Akciókkal indítjuk a tavaszt! ÚjHÁZ ​vakolatok elképesztő áron! www.ilovszkytuzep.hu

A nyolcvannegyedik generáció – egy újabb szalagavató a Táncsicsban

Készültek, izgultak, feltűzték, előadták, büszkék voltak – címszavakban a Táncsics Mihály Gimnázium végzőseinek elmúlt hetei és szombat délutánja, amikor a hagyományoknak megfelelően ruhájukra került a kis, bordó szalag, jelképezve, hogy hamarosan elhagyják az intézményt.

Ünneplőbe öltözött hozzátartozók, barátok igyekeztek bejutni február 4-én délután az Eötvös-csarnokba, ahol már várták őket a szalagtűzésre felsorakozott tizenkettedikes diákok, szám szerint 177-en. Az intézmény 20 éve követi a hagyományt, amely sokkal régebbre nyúlik vissza. Ezt Blahó János igazgató is kiemelte köszöntő beszédében.

– Az iskola hagyományok nélkül üres tér, nem kapcsolja össze a jelent a múlttal, így nem alakulhat ki kötelék az alma mater és a diákság között. Szalagavatónk néhány meghatározó elemét a régi iskolavárosok hagyományaira alapozva építettük egybe az iskola adottságaival, lehetőségeivel. A szalagtűzés a selmecbányai bányász tanintézet 1735-ös alapításával az iskola falai között kialakult színes diákhagyományokban jelent meg elsőként a Kárpát-medencében – idézte fel a tradíció gyökerét.

A Táncsics gimnázium végzősei is megkapták a szalagot Fotók: Rosta Tibor

A Táncsics gimnázium végzősei is megkapták a szalagot (klikk a képre) Fotók: Rosta Tibor

Mint mondta, a szalag az iskolához tartozás, az identitás jelképe, amelyet a végzős diákok szíve fölé, az elválás szimbólumaként tűznek fel. Az iskola életre szóló, maradandó ünnepéllyel kívánja ezt átnyújtani nekik évről-évre.
– Hiszen meg kell tanulni ünnepelni is. Hogy miképpen, erről így vall Márai Sándor: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen! Tisztálkodjál belülről és kívülről, felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata!” – szólt a tanulókhoz hozzátéve, hogy az ünneplés mellett a szalagtűzés időszaka felkészülés is. Az érettségire, majd egy hosszú vándorútra, magára az életre.

Szomorúsággal vegyes öröm

A szalag mellett a végzős osztályok egy tölgyfa vándorbotot is kaptak, amely a jellem, az állhatatosság, a kitartás szimbóluma. Emellett jelképezi az alma mater mindenkori segítségét és támaszát is.

A szalagtűzés ünnepélyes pillanatait követően diák életutak bemutatásával folytatódott az ünnepség, majd a keringők és az osztályprodukciók következtek.
– Legutoljára pedig egy finálé, amelyben az összes tizenkettedikes együtt elénekel egy dalt – osztotta meg velünk az 12. C osztályfőnöke, Bus Natália néhány perccel a kezdés előtt. Azt is megtudtuk tőle, hogy osztálya különleges produkciót mutat be. – Kicsit rendhagyó, amit csinálunk, ugyanis élőzenével készültünk, vannak segítségeink, két tizedikes diák, az egyikük zongorázik, a másikuk pedig énekel, Adel When we where young című dalát, amire mi fényképszerűen különböző állóképeket jelenítünk meg a színpadon – avatott be a részletekbe.

A felkészülést már hónapokkal korábban elkezdték, sok-sok megbeszélés, próba előzte meg a szombat délutánt, amelyet vártak ugyan a diákok, de Bus Natália szerint kis szomorúság is vegyül az örömükbe, mivel hamarosan lezárnak egy időszakot. Ezt egyikük, Czvitkó Balázs is megerősítette.
– Nagyon izgulok, de vártam ezt a napot. Nemsokára 18 éves is leszek és nekem ez a szalag, amit ma kapunk talán kicsit a gyermekkornak az elmúlását is jelenti – mondta.

Az ünnepséget bál követte, amelyre már a gimnáziumban várták a végzősöket. Rájuk hamarosan újabb próbatételek várnak: a felvételiken és az érettségin kell számot adni tudásukról.


Hogyan tudsz hozzászólni? Itt a segédlet

Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás