- hirdetés -

Még csak 26 éves, de már 8 éve tanít, versenyzőként megjárta a világbajnokságot, művészeti vezetőként kivívta csapatával az Európa-bajnoki részvételt. Azt mondja a tánc számára mindent jelent: munkát, feltöltődést, energiát, inspirációt. Olyan kifejezőeszközt, aminek segítségével szavak nélkül is képes elmondani a gondolatait.

Így volt ez a legutóbbi, Képzavar című előadással is, amellyel újabb zajos sikert aratott csapatával, és amelynek kapcsán szerkesztőségünk őt választotta a Hét emberének. Miközben a beszélgetésre készültem, az jutott eszembe, nem sok nála fiatalabbat kértünk fel eddig, és mint kiderült, neki is voltak hasonló gondolatai.

Nála szó sincs képzavarról

Aztán amikor találkoztunk egy rendkívül nyitott, barátságos, nagyon összeszedett, céltudatos, de eközben könnyed Rétes Edinát ismertem meg és azonnal megértettem, miért olyan népszerűek a tanítványok és a szülők körében az általa vezetett táncórák. A gyerekek megérzik, ha valaki őszintén, szenvedéllyel dolgozik, nem pedig kötelességből. Edina ilyen. És ezért lett a Képzavar is ilyen.
– Rengeteg munka van benne, de az eredményt és az elismerős szavakat, tekinteteket látva minden fáradságot megért. Amikor még tartott az előadás száz dologra kellett figyelni, időm sem volt a közönség reakciói nézni. A taps felhangzása után viszont eltört a mécses és minden feszültség kijött rajtam, miközben persze rendkívül boldog voltam. Szó szerint örömömben sírtam, ezzel együtt elöntött egy nagy-nagy megnyugvás – idézte fel, mit érzett az előadás közben és utána.

161125_Redance_Hip_hop_Crew_Kepzavar_RJ

Bónuszként pedig még napokkal a fellépés után is érkeztek a gratulációk, a telefonhívások, amelyekben nem csak őt és a munkáját dicsérték, hanem a gyerekeket is, akiken látszott, hogy boldogok és mosolyognak a színpadon, élvezik a táncot. Számára a visszaigazolás mellett ez a legfontosabb.
– Nagyon büszke vagyok rá, hogy mindig meg tudtuk találni az egyensúlyt a gyerekekkel, hogy ha úgy érzik, akkor én a barátjuk vagyok, de amikor munka van és Edina egy kicsit felemeli a hangját, akkor figyelnek és látom, hogy felnéznek rám. Olyan természetesen működik ez az egész – mondja, és közben érzek a hangjában az öröm mellett némi csodálkozást is, mintha még mindig nem hinné el, hogy a személyisége a kulcs mindehhez.

Pedig 18 éves kora óta, azaz 8 éve foglalkozik gyerekekkel. Zsiga Zsolt és felesége figyeltek fel rá, amikor náluk edzett, részben nekik köszönhető, hogy elindult ezen az úton. És annak, hogy egészen kicsi kora óta mágnesként vonzza a tánc.

Igaz, eleinte nem a hipp-hopp.

– Óvodás voltam, mikor anyukám beíratott társastánca, de mindig nagyon kevés volt a fiú és lánnyal kellett táncolni. Én meg folyton mondtam anyának, hogy nem így képzeltem el – meséli nevetve. – Aztán egyik órán jött egy kisfiú, akit mellém állítottak, de egy fejjel alacsonyabb volt nálam és engem ez annyira elkeserített, hogy fogtam a cuccomat és bőgve rohantam anyu után, hogy én soha többet nem akarok ide járni. Így zárult rövid társastáncos „karrierem”. De később is bármilyen zenét hallottam, mindig táncoltam rá és egyszer apukám elvitt egy fallabda versenyre, ahol én azonnal a zene irányába indultam, mint kiderült egy tánccsoport lépett fel, akiknek végignéztük az előadását. Utána nem volt több kérdés, mondtam apunak, hogy ezt szeretném csinálni.

