Akciókkal indítjuk a tavaszt! ÚjHÁZ ​vakolatok elképesztő áron! www.ilovszkytuzep.hu

Az iskola az életem – Gombkötő Valéria a Hét embere

Azt mondja, elégedett ember, és ez is sugárzik belőle. Úgy vélem, ekkora lendülettel, magabiztossággal és fegyelmezettséggel nem is lehetne másként vinni összetett feladata mellett biztos alapokon nyugvó magánéletét. Sok utazásra vágyik majd a későbbiekben, de most „utazzunk” egy kiegyensúlyozott ember interjújával.

· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·

Hirdetés
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·

A kedd délelőtti interjúnkról visszatérve hosszú percekig meséltem a kollégáknak, igazán hiteles ember a Hét embere. Hoztam a sztorikat a gyermekkori kockás füzetről, a Pick Szegedről, amikor pedig jeleztem: bántja, hogy nem tölthet elég időt tanítással, kora reggel edzéssel indít, és nyelvet tanul, megerősítette a stábot, jól választottunk.

Induljunk az elején, az apropóval, hiszen a jól sikerült Eötvös-bál kapcsán esett választásunk Gombkötő Valériára, az Eötvös József Katolikus Általános Iskola és Óvoda pedagógusára, igazgatóhelyettesére.

– Fantasztikus báli este volt, nagy sikerélményt nyújtott az idén több újdonságot, például suli zenekart, lemezlovast hozó bálunk. Az iskolai szülői szervezet gondozásában szervezzük a rendezvényt a pedagógusok segítségével, nagyon sokan dolgoztunk a jól sikerült estéért. Az én feladatom elsősorban az összefogás, az irányítás és sok olyan egyéb feladat, amit vezetői szinten szükséges megoldani. Amikor hajnalban úgy megy haza az utolsó vendég, hogy „Jajj, de fáj a lábam…”, az azt jelenti, hogy végigtáncolta az éjszakát és jól érezte magát. Csodálatos műsort adtak a gyerekek, hosszú heteket, hónapokat készültek a produkciókra.

– A mindennapokban mi nyújt sikerélményt?

– Minden területről tudok példát hozni, most a kiváló múlt hétvégi sporteredményeink dobogtatják meg az ember szívét. Veszprémben voltak országos grundbirkózó versenyen gyerekeink, csapat harmadik, ötödik és tizedik helyet is hazahoztak, ugyanezen a napon országos mazsorett verseny volt Szolnokon, ahol szintén aranyérmeket szereztek. Este pedig következett egy sikeres bál, és ez így együtt szívfacsaró élmény volt. A mindennapokban nekem az iskola az életem, 29. éve dolgozom ebben az iskolában. Óvónőként kezdtem, utána érkeztem ide, és azóta itt vagyok, tíz éve igazgatóhelyettesként. Most 4. osztályom van, elsőtől negyedikig tanítom a gyerekeket, ez az első ilyen lépés az életemben, korábban első-másodikban tanítottam. Ez olyan plusz energia, és plusz impulzus, ami nekem is nagyon sokat ad. Épp nyílt napra készülünk, újra elsős osztályban fogok tanítani. A gyerekkel való foglalkozást és a vezetői munkát is ugyanúgy, szívvel-lélekkel csinálom.

Gömbkötő Valéria mindennel, ami körülötte van, elégedett (Fotó: Rosta Tibor)

Gömbkötő Valéria mindennel, ami körülötte van, elégedett (Fotó: Rosta Tibor)

– Ezek a plusz impulzusok adják az energiát, ami sugárzik belőled?

– Most minden együtt van, rendben az életem. Felnőtt gyerekeim vannak, mindketten dolgoznak, szorgalmasak, sikeresek a munkájukban. A magánéletem, a családom, az iskolai munkám együttese adja azt a biztonságot, ami erőt ad a mindennapokhoz. Egészséges vagyok, ami szintén nagyon fontos.

– Gondolom, nagyon sokat szükséges is ezért tenni…

– Igen, tettem érte. Azt gondolom, az utóbbi 5-10 év az, ami tulajdonképpen a gyümölcse az életemnek, mostanra ért be a pedagógiai, vezetői munkám, emellett a családi és magánéletem is ebben az időszakban teljesedett ki. Most úgy minden összeállt.

– Mit jelent a pedagógusi pálya?

– Amikor kisgyerek voltam, a zsebpénzemet kockás füzetekre költöttem. Anyukám mindig mondta: kislányom te nem ennivalóra költöd a pénzed, hanem kockás füzetekre. Ebből pedig naplót és ellenőrzőt gyártottam, mindig tanító néni szerettem volna lenni. Aztán az élet úgy hozta, hogy a gimnázium után az óvónőképzőt végeztem el Szarvason. Először óvodában dolgoztam, utána megszülettek a gyerekeim, és amikor letelt ez az időszak, nem vágytam az óvodára, az iskola volt előtérben, tanítani szerettem volna. Hegedűsné Marika néni volt itt az igazgató-helyettes, az Ő segítségével sikerült elhelyezkednem ebben az iskolában. Napköziben kezdtem el dolgozni, közben elvégeztem a tanítóképzőt, majd a közoktatás-vezetői szakot, sok-sok évig tanítottam, majd megtalált az igazgatóhelyettesi poszt, örömmel vállaltam és végzem a feladatot a mai napig.

– Elég összetett feladatnak tűnik.

– Az iskolai élet minden területét átfogja és nem mindig könnyű. Ami nekem egy kis szívfájdalom, a vezetői feladatok mellett hat tanítási órám van, a gyerekekkel kevesebbet tudok együtt lenni. Ez hiányzik, de amikor csak tehetem, megyek hozzájuk. Ez az egy olyan pontja ennek a munkának, amit sajnálok.

– Ha még több időd lenne, mire fordítanád?

– Utazásra. Ez az egyik cél, ha eljutok majd abba a korba. Három éve nyelvet tanulok, és nem céltalanul. De ez egy későbbi történet, reméljük, hogy megvalósul, mindent megteszek azért, hogy így legyen.

– Elégedett ember vagy?

– Igen. Nagyon. Ezt nem tudom hosszabban megfogalmazni. Mindennel, ami körülöttem van, elégedett vagyok.

– Mit jelent Orosháza?

– A gyökereket, nagyon komoly és erős gyökereket. Orosházán születtem, de gyulamezei vagyok, ez a Kardoskút és Tótkomlós közötti világ. Kezdetben Kardoskútra jártam iskolába, így az is a szívem csücske, ott élnek a keresztszüleim, a rokonaim közül többen, amikor tehetem meglátogatom őket. Negyedikes voltam, amikor bekerültünk Orosházára, azóta itt lakom, és nem is tudnék innen elmenni. Volt lehetőségem, hogy elköltözzek, de sem a családomat, sem a barátaimat, sem az iskolámat nem szívesen hagynám itt. Mindenem, minden ide köt, fontos nekem.

Pick Szeged csapatkép a falon, és meccseken is sokat találkozunk. Fontos a sport szeretete?

– Nagyon szeretem a sportot, aktívan sportolok. Korán reggel az edzőteremben vagyok, így kezdem a napot. A kézilabdát pedig itt szerettem meg az iskolában. Az első élményem akkor volt, amikor meghívást kaptam az OFKSE-től egy mérkőzésre. Azóta az itthoni férfi és női meccsek rendszeres látogatója vagyok. A Pick Szeged a kedvenc csapatom, ott játszik Balogh Zsolti, iskolánk egyik büszkesége, aki a tanítványom volt. Egy Pick Szeged – OFKSE meccsen történt, hogy nem a vendégszektorban foglaltunk helyet a párommal, hanem a szegediek között, de mindkét fél jó játékának örülve. Ekkor két idősebb hölgy megszólalt, nem biztos, hogy jó helyen ülünk. Mondtam nekik, hogy Zsoltinak voltam a tanító nénije, így azt gondolom, hogy itt is van helyem. Szeretem a kézilabdát, az élmény, a hangulat mindig magával ragad, kikapcsolódás ez is az életemben.


Hogyan tudsz hozzászólni? Itt a segédlet

Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás