Itt a fűtési szezon! Vásárold meg téli tüzelőanyagod még tavalyi áron! www.ilovszkytuzep.hu

Nem rád haragszom, hanem érted – Tompáné Barabás Edit a Hét embere

A Vörösmarty iskola tanítója több mint 30 éve van a pályán, de a szakma és a gyerekek iránti szeretetén nem koptatott az idő. Évek óta főszervezője a Vörösmarty napoknak. Az idei volt az utolsó, amit szervezett, úgy érzi ideje átadni egy fiatalabb kolléganőjének, aki tovább viszi ennek a napnak a szellemiségét.

Mezőhegyesen született – mesélte a tanítónő –  összevont általános iskolába járt, így nagyon nehéz volt számára a  középiskola és a debreceni főiskola.
– Nem voltam jó gyerek, nagyon nem – mondta nevetve – sőt még túl jó tanuló sem. De egészen kicsi koromban eldöntöttem, hogy tanító leszek. Általános iskolában már korrepetáltam a gyengébbeket, nem is volt soha kérdés, hogy ezt akarom csinálni.

A főiskola után Szentetornyán tanított egészen a gyermekei születéséig. Később jött be az akkor még 3. számú iskolába.
– Nagy boldogság volt számomra, hogy felvettek, mert mindig is ide vágytam a város iskolái közül. Valahogy ennek az iskolának a szellemisége állt hozzám legközelebb – mondta a tanítónő.

Tompáné Barabás Edit, a Vörösmarty általános iskola tanítója (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Ez egy olyan pálya ahol minden nap teljes szívvel kell megfelelni (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Minden a környezet szakkörrel indult, aztán jött a Madarak és fák napja és különböző környezetvédelmi tevékenységek szervezése. Tompáné Barabás Edit azonban ennél is többre vágyott. Még több pluszt akart adni a gyerekeknek, amit a tanítási órákon nem tudnak átadni a pedagógusok. Ennek szellemében kezdte el a Vörösmarty nap szervezését.

Csapatban az erő

– Azért szeretem ezeket a közösségi tevékenységeket, mert itt a gyerekek mások mint az órákon. Olyan napot akartam szervezni nekik, amitől jobban kötődnek az iskolához. Azt hiszem, sikerült, mert visszajárnak. Férjemmel sok közös osztályunk volt, és sokan a mai napig meglátogatnak minket, ez számomra a legjobb érzés.

A Vörösmarty napot évek óta valamilyen tevékenység köré, vagy egy kiemelkedő eseményhez kapcsolódva szervezi meg az iskola.
– Volt az olimpia, volt a fény éve, volt a 110 éves évforduló, ami egy csoda volt. A 2010-es volt az egyik legemlékezetesebb számomra, az a magyar népszokásokról szólt, rendkívül jó nap volt – idézte fel a tanítónő. – A mostani Vörösmarty nap az utolsó szervezésem volt. Átadom egy fiatalabb kolléganőmnek a feladatot, mert hamarosan nyugdíjba megyek, és azt szeretném, ha folytatódna ez a munka.

Hozzátette: az érdem nem egyedül az övé, sokkal inkább a tantestületé, együtt csinálnak mindent, egy emberként fognak neki a munkának. Kiemelte, nagyon jó a kapcsolat az iskola, a városi könyvtár és a múzeum között, ez az együttműködés sok pluszt ad.

És ha már együttműködés, megemlítette a vörösmartys szülőket is.

– A vörösmartys szülők nagyon jó szülők! Tudom, hogy a szülő a legféltettebb kincsét adja ide az iskolába: a gyermekét. Ha ezzel tisztában vannak a pedagógusok, és partnerként kezelik a szülőket, akkor nagyon jó kapcsolat alakulhat ki.

Ez egy olyan pálya ahol minden nap teljes szívvel kell megfelelni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy tanító lettem és tényleg azt csinálom amit szeretek – fogalmazott.

Megkérdeztem Tompáné Barabás Editet, mit jelent számára a tanítás. Szó szerint idézem, mert a tanítónő válasza mindent kifejez, és a mondanivalója megindító és példa értékű:
– Az a napi kapcsolat, ahogy a gyerekek felénk, pedagógusok felé nyílnak, nyúlnak, és szólnak, a legszebb dolog a világon. Minden gyermek megérdemli, hogy foglalkozzanak vele és szeressék. Mindig azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy nem rád haragszom, hanem érted. Egyre többet haragszunk értük, mert a külső dolgok a világban nem mindig pozitív irányba hatnak rájuk.

Végül megkérdeztem azt is, hogy véleménye szerint milyen a jó pedagógus. Íme a válasz:
– A jó tanító elsősorban hiteles. Ha a gyermek látja, hogy tényleg az vagyok, amit próbálok átadni neki a tanítás során, akkor fogékony lesz rá. Nem rosszabbak ezek a mai gyerekek mint a régiek, hanem mások. Hitelesnek kell lenni, energikusnak, és mindezek mellett a legfontosabb: imádni kell a gyerekeket.


Hogyan tudsz hozzászólni? Itt a segédlet
  • OHdrukker

    A tanárnő gyerekekhez, tanítói hivatásához való hozzáállása valóban példaértékű!
    A cikk helyesírási hibái viszont nem azok, jó lenne korrigálni őket, hogy a jövő nemzedék ebből a riportból is csak jót tanulhasson! (A vastagon szedett résszel ajánlanám kezdeni…!)

Az OrosCafé további használatához el kell fogadnod a cookie-k használatát. További információ

A cookie-beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül böngészel tovább az oldalunkon, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadot a cookie-k használatát.

Bezárás