Bővelkedik tehetségekben a sport területén is Orosháza, egyik ékes példája Szél Anna, az Orosházi Spartacus Birkózó Klub bajnoka, aki rendületlenül megy előre, a férfias sportágban férfiakra jellemző küzdőszellemmel edz és versenyez. Hat évesen kezdte, ma Eb-ezüstjére a legbüszkébb, a siker titkát pedig a rengeteg munkában látja.
Évek óta ismerem Annát, a sporttudósítások kapcsán sokszor kértem mikrofon elé, nem nagy örömére, hiszen nem szeret szerepelni, csak a birkózószőnyegen. Az évek alatt láthattuk – az eredmények közlése kapcsán olvasóink is tapasztalhatták – hogyan fejlődik, lép előre a birkózásban, ma már a válogatott kerettagság birtokosaként fejlődhet. Mert ez is a célja: a legjobbat kihozni magából.
– Az igazság az, hogy két bátyám van, akik szintén ezt a sportot választották, így jogos a felvetés, és gyors a válasz is: igen,
a birkózószőnyegre születtem.
Ez annak is köszönhető, hogy a szüleim – melyért a mai napig hálás vagyok nekik – feltétlenül arra ösztönöztek, hogy az iskola mellet válasszak magamnak egy sportágat. Így kézenfekvő volt számomra a birkózás, bár kipróbáltam egy-két, inkább nőiesnek mondott sportot is, mint a kézilabda és az úszás, de éreztem, hogy nem ezek az igaziak számomra – kezdi beszélgetésünket Anna, hozzátéve, bár tény, hogy egy férfias sportágról beszélünk, de ez főleg azért van, mert a női birkózás csak manapság kezdett elterjedni.
– Úgy vélem, ez annak köszönhető, hogy a női birkózás csak 2004-ben került fel az olimpiai játékok palettájára. Az edzőm, Ritter Diletta is tagja volt annak a korosztálynak, amely ekkoriban birkózott versenyszerűen, és részt is vehetett az athéni olimpián.
Az orosházi lány az Európa-bajnoki ezüstérmére a legbüszkébb. Főleg azért, mert csak szülői engedéllyel szerezhette meg a válogatottságot az idősebb korosztályban, és rögtön az első világversenyén állhatott a dobogóra. Legutóbb a Dorogon rendezett kadet kötöttfogású és női országos bajnokságon zsebelte be az aranyat, a 60 kg-os súlycsoportban került a nyakába az aranyérem.
– Egyértelmű, hogy az eredményesség a rengeteg elvégzett munkában rejlik, mind a technikai és kondicionális felkészülést tekintve. Ez viszont mit sem ér, ha a gondolataim nem összeszedettek, és nincs meg a kellő koncentráció egy versenyhelyzetben. A legfőbb motivációm elég egyszerű:
Én akarok lenni a legjobb a világon – emeli ki határozottan, nagy tudatossággal Anna.
Megtudtuk, a jelenlegi felkészülési időszaka elsősorban a következő félévi válogatottságért folyó versenyekre irányul, hogy ismét képviselhesse Orosházát és hazánkat a korosztályos Európa- és világbajnokságon, valamint számos külföldi versenyen is. A sport mellett rendkívül fontosnak tartja ugyanakkor a tanulást, ebből a szülei sem engednek. Jelenleg egy sportiskolába jár Budapesten, majd – a mostani álláspont szerint – sportpszichológus szeretne lenni.
Az edzője szerint egy vadállat a szőnyegen
– Elég akaratos lány vagyok a szőnyegen és a mindennapokban is. Amit én elhatározok, annak úgy kell történnie. Az edzőm mindig azt mondja, hogy egy vadállat vagyok, amikor megindulok, és senki sem tud megállítani.
A legfontosabb, amit véleményem szerint minden kortársamnak meg kellene fogadnia, hogy mindenkinek ki kell tűznie egy célt, és ezért a célért a végsőkig kiállni, mindent megtenni azért, hogy egyszer elérje.
Szóba kerül még a család, hiszen akik ismerik, tudják, nagyon erős kötelékről beszélünk, ami a sportág tekintetében is megjelenik. Szülei, testvérei segítik a mindennapokban, és a birkózás területén is.
– Hálás vagyok azért, hogy ilyen családba születtem. Mindig kiállnak mellettem, és segítenek, amiben csak tudnak. Valamennyi nehéz időszakon közösen, pontosan öten lendítjük át magunkat. Az én családom egy nagyon erős kötelék, amit senki és semmi sem szakíthat szét.
A mindössze 15 éves Szél Anna hosszú távú tervei között ott van már a tokiói olimpia is, előtte pedig a két év múlva esedékes ifjúsági olimpián érne fel a legjobbak közé.
