ördögszekéren” címmel március 10-én nyílt meg az Országos Színháztörténeti Intézetben, Budapesten.

Tudja hol, mi a fontos, érzi, mi lesz jó, mindenkit ismer a színház világában és szinte mindent látott. Ilyen fotós Ilovszky Béla, Szegő György művészetíró-látványtervező szerint, akinek tevékeny része volt a hatalmas archívum feldolgozásában és a tárlaton szereplő képek négy témakör szerinti kiválogatásában.
– Két könyvem jelent meg, egy a határon túli magyar színházakról, egy pedig a Zsámbéki Színházi Bázisról, ezekből volt egy válogatás, aztán a Budapesti Kamaraszínház 15 évét bemutató fotókból is válogattunk, míg a negyedik témakörbe portrék, rendezők és előadásképek kerültek az elmúlt 40 esztendőből.

Kern András Romulusként (Fotó: Ilovszky Béla)
Kern András Romulusként (Fotó: Ilovszky Béla)

Ezt már maga a fotóművész osztotta meg az Oroscaféval, érzékeltetve azt is, hogy mekkora munka volt a válogatás. Saját színházi portálján kétszázezer képet tárol, filmen várja a feldolgozást további 4-500 ezer kocka. Ennek ültek neki ketten és szánták rá az elmúlt három hónapot, hogy végül összeálljon a 79 fotót tartalmazó kiállítási anyag.

És, hogy mi van emögött a 79 kép mögött?

Egy fotós megszállottsága, aki évtizedek óta lankadatlanul rögzíti állóképen a megismételhetetlen színházi pillanatokat.
– Úgy indult, hogy Csabán dolgoztam és bejártam fényképezni a színházba, ahol összefutottam MTI-sekkel, filmszínházasokkal is, így lettem az előbbinek munkatársa, utóbbiak pedig időnként megkerestek bizonyos feladatokkal. Elkezdtem járni a környék színházait, aztán pár év múlva minden más munkát lezártam és csak a színház lett a területem – beszél az első időszakról hozzátéve, hogy szerencséje volt, mert Békéscsabán akkor is nagyon jó teátrum működött.

Ennek és a Gyulai Várszínháznak köszönhetően olyan emberekkel ismerkedett meg, akik arra ösztönözték, hogy folytassa a megkezdett utat, ahogyan ő fogalmaz: kicsit kívülálló részese legyen ennek a különleges, zárt világnak.

Azóta szinte az összes Kárpát-medencei színház és színész ott van a gépeiben, az ujjaiban a fejében. Mint mondja, nincsen kedvence közöttük, ahogyan a kiállított fotók között sem, mindet egyformán szereti, hiszen mindegyik emlékek és érzések garmadáját idézi fel. Esszenciáját adja Ilovszky 40 éves munkájának és annak, miként látja ő azokat a bizonyos megismételhetetlen pillanatokat.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.