Pedagógusként az a célja, hogy a nála tanuló gyerekek részesei legyenek egy olyan közösségnek, amelyben jól érzik magukat (Fotó: Rosta Tibor)
Pedagógusként az a célja, hogy a nála tanuló gyerekek részesei legyenek egy olyan közösségnek, amelyben jól érzik magukat (Fotó: Rosta Tibor)

Így kezdődött és Tóth Ildikónál folytatódott, ahol 7 éven keresztül táncolt. Versenyről-versenyre járt a csapattal, eljutott a győri és a hollandiai világbajnokságra, amelyeken, mint mondja, számtalan pozitív élményt szerzett.
– Majd kiváltam tőlük és másfél évig nem táncoltam, viszont szerettem volna bejutni a Táncművészeti Főiskolára, tanárom azonban nem volt. Jött az ötletelés, hogy mit csináljunk és kikötöttem Magyarország egyik legelismertebb tánctanáránál, Hartmann Gábornál, ő segített a felkészülésben. Bejutottam és nagyon kemény 3 év következett, mert előtte 7 évig csak hip-hop-ot táncoltam, ott pedig az össze stílus alapjait követelték – beszél a nem is olyan távoli időszakról.

Helytállt a tanulásban és mellette elkezdte a tanítást

Amivel rengeteg tapasztalatot gyűjtött. Úgy érzi, a kettő együtt alakította ki benne azokat a képességeket, amiknek köszönhetően most sikeres a csapatával.

És, hogy mit jelent neki a tánc?
– Ez közhely, de egy életérzést. Mindig is jobban tudtam közölni az érzelmeimet mozdulatokkal, mint szavakkal. Teljesen átszellemülök, felszabadulok közben és úgy érzem, hogy senki sem állíthat meg, azt csinálok, amit csak szeretnék – fogalmaz és szinte megelevenednek a szavai.

A gyerekek pedig vele elevenednek meg. Soha nem küld el senkit, aki jelentkezik hozzá. Vallja, hogyha valaki így szeretné kifejezni magát, akkor ő ezt örömmel adja meg neki.
– Van most egy kislány, talán egy éve jár hozzám, lelki eredetű problémákkal küzd. A szülei próbálkoztak már különféle sportokkal, de egyikkel sem tudta levetkőzni az ezekből a problémákból eredő furcsaságait. A Képzavar után kaptam egy üzenetet az anyukájától, aki hálás, hogy bíztam a lányában, kapott külön szerepet, nagyon felemelő érzés volt neki versenyzőkkel együtt táncolni és látják, hogy elindult a gyógyulás. Ezt én egy sikersztoriként élem meg – mondja érezhető büszkeséggel.

Összetartó csapat (Fotó: egyesület)
Összetartó csapat (Fotó: egyesület)

Ahogyan az is sikersztori számára, hogy a csapatával kivívták az Európa-bajnokságon való részvétel jogát.
– Még soha nem voltam ilyen színvonalú versenyen. Ahogy telnek az évek, rengeteget változik, fejlődik ez a műfaj is, a dinamika, az átérzés. Valami eszméletlen, hogy most hol tart az élvonal. Mi magyarok sajnos erősen le vagyunk maradva, ezért is tartom hatalmas fegyverténynek, hogy egyáltalán ott lehettünk – hangsúlyozza Edina megemlítve azt is, hogy miben látja a lemaradás egyik okát.

– Nagyon sokan még azok közül sincsenek tisztában a hip-hop mibenlétével, akik tanítják. Azt mondják, moderntánc, holott valójában divattánc. Úgy alakult ki, hogy az utcai bandák nem verekedéssel, hanem táncpárbajjal döntötték el a rangsort egymás között. Innen került bele a versenyek programjába is a párbaj. Tehát ez egy utcai tánc, ami azért válhatott divattá, mert sokaknak megtetszett és felvették a mozdulatokat a repertoárjukba. Emellett egyfajta szabadságot képvisel ez az irányzat – tart rövid stílustörténeti bemutatást.

Mindez felfedezhető a koreográfiákban is, amelyeket Edina már teljesen önállóan alakít ki, a zene hatására születnek meg a mozdulatok. A Képzavar mintegy 2 hónap megfeszített munka eredménye, délelőttönként rakta össze az aktuális részt, amit délutánonként megtanított a csapatnak.
– Maximalista vagyok. Semmit nem szeretek kiadni a kezemből, úgy érzem, csak akkor van jól elvégezve a feladat, ha én csinálom. Nem azért, mert úgy gondolom, más képtelen lenne rá, hanem mert ilyen a természetem. Így aztán olyan 5-6 ember munkáját csináltam napi 3-4 óra alvással – részletezi a kihívásokat hozzátéve, hogy a családja azért segített neki átlendülni a nehézségeken.

Rengeteg biztatást kapott tőlük és azt a tulajdonságát, ami szerinte az egyik legpozitívabb.
– Mindig is arra tanítottak anyuék, hogy örüljek az apró dolgoknak, mert ha a sok aprónak örülök, akkor azokból lesz egy nagy csomag és boldog leszek – vallja, és azt látom rajta, hogy valóban az.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.