Rengeteg korabeli fotó, a hősi halottak nevei, történelmi visszatekintés és levelezések a frontról. Ezek is szerepelnek abban a 430 oldalas könyvben, amit az első világháború 100. évfordulójára adtak ki. A helyi kutatók által összeállított kötet valódi csemege a helytörténet és a történelem iránt érdeklődőknek.
– Ez itt a nagyapám, aki az első evangélikus hősi halott volt Orosházáról – mutatta a borítón szereplő fiatal katona fotóját egy idős úr. Jankó Ferenc agronómus mesélt felmenőjéről. – Jankó József őrmester 1914-ben szakaszparancsnokként szolgált a fronton. 1914 szeptemberében a szerbiai Mitrovica mellett megsebesült. Csicskása, Dumitrás Mihály – aki a későbbi Dumitrás tanácselnök apja volt – segített a sebeit kötözni, amikor srapnel találatot kaptak, és mindketten meghaltak – mondta könnyeivel küszködve, de büszkén.
Ez volt az egyik személyes momentum azon a november 26-ai eseményen, ahol bemutatták az Orosháza és Orosháziak az Első Világháborúban 1914-1918 című könyvet.
Temetők szépítése, szobrok felújítása és kiállítás
A művelődési központ Bubik termében közel százan voltak kíváncsiak a hiánypótló kötetre, amit a Centenáriumi Emlékbizottság elnöke méltatott. Németh Béla megtiszteltetésnek tartja, hogy kitűnő lokálpatrióta kutatókkal és helytörténészekkel dolgozhatott együtt.
– Velük csak az ügyért tudtunk vitatkozni, ez vitte előre az egészet, ezért lett sikeres a munkánk – fogalmazott. Elmondta, a feladatot még Dancsó József polgármestertől kapta, de a munkában minden azóta regnáló városvezető, így Zalai Mihály és Dávid Zoltán, valamit a mindenkori képviselő-testület is segítette.
Ez az esemény azonban nem csak a könyvről szólt. Elhangzott, hogy az elmúlt években városi és pályázati pénzekből felújították az Orosházán található első világháborús emlékműveket az alvégi temetőben, a Corvin utcai temetőben és a zsidótemetőben, szobrokat, felkutatták a temetőkben az első világháborús sírokat, rendezték azok környezetét és parkosítottak, emlékművet állítottak és rendeztek múzeumi kiállítást a lakosok által bevitt világháborús emlékekből.
Az Árpád kertben található Hősök szobra is megújult, erről forgattunk is korábban
A hároméves folyamat a lezárása volt a könyv bemutatása.
– Ennek a munkának az igazi nyertese Orosháza. A könyvben egy kötetben lett összefoglalva mindaz, ami az elmúlt évtizedekben több kötetben, kisebb nagyobb munkában, vagy akár emléktáblákon jelent meg az első világháborúról. Amit tudni lehetett 100 év távlatából, az mind itt van ebben a könyvben – fogalmazott Németh Béla.
Orosháza története 30 ezer oldalas lenne
A könyv főszerkesztője Koszorús Oszkár volt. Orosháza díszpolgára szerencsés embernek tartja magát, mert ahogy mondta, a munka közben olyan kincsekre bukkant az evangélikus levéltárban, amiket 100 éve nem mozgattak. Kiemelte, a nyolc fős szerkesztőgárda végigbogarászta a régi anyakönyveket, jegyzőkönyveket, levéltári anyagokat, újságokat, ez adta a tudományos munka alapját.
– Ezeket az anyagokat most publikáltuk először, óriási értéket képviselnek a város helytörténetében. A legfőbb cél az volt, hogy a méltatlanul elfeledett első világháborús orosházi hősöknek, áldozatoknak, résztvevőknek olyan emléket állítsunk, ami hiteles, tudományos jellegű, de egyben ismeretterjesztő is.
A munka legnehezebb része az anyagok összegyűjtése volt. Az elmúlt 100 évben többen írtak már az első világháború orosházi eseményeiről, de senki nem végzett olyan alapos munkát, mint ez a szerkesztő gárda – fogalmazott az ismert helytörténész.
Koszorús Oszkár érdekesen szemléltette a könyv minőségi és mennyiség tartalmát. – Ez a kötet 430 oldalon dolgoz fel mindössze négy esztendőt. Ha a 270 éves Orosháza történetét hasonló alapossággal szeretnénk publikálni, az nagyjából 30 ezer oldalt jelentene.
Szerinte legalább 50 olyan komoly helytörténeti munka jelent meg az elmúlt 270 évben, ami fontos fogódzója a városismeretnek.
– A legnagyobb ezek közül az 50 évvel ezelőtt megjelent Orosháza Története és Néprajza című kötet, ami Nagy Gyula egykori múzeumigazgató szerkesztése. Ez úgy vélem, felülmúlhatatlan. De ha egy képzeletbeli sorrendet fel kell állítani, az első ötben benne van ez a könyv – tette hozzá.
Irdatlan munka volt a kutatás és a rendszerezés
A szerzők közül többen is jelen voltak, röviden ismertették munkájukat. Az elsőkönyves békéscsabai történelem tanár, Ugrai Gábor hangsúlyozta, fontosnak tartja a helytörténetet.
– Nem csak az országos dolgokkal kell megismertetni a diákokat, hanem a helyi eseményekkel is. Ez a könyv jó anyag lehet a történelemtanároknak is, remélem, jól tudják majd használni. A munka során szívszorító volt olvasgatni a háború alatti újságokat és belegondolni, hogy a mi problémáink eltörpülnek azoké mellett, akik annak idején a háborút elszenvedték itthon vagy a fronton – mondta.
A szerkesztők legifjabb tagjaként Szántai Márk dolgozta fel Győri-Dani József és családja levelezését.
– Ez 3-4 hónapnyi anyagot, összesen 49 levelet jelent. Elsősorban az érdekelt, az egyén hogyan élte meg ezeket a mozzanatokat, milyen kihívásokat jelentett neki a háború. Csupán részleteket közöltünk a levelekből, szerkesztői megjegyzésekkel tarkítva, de az akkori nyelvezetet meghagyva – ismertette munkáját az egyetemi tanulmányait folytató ifjú kutató.
A munkából kivette részét a Nagy Gyula Területi Múzeum is. Szemenyei Béla és Erostyák Zoltán közösen írt két tanulmányt, ami a város történetét, helyzetét és súlyát mutatja be ebben az időszakban, de foglalkoznak a békekötés utáni helyzettel is.
– Sok levéltári kutatást végeztünk, emellett egy haditengerészetnél szolgáló orosházi katona és családja közti levelezést dolgoztuk fel. Kevés szó esik a magyar haditengerészetről, pedig elég sok orosházi szolgált ott – fogalmazott Szemenyei Béla.
Sokszor nem voltak hitelesek a korábbi források
Az ismert, több kötetet is jegyző helytörténész, Verasztó Antal a hősi emlékműveket és a temetőkben található emlékeket, emléktáblákat kutatta. A szerzők legidősebb tagjaként tudta, nehéz feladat vár rá, mert a forrásokat sem lehet minden kritika nélkül átvenni.
– Feleségemmel együtt napokig jártuk a temetőket és lajstromoztunk fejfáról fejfára. A hősi temetőről volt fénykép és térkép, de még ezen kívül is találtunk első világháborús sírokat. Irdatlanul nagy munka volt a kutatás és a rendszerezés, de a végeredmény magáért beszél – fogalmazott.
Emlékeztetett, hogy a háború után Orosháza is szenvedett a pénztelenségtől, de az itt élők ennek ellenére mindenképpen szerettek volna méltón megemlékezni hőseikről, ezért gyűjtéseket szerveztek, és a községgel közösen felállították a szobrokat, emlékműveket. – Ezek keletkezése körül is volt a bizonytalanság. A kutatások során felmerült adatokat le kellett ellenőrizni, és bizony sok korábbi forrásról kiderült, hogy nem valós információkon nyugszik, ezeket korrigáltuk a most megjelent könyvben – mondta Verasztó Antal.
A könyv gazdagon illusztrált korabeli fotókkal, ezek reprodukcióját és az ahhoz szükséges utómunkákat Fehér Béla fotóművész készítette el.
A kötetből több példányt kap a városi könyvtár, a múzeum, de az iskolákba és a közintézményekbe is jut. Arról, hogy az érdeklődők mikor és hol tudják megvásárolni, hamarosan döntés születik.
A Centenáriumi Emlékbizottság tagjai: Németh Béla, Rózsa Zoltán, Baranyai Ilona, Koszorús Oszkár, Verasztó Antal.
A könyv szerzői: Erostyák Zoltán, Kocsor János, Koszorús Oszkár, Szántai Márk, Szemenyei Béla, Ugrai Gábor, Verasztó Antal.
Fotó és reprodukció: Fehér Béla.
Névmutató: Líborné Putnoki Edit.
Lektorálta: Dr. Jároli József.
Felelős kiadó: Nagy Gyula Területi Múzeum, Rózsa Zoltán múzeumigazgató
