A Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese úgy véli, nagyon fontos, hogy a gyermekek megtanuljanak látni és hallani a művészetek által, mert egy ezzel egy egész életre szóló pluszt kapnak.
Már óvodás korában nagyon szeretet rajzolni, az általános iskolában is arra készült, hogy a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanul tovább, de lebeszélték róla, mert nem volt kitűnő tanuló. Az álmát azonban nem adta fel, középiskolai tanulmányait a Táncsics gimnáziumban végezte, az utolsó két évben rajzból különórára járt, hogy felvegyék a Juhász Gyula főiskola rajz tanszékre.
Elsőre nem sikerült, csupán néhány pont választotta el nagy álmától, bár nagyon rosszul érintette, továbbra sem adta fel. Folyamatosan tanult az újabb felvételire, és mellette előkészítőre is járt. A rengeteg munka, no meg a kitartás, az elszántság meghozta a várt eredményt, a következő évben felvették a főiskolára.
Miután végzett, a művészeti iskolában kezdett el dolgozni, két év után lehetősége nyílt arra, hogy a Városi Képtárban folytathassa a munkát. – Nagyon színes évek voltak, kiállításokat, rendezvényeket szerveztünk. Életem meghatározó időszaka volt az ott eltöltött 12 év. Ami hiányzott kezdetben, az a tanítás volt, viszont később, lehetőség adódott arra, hogy múzeumpedagógiai foglalkozásokat, táborokat tartsunk, így kiélhettem a tanítás iránti vágyamat is – mesélte Judit.
A tanítás ugyanis mindig meghatározó szerepet töltött be Judit életében, ezért is örült annak, amikor visszahívták óraadó tanárnak a művészeti iskolába, amit egy ideig párhuzamosan végzett a képtári munkájával. Később az iskolánál felkínálták számára az igazgatóhelyettesi állást, amit, mint kihívásokat szerető ember, elvállalt. – Bár ismét háttérbe szorult a tanítás, a kettőt együtt már nem lehetett vinni, teljes embert kíván mindkét feladat. Így kompromisszumot kötöttem magammal, egy csoportot meghagytam, igyekszem velük lehozni a csillagos eget, és iskolában is tanítok felsősöket – osztotta meg.
Véleménye szerint, hatalmas lehetőség van most a gyerekek kezében, hogy a zene mellett számos más művészeti ággal ismerkedhetnek, kinyílt számukra a világ. Fontos, hogy tanuljanak meg látni és hallani, a művészet ehhez nagyon jó eszköz, egy pluszt ad az életükben.
– Nyilván mindenki nem alkalmas művészi pályára, de ha már a lelke finomodik attól, hogy rajzol vagy zenél, esetleg táncol, már mindenképpen hasznára válik. Mindig azt szoktam mondani, a művészet iránti igényt nem lehet elvenni, hisz az bennünk van, az a miénk, aztán az idő eldönti, mennyire teljesedik ki – mondta Judit.
Az alkotás és szíve csücske, a tűzzománc szintén háttérbe szorult, hisz a munka és családja mellett erre már végképp nincs ideje. Örül, hogy gyerekei is örökölték a művészet iránti szeretetet, a kisebbik fia imád rajzolni, nagyon kreatív, a nagyobbik fia a rajz után most a tánc felé vette az irányt.
– Kihívás és lehetőség az új munkám, most volt először alkalmam arra, hogy láthassam, hogy zajlanak a félévi vizsgák. Betekinthettem más kollégák munkájába, látni mi mindent tesznek a fiatal tehetségekért, és közben ezek a gyerekek mi mindent tesznek azért, hogy fejlődjenek, többek és sikeresek legyenek – hatalmas élmény volt – tette hozzá Judit.
Elmondta, elégedett embernek tartja magát, hisz a munkája a hobbija, nagyon szereti, teljesen bele tud feledkezni. Örül, hogy egykor nem hagyta az álmát és megvalósította.
