Ezzel a címmel nyílt meg Pirer Gyula orosházi nyugalmazott pedagógus és festő legfrissebb kiállítása a napokban Békéscsabán az Ipartestület székházában. A tárlaton 40 képe látható, vázlatok, ceruza-, és tollrajzok, olajfestmények.
Pirer Gyulát egyetlen művészetet kedvelőnek sem kell bemutatni Orosházán. Amellett, hogy rajztanárként nemzedékek nőttek fel keze alatt, a ’60-as évek eleje óta fest is kisebb-nagyobb aktivitással. Kezdetben a megyei pedagógus kiállításokon szerepelt munkáival, majd rendszeres résztvevője lett a helyi és megyei seregszemléknek.
Miután 1994-ben nyugdíjba vonult – 37 tanítással eltöltött évvel a háta mögött – teljes energiájával az alkotás felé fordult. A kollektív táraltok mellett ekkor már önállóan is bemutatkozott a közönségnek például Kiskunfélegyházán, de két alkalommal Orosházán is.
Csaknem 20 éve rendszeres résztvevője a három évenként megrendezett Amatőr Átrium nevű tárlatsorozatnak, ahonnan „Nagy felhő” című képe az országos kiállításra is eljutott.
A mostani helyszínen már másodjára láthatják alkotásait az érdeklődők, először két éve vendégeskedett az ipartestületi székházban.
– Az anyagban régi és újabb rajzaimat, festményeimet mutatom be, tájképeket és csendéleteket. Van köztük olyan, amelyik vázlat formában és elkészült festményként is látható, ilyen például a Szovátai táj és az Erdőbényi táj. Ezért is lett a tárlat címe az, hogy „A rajztól a festményig” – mondta el Pirer Gyula.
A váza nem mocorog
A tájképek jórészt kirándulások, nyaralások emlékét örökítik meg, gyakran előfordul, hogy az itt készült vázaltok éveket pihennek a szekrényben, mielőtt egy hideg, téli estén olajfestmények születnek belőlük. A csendéletek többféle ihletésűek, van köztük virágkompozíció, mint a „Csendélet Fekete vázával”, amely az első képei közé tartozik, közel 50 éves, vagy a Mementó, amelyen egy jégvirágos ablak motívumaiból indul ki a képzeletbeli táj.
És, hogy miért nem fest portrét?
– Egyrészt, mert a tárgy, a virág a táj nem mocorog, másrészt később nem kéri számon rajtam, hogy nem ilyen a szemem, vagy nem is ekkora az orrom – indokol mosolyogva.
A megnyitó résztvevői azonban nagyon is mocorogtak a köszöntő után, amely rendhagyó módon nem tartalmazott méltatást, mindössze az alkotó életútjának rövid ismertetését. Inkább a kötetlen beszélgetésé volt a főszerep, amiben nem volt hiány, hiszen több egykori, valamint egy jelenlegi tanítványa is megjelent.
A tárlat november 4-ig várja az érdeklődőket.
