Nosztalgiáztak a harmincöt évvel ezelőtt megyei bajnokságot nyert OMTK egykori focistái.
Közös ebédre és egy kis beszélgetésre invitálta a Berta József Labdarúgó Alapítvány az egykori orosházi bajnokcsapat tagjait szeptember 3-án. Az 1980/1981. évi megyei pontvadászatot az első helyen zárta az Orosházi MTK és visszajutott a Területi bajnokságba. Az a gárda több volt, mint egy csapat. A játékosok elmondása szerint olyan baráti társaság forrt össze néhány év alatt, hogy a fiúk a pályán kívül is tűzbe mentek egymásért.
Felszínre törtek az emlékek
– Tóth Pista, Gulyás István, Raffai János, Rábai Gábor, Füsti Molnár Lajos, Kökény Imre, Nagy II. János, Szegi Mihály, Lovas Béla, Pelyák István, Fritz Sándor alkotta többnyire a kezdőcsapatot, de Papp Imre, Szalka Tibor, Ugró Kálmán, Polyák János, Kiss János, Simon Tibor, Kaluzsa Imre, Zvolenszki Imre is fontos szerepet kapott a mérkőzéseken – emlékezett vissza Szűcs Ferenc, a csapat trénere.
Egy megsárgult újságcikkben olvastuk, hogy a csapat ügyvezetője Bogdánffy Csaba, a szakosztály elnöke Rozsnyai Sándor, szakosztályvezetője Bogdán Gyula, technikai vezetője Gazsi Sándor, csapatorvosa Dr. Grósz Miklós, intézője Mácsai Antal, gyúrója Peresztegi Béla, a csapat szertárosa Szénási József volt.
Sajnos Mácsai Antal, Gulyás Pista, Füsti Molnár Lajos, Kaluzsa Imre, Szénási József és Peresztegi Béla már nem lehet köztünk – tette hozzá Szűcs Ferenc.
A beszélgetés során előkerültek a régi képek, melyek hatására felszínre törtek az emlékek.
Lovas Béla az OMTK csapatkapitányaként aranyéremmel fejezte be aktív labdarúgó pályafutását. Előtte több csapatnál megfordult, játszott a Nagykanizsai Olajbányászban, a katonai évek alatt Tapolcán, majd a Rákóczitelepi Medosz, a Kinizsi-Medosz színeiben. 1975-től az Orosházi MTK-ban. – Sikerünk titka a csapategységben rejlett, ehhez közrejátszott az is, hogy szinte minden játékos helyi kötődésű volt. Boldog voltam, hogy bajnokcsapat tagjaként fejezhettem be az aktív labdarúgást- idézte fel a múltat az egykori csapatkapitány.
Szalka Tibor balszélsőként, erős lövéseivel riogatta az ellenfél kapusait. – Hogy mi volt a csapatunk titka? A barátság, az összetartás, a futball iránti szeretet, a jó csapatszellem. Képesek voltunk egymásért a pályán és azon kívül is mindent megtenni. Gyakran jártunk össze családostól egy-egy ebédre, beszélgetésre. Ma már ez a kohézió hiányzik a csapatokból-vallja a kereskedelemben dolgozó Szalka Tibor.
Papp Imre Szolnok megyében ismerkedett meg a labdarúgással, majd 1979-ben leigazolta a SZEOL. Ezt követte két év katonáskodás és foci a Honvéd Szalvai SE csapatában Mezőtúron. A Kecskeméti SC a következő állomás, majd 1985-ben költözött Orosházára. A nyurga csatár remekül fejelt, 1992-ig szolgálta az OMTK-t, majd több éven át edzősködött a klubnál.
– Az OMTK-t az összetartás és a barátság jellemezte. Közhely, de igaz, életre szóló barátságok szövődtek-véli a jelenleg beszerzési vezetőként dolgozó Papp Imre.
A csapat titka a barátság és az összetartás
A nosztalgiázás közben állandóan ment a zrika, ami talán a csapat legnagyobb erejét jelentette.
– „Emlékeztek, Szentandrásra vadonatúj szerelésben mentünk!”- harsogott az egyik asztalnál egy öblös hang.
– „Ki is kaptunk 4-0-ra!”- jött a replika.