Ha újra születnék, akkor is orvos lennék – Dr. Alzubi Ali a Hét embere

Közvetlen, kedves és szerény. Emellett rendkívül elhivatott a gyógyítás iránt, amely saját bevallásra szerint is az élete: mindig orvos akart lenni, nagy álma vált valóra, amikor sikerült. Azóta kiderült, hogy méltó a pályára, betegek és kollégák egyaránt szeretik, tisztelik.

Aki ismeri Ali doktort, annak nem kell őt bemutatni, aki nem, annak pedig nehéz szavakba önteni azt a nyíltságot, kedvességet és harmóniát, amely belőle árad.

A sebészeten lévő irodájába beszéltük meg a találkozót, érkezésemkor éppen egy betegének hozzátartozójával beszélt, minden szavával nyugtatva és arról biztosítva, hogy a legjobbat szeretné neki. Hallgattam és meg voltam győződve róla: ez így is van. Dr. Alzubi Ali olyan orvos, aki komolyan veszi a hivatását. Szerénysége nem engedi, hogy ebben megerősítsen, ami mond, azzal mégis megteszi.

– A visszajelzés elsődleges és nagyon fontos az ember életében, az enyémben is. Csak akkor tudjuk, hogy jól csináltuk-e a dolgunkat, ha pozitív megerősítést kapunk. Én hála Istennek több ilyet kapok, mint negatívat. Ez megakadályozza azt is, hogy belefásuljak a munkába. Egy betegtől, miután meggyógyul, olyan sok szeretet kapok, hogy nem tudom másként végezni a gyógyítást, mint szívvel-lélekkel – fogalmaz és beavat abba is, hogy a kezdeti indíttatás a családjából származik. – A mi társadalmunkban egy orvosnak nagyon nagy presztízse van, szinte mindenki álmodik róla, hogy az legyen.

Dr. Alzubi Ali elhivatottan gyógyítja a betegeket (Fotó: Rosta Tibor)

Dr. Alzubi Ali elhivatottan gyógyítja a betegeket (Fotó: Rosta Tibor)

Neki valóra vált az álma egy ösztöndíjprogram segítségével. Ebben Magyarországot jelölték ki számára, így került egy nyelvtanulással eltöltött előkészítő év után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, 2009-ben avatták sebész szakorvossá, 2012-ben pedig egy másik álma is teljesült, klinikai onkológus lett. Azt mondja, a magyar képzés rendkívül magas színvonalú.

– Amikor összejövünk mi külföldről érkezett kollégák, mindig kiderül, hogy a magyar oktatást az egyik legjobbnak tartják a világon. Ilyenkor én nyugodt vagyok, hogy ide kerültem, itt tanulhattam, itt szereztem a diplomámat és a szakvizsgáimat – vallja és hozzáteszi, nem volt egyszerű eljönni Szíriából 18-19 évesen és belecsöppenni egy merőben más kultúrába, megtanulni a magyar nyelvet, de ő szereti a kihívásokat.

– Az eddigi legnagyobb kihívás a sebészeti osztálynak a vezetése, ami nagyon sok kötelezettséggel jár amellett, hogy a betegeimmel továbbra is az eddigiekhez hasonlóan foglalkozom – beszél a feladatairól.

Elmondja, hogy minden nap reggel fél 7-kor érkezik a kórházba azért, hogy a pácienseinek ne kelljen rá órákat várni. A vizit után ugyanis műtétek sora következik délután fél 4-ig.

Orosházát választotta

Orosházát választotta

– Szoktam mondani, hogyha én nem tudnék elviselni 5-6 óra várakozást, akkor hogyan várhatnám ezt el a betegektől – hangsúlyozza, majd kifejti azt is, mit tart a hazai egészségügy legkomolyabb problémáinak. – A döntéseket sok esetben sajnos nem szakemberek hozzák, ezt még azok is látják, akik nem ezen a területen dolgoznak. Több ezekben a döntésekben a politika, mint az egészségügy, és amíg ez így van, nem is lehet túl nagy változásokra számítani. A másik, hogy meg kellene kérdezni az orvosokat, miért vándorolnak el, aztán pedig kezelni azokat a problémákat, amelyek miatt más országokat választanak, miközben az állam súlyos milliókat költ a képzésükre.

Ő azonban a feleségével együtt – aki a véradóállomás osztályvezető főorvosa –, Orosházát választotta és nap, mint nap meghálálja a bizalmat, amivel felé fordultak és befogadták úgy a kórházban, mint a hétköznapi életben. Emellett bizonyítási vágy is hajtja, különösen a sebészet vezetésével kapcsolatban.
– Az volt elsősorban a célom, hogy rosszabb semmiképp sem legyen, mint eddig. Hála Istennek, nem hogy rosszabb nem lett, hanem javult. Ez nem csak nekem köszönhető, nagymértékben közrejátszik benne a nővéri gárda, amely hozzám hasonlóan mindent belead, ahogyan orvos kollégáim is – fogalmazza meg az elmúlt egy év tapasztalatait.

És miközben vezeti az osztályt, nem adta fel az onkológiát sem, amelyhez egy szinte véletlen találkozás folytán került közel.
– Valamelyik kongresszuson találkoztam egy nagyon tiszteletreméltó szintén szíriai származású kollégával, beszélgettem vele és ő mondta, hogy a leggyorsabban fejlődő tudomány a klinikai onkológia. Emellett Nyugat-Európában, ahol ő él, van olyan szakvizsga, hogy onkosebész, aki daganatos betegeket operál, velük foglalkozik, őket gyógyítja, én pedig a fejembe vettem, hogy az akarok lenni – mesél a motivációról.

Jelenleg ő az egyetlen belsős onkológus az Orosházi Kórházban, egy Gyuláról érkező kollégájával látják el ketten ezt a területet. Azt mondja, nagyon sok betege van, akiknek jó, hogy nem kell elutazniuk Szegedre vagy még messzebb egy-egy konzultációért, de bizonyos daganattípusokat meg is operál Orosházán. Úgy véli az orvoslás ezen ága amellett, hogy dinamikusan fejlődik, sok ellenérzést és hiedelmet is generál. Jó példa erre a kemoterápia.
– Számos olyan teória látott napvilágot mostanság, amely szerint ez egy sejtmérgező hatású gyógyszer, amit ennek ellenére is alkalmaznak. A teljes igazság azért más. Tegyük fel, hogy van valakinek egy daganatos betegsége, amit már nem tudnak meggyógyítani gombákkal, vitaminokkal, egyéb gyógyszerekkel. Ha 10 sejtet vennénk, amiből 7 daganatos, 3 egészséges és bár a kemoterápia pusztítani fogja mind a tízet, azt tudni kell, hogy a 7 daganatos nem képes regenerálódni, miután elpusztul, az egészségesek azonban igen – magyarázza.

A betegség kapcsán a felvilágosítást és a megelőzést tartja a legfontosabbnak, azért is tervezi, hogy amint több ideje lesz, elindít egy cikksorozatot, amelynek minden darabja egy-egy tumor típus jellegzetes tüneteit, a rizikófaktorokat, a kezelést írná le, hogy akik esetleg magukra vagy családtagjukra ismernek, felkeressék akár őt, akár egy másik orvost.

Jelenleg azonban sokszor kevés a 24 óra, nem fér bele minden teendő a napjaiba, bár igyekszik többet pihenni, mint az elmúlt évben. Amikor nem dolgozik, olyankor kikapcsolódásképpen tanul és idén januárban fogadalmat is tett: nem hagyja, hogy a munkája elvegye négy gyermekétől és feleségétől, hiszen ők legalább olyan fontosak számára, mint a betegei.


Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